Elhibázott lövés
A laborba érve Calleigh-vel találtam magam szembe, akinek nem volt valami jó kedve.
- Jennifer, Ryan, már reggel nyolc óta kereslek titeket, miért nem jöttetek be időbe? – kérdezte Calleigh mérgesen.
- Nagyon sajnálom Calleigh… - gyorsan ki kellett találnom valamit, ami megmagyarázza a késésünket.- Tegnap Ryan vitt haza, ma reggel pedig eljött értem, de nagyon nagy volt a forgalom és Ryan is késett egy kicsit. – válaszoltam. Nem volt nagy hazugság, a fele végül is igaz volt és a nagy forgalom is.
- Rendben. – válaszolta Calleigh.
- Sziasztok! - jelent meg Eric.
- Horatio és Tripp megtudta, hol lakik Daniel Smith, a gyilkosunk; egy szállodai szobában. Kiderült, hogy nem miami lakos, ami megmagyarázná a Las Vegas-i gyilkosságokat is.
- És mikor látogatjuk meg a férfit? – kérdeztem.
- A szállodát már étesítettük róla, hogy az egyik vendégük egy gyilkos. Elmondták, hogy Daniel-nek még két napig van szobafoglalása.
- Nem hiszem, hogy el akar menni, mert nem számít ránk. – mondta Ryan.
- Igen, ebben biztos vagyok. – mondta Eric. – Egy óra múlva kimegyünk a szállodához kommandósokkal. Ki tudja, mire képes ez az ember.
- Akkor egy óra múlva találkozzunk ugyan itt. Szólok a többieknek is. – mondta Calleigh, és elment.
A laborban dolgoztam egy mintán, amikor Natalia lépett be az ajtón.
- Szia Jen! – köszönt.
- Szia Natalia!
- Hallottam, hogy késtetek reggel… - kezdte.
- Igen, Ryan hozott be – mondtam.
- Biztos, hogy csak behozott? – kérdezte Natalia gyanakodva.
- Ezzel meg mire célzol? – kérdeztem tőle. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érteném, mire gondol.
- Ryan vitt haza… ö is hozott be… és nagyon boldognak látszol… - mondta. Nem akartam Nat-nek hazudni, ezért elmeséltem neki a történetet.
- Ryan vitt haza és ő is hozott be. De nem ment haza este, hanem ott maradt nálam. Szerintem ebből már nem nehéz kitalálni mi történt köztünk. – mondtam.
- Akkor most már értek mindent. – mondta Natalia mosolyogva. – Nem fogom elmondani senkinek.
- Azt megköszönném. – mosolyogtam. Ekkor Ryan lépett be az ajtón.
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondta Nat, és kiment. Ryannel ismét kettesben maradtunk.
- Natalia rájött valamire? – kérdezte Ryan érdeklődve.
- A nagy részére rájött, a többit pedig elmeséltem neki.- Ryan közelebb jött hozzám, majd megcsókolt.
- Min dolgozol? – kérdezte.
- Egy fiatal lány ügyén. Gyilkossággal vádolják, de nem hiszem, hogy ő a tettes.
- Akkor hagylak dolgozni. – mondta mosolyogva. – Nemsokára úgy is találkozunk.
A megbeszélt időpontban az egész csapat elindult a helyszínre; Horatio, Calleigh, Eric, Tripp, Ryan és én. Ez a nap valahogy más volt, mint a többi. A reggeli napsütés ellenére, most esős idő volt, és jóval hidegebb, mint az itt megszokott hőmérséklet. A hummer-ben ülve rossz előérzetem volt.
- Mi a baj? – kérdezte Ryan, aki mellettem ült, és az autót vezette.
- Semmi, csak rossz érzésem van. – válaszoltam.
- Nem lesz semmi baj. – nyugtatott meg Ryan.
Hamarosan odaértünk a hotelhez. A tengerpart mellett volt. Nem volt nagy szálloda, maximum öt-hat kiadó szobája lehetett. A hummerek és a kommandósokat szállító autók leparkoltak, majd kiszálltunk
- Calleigh, Ryan, ti gyertek velem.. – mondta Horatio. – a hátsó ajtón lepjük meg Mr. Smith-t. Jennifer, Eric, ti Frank-kel és a kommandósok egy részével mentek. A szobája bejárati ajtaján menjetek be. A szálloda recepciósa elmondta, hogy Daniel a szobában tartózkodik.
- Rendben főnök, – mondta Eric. – most elkapjuk a fickót.
És elindultunk a szoba felé, Horatioék pedig a hátsó bejárat fele indultak.
Már majdnem a szobánál jártunk, amikor megint előjött belőlem az a rossz érzés, amit idefele is éreztem. Nem tudtam, miért van ez, de nagyon úgy éreztem, hogy a dolgok nem úgy fognak alakulni, ahogy elképzeltük. Ennek ellenére próbáltam a feladatra koncentrálni és elterelni a gondolataimat már irányba.
Mikor a szoba ajtajához értünk, a kommandósok megállapították, hogy Daniel Smith valóban a szobában tartózkodik.
- Mindjárt bemegyünk. Felkészültetek? – kérdezte Frank Tripp.
- Fel. – válaszolta Eric.
- Akkor háromra betörünk. – szólt hátra Frank a kommandósoknak.
A visszaszámolás után betörték az ajtót, mi pedig berontottunk a szobába. Az ágy mellett egy férfi állt, az, akit pár hete már egyszer kihallgattunk a gyilkosságokkal kapcsolatban. Ő volt Daniel Smith.
- Daniel Smith! Miami Dade rendőrség! Le van tartóztatva! – mondta Eric.
- Engem nem fognak lecsukni! – kiabálta a férfi, majd felkapta a mellette lévő fegyvert.
Ekkor megjelentek Horatioék is a hátsó ajtónál. Amikor megláttam velem szemben Ryant a szoba másik felében, kicsit megnyugodtam.
- Daniel, nem tegyen semmi őrültséget. – mondta Horatio.
- Nem fognak börtönbe zárni! – kiabálta ismét a férfi, majd a fegyver egyenesen ránk fogta.
Közben Horatio, Ryan Calleigh, mi és a kommandósok is fegyvert fogtunk Daniel-re.
- Be van kerítve. Nem tud elmenekülni. Kérem, tegye le a fegyvert. – mondta Calleigh.
- Maguk nem értik miért tettem ezt az egészet! – kiabálta Daniel. Ezzel beismerte a gyilkosságokat. És ebben a pillanatban rám célzott. Daniel fegyvere elsült, de Horatio megelőzte. Mikor a férfi lőtt ő már a földön volt, így a golyó nem talált el engem. Én viszont szintén meghúztam a ravaszt, miközben a férfi rám célzott, de a golyó nem őt találta el… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
