Másnap élő halottként ébredtem, mert elég fura álmaim voltak. Csináltam magamnak egy gyors kávét, bekaptam 1-2 szendvicset. Épp jött befelé Nanny

 

- Jó reggelt kis álomszuszék! Hogy aludtál?

- Borzasztóan! Valami hülyeséget álmodtam.

- Készülj, mert lassan menned kell.

- Igen-igen. Már indulni is akartam.

- Előbb gyere ide, had öleljelek meg!

Elé álltam majd szorosan megöleltük egymást és mondta:

- 50 kalappal neked Ramónám.

- Nem gond, ha nem köszönöm meg? Nagyon babonás vagyok.

- Inkább menj! – mosolygott

- Jól van. Akkor majd jövök valamikor este.

- Rendben. Vigyázz magadra! Szia.

 

Kiléptem az ajtón, beleszívtam a levegőbe egy jó nagyot és nekivágtam az útnak. Tetszett Los Angeles nagyon is. Hogy nem kellett a nagykabát még télen sem csak egy sál és egy melegebb pulcsi. Hamarosan rátaláltam az épületre. Bementem majd láttam, hogy rengetegen vannak. Ez aggasztott. Leültem egy sarokba a földre, elővettem táskámból a szöveget és gyakorolni kezdtem újra, majd nem sokkal később oda ült mellém egy rövid göndör hajú szőke lány és megszólalt

 

- Nem gond, ha ide ülök? Sehol nincs hely. 

- Nem-nem persze gyere nyugodtan.

5 perc után újra megszólalt:

- Én Kelly vagyok és te?

- Ramóna. – válaszoltam

- Te is a válogatásra jöttél? Jaj hát persze miért kérdezek ilyen hülyeségeket.

Én csak mosolyogva hallgattam, majd visszanéztem a papíromra. Később ismét ő szólalt meg először

- Hallottad, hogy lehet behívnak közös szerep-játszásokra is? Azt is mondták, hogy spontán dolgok is lesznek.

- Igen, hallottam.

- Látom, nagyon izgulsz.

- Egy picit csak de szerintem ez természetes.

- Igen én is izgulok. – nézett körül zavartan a lányka – Lenne kedved együtt elmondani egyszer a szöveget?

- Öhm… Hát… miért is ne? Ki szeretnél lenni?

- Martin.

- Rendben. Akkor kezdem…

És bele kezdtünk vele is a gyakorlásba. A lány elég tehetségesnek tűnt és látszott rajta ő is nagyon szeretné magának tudni ezt a szerepet. Mikor végeztünk ismét Kelly szólalt meg:

 

- Nagyon jó vagy! Biztos tied lesz a szerep.

- Hát… öhm… arra nem fogadnék.

 

Ekkor a meghallgató teremből kidugta a fejét egy látszólag elég fiatal, szemüveges srác. Segédnek tűnt. És mondta:

 

- Sarah Parker? Itt van Sarah Parker?

- Igen-igen itt vagyok! – állt fel a földről egy hosszú szőke hajú lány és már rohant is be, majd bezárult az ajtó.

- Ez nem igazság! – fortyant fel mellettem Kelly.

- Mi történt? – kérdeztem.

- Már reggel 7 óta itt várok, és még mindig nem hívtak be.

- Hányra mondták a meghallgatásod?

- Fél 11-re.

- Akkor mindenkire fél órát szánnak? Kedves tőlük.

- Kedves? Azt mondják a góré valami iszonyat!

- Miért?

- Rettenetesen viselkedik a színész palántákkal.

- Hogy érted?

- Lehetetlen dolgokat kér tőlük, hogy eljátsszák ott azon nyomban.

- Tudsz erre példát mondani?

- Igazából nem. De azt hallottam, hogy az egyik srácot tetőtől talpig leöltöztette. Azt mondta látnia kell a testalkatát mert, hogy a ruha az takar.

- Mi köze ennek ehhez a szerephez?

- Jó kérdés.

- Jézus… és már lányokat is vetkőztetett?

- Arról még nem hallottam, viszont azt is mondják, hogy…

Ekkor újra kinyílt a kisterem ajtaja és ismét kinézett rajta a szemüveges fiatal srác.

- Gustavo Porras?

- Jelen! – állt fel egy kreol bőrű fiú azonnal.

- Hát ez a srác tuti nem kapja meg a szerepet. – mondta Kelly miután bezáródott a terem ajtaja.

- Miért mondod ezt?

- Olvastad Martin küllemét? Magas, fehér bőrű, szakállas úriember. Hát ez a srác minden volt csak nem Martin szerepére megfelelő.

- Igaz. De lehet szerencséje lesz.

- Nem hiszem. – mondta határozottan meggyőződve Kelly

Én csak körülnéztem a várók közt. Már jó rég elmúlt 11. Legalább fél 1 lehetett már.

- Én lehet elmegyek. - álltam fel a földről és már emeltem vállamra a táskám

- Ne-ne! Maradj! Én már 5 órája várok. Most már akkor is bejutok ha piros hó esik. Maradj itt. – biztatott Kelly

Ledobtam „batyumat” a földre és ismét leültem. A várakozás egyre inkább feszültséget teremtett az emberekben és már volt 2 lány, aki elvonult nem várva meg a behívást.

 

Nem sokkal később ismét kinyílt az ajtó és ismét kinézett rajta az ismerős arc.

- Kelly Sanders?

- Itt vagyok! – állt fel mellőlem azonnal a szőke hajú lány és indult is befelé

 

Én azért izgultam érte, hiszen nagyon aranyos volt és látszólag senkinek nem tudott volna ártani. Míg vártam Kelly-re addig elmondtam kívülről a szöveget legalább ötször, és úgy döntöttem pihenek, amíg nem engem szólítanak. Neki dőltem a falnak, karba tettem a kezem és kicsit elszenderültem. Már épp aludtam volna, amikor Kelly jött ki.

 

- Na mi történt? – néztem rá rögtön

- Semmi különös. Elmondatta velem a szöveget és a szemüveges csávó volt Martin aztán lehajtotta a fejét, elfordult és a főnök jobb keze mondta hogy „majd értesítjük az eredményről, köszönjük!”

Imitálta a szemüveges srác mély hangját. Utána pedig hosszú csönd volt. Már épp láttam a szemeiben megjelenő kis könnycseppeket, amikor mondta:

 

- Most megyek nem gond?

- Persze menj csak úgy is annyit vártál. Aztán biztosan hívnak. – próbáltam lelket önteni belé.

- Ugyan már. Azért ennyire naiv én sem vagyok. – mosolygott kényszeredetten

Én csak néztem rá. Nem tudtam semmit mondani és ismét ő szólalt meg.

- Itt az e-mail-em, ha esetleg történne valami, akkor értesíts kíváncsi vagyok, hogy végeztél.

- Okés. – vettem el tőle – Értesítelek majd.

- Jól van. Hát akkor, szia.

Ment kifelé.