A második gyilkos
A laborban ültem és az áldozatról készült képeket nézegettem. Próbáltam rájönni, vajon miért ölt meg ennyi áldozatot Daniel és ki lehet az, aki most folytatja azt, amit elkezdett.
Ahogy a képeket nézegettem ismét a kezembe került a nyakláncról készült fotó.
- Szia. – lépett be Calleigh. – Még mindig azt a képet nézegeted?
- Igen, próbálok rájönni, hol láthattam. Mert biztos, hogy már láttam.
- Talán egy ismerősödön? – kérdezte.
- Nem hiszem. A barátaim közül senki nem hord ilyet.
- Akkor valakin, akivel mostanában összefutottál. De nem tudok segíteni, erre neked kell rájönnöd. – mosolygott. – előbb utóbb biztosan eszedbe jut majd.
Ezután elővettem a régebbi helyszínekről készült képeket és a korábbi áldozatokat. Ahogy ezeket a fotókat nézegettem hirtelen minden beugrott. Összeállt bennem a teljes kép.
- Calleigh – mondtam ijedten. – azt hiszem, tudok mindent.
- Ezt meg hogy érted? – nézett rám értetlenül Calleigh.
- Daniel a gyilkosságokat egy nő miatt követte el. Szerintem a barátnője miatt és tudom is, ki az a nő.
- És ki az? – kérdezte Calleigh meglepődve.
- Linda Jonhson. Ma reggel találkoztunk vele. 25 körüli, hosszú szőke hajú nő, és ezt a nyakláncot viselte. – mutattam a képre.
- Tehát ő ölte meg a mai áldozatot.
- Biztos vagyok benne. Amikor megjelent a laborban már akkor nagyon emlékeztetett valakire, de nem tudtam kire. És csak most jöttem rá, mennyire hasonlít a korábbi áldozatokra. A kő pedig az ő nyakláncából való, ez is biztos, mert ma pont egy ugyan ilyen lógott a nyakába.
- Azt mondtad a laborban járt. Mégis mit keresett itt? – kérdezte Cal.
- Nem tudtom… amikor megkérdeztük tőle segíthetünk-e azt válaszolta, hogy egy ismerősét keresi, de nem mondta meg, hogy hívják…
- A gyilkos itt járt a laborban… - mondta Calleigh teljesen ledöbbenve.
- Istenem… – mondtam, és le kellett ülnöm.
- Mi a baj? – kérdezte Calleigh.
Alig tudtam megszólalni.
- Ryan… - kezdtem bele – Ryan most vele van.
- Hogy mi? – kérdezte Calleigh.
- Linda valahonnan megszerezte a számát, és azt mondta neki információi vannak a gyilkosságokról. Meghívta valami kávézóba, hogy ott beszélgessenek. – mondtam aggódva. – A kávézó neve Carol’s Coffe.
- Az a város másik felén van.
- Oda kell mennünk! Miért nem jutott ez előbb az eszembe…
- Jennifer, nyugodj meg, ha nyilvános helyen vannak, nem tehet semmit a nő. Minden rendben lesz. Mindjárt szólok Horationak és a többieknek, oda fogunk menni. – És Calleigh kirohant a szobából.
Én viszont nem tudtam megvárni, még értesíti a többieket. Autóba ültem, és elindultam a kávézó felé.
Út közben idegesen vezettem, csoda, hogy nem okoztam balesetet.
A kávézóhoz érve kiszálltam a kocsiból, majd gyorsan berohantam, de bent nem találtam Ryant és Lindát.
Elővettem a mobilomat, és elkezdem hívni Ryant.
- Jennifer! – szólt bele Ryan a telefonba.
- Ryan hol vagy? Az a nő egy gyilkos. – mondtam
- Tudom, éppen ezért szólj a többieknek. – mondta. Hallottam a hangján, hogy ő is ideges.
- Tedd le azt a telefont! – hallottam Linda hangját a háttérből.
- Jennifer… - mondta – nem tudom, hol vagyok, csak azt, hogy… - de nem tudta befejezni.
- Hello Jennifer. – szólt bele Linda a telefonba.
- Mit csináltál Ryannel? Hol van? – kiabáltam.
- Oh, azt nem fogom elárulni, de legalább most megtudod milyen érzés elveszíteni azt, akit szeretsz. – mondta Linda. És utoljára egy lövést hallottam a telefonból.
A mobil kiesett a kezemből, én pedig sírva a földre rogytam a kávézó előtt. Ezután csak sírtam, nem tudom mennyi ideig, de Eric hangja szakított félbe.
- Jen, mi történt, miért nem vártál meg minket? – kérdezte.
- Megölte… - suttogtam.
- Kit ölt meg? – kérdezte Eric.
- Ryant. – válaszoltam halkan.
- Mi történt? – lépett oda hozzám Calleigh.
- Felhívtam Ryan és hallottam a telefonban, ahogy Linda lelövi. – mondtam sírva. Calleigh lehajolt hozzám és megölelt.
- Még nem tudhatjuk biztosan. –mondta Horatio. – az is lehet, hogy Linda csak eljátszotta az egészet, és Ryan még életben van. Még nem volt semmi oka, amiért megölhette volna. Valamit akar tőlünk.
A főnököm szavai megnyugtattak egy kicsit, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből Ryan hangját és azt a lövést.
- Menjünk vissza a laborba. – javasolta Eric. – Ott többet tehetünk.
A laborban szinte mindenki ezzel az üggyel foglalkozott.
- Megszereztem Linda mobilszámát – lépett be Cooper az ajtón.
- Ez nagyszerű, ha felhívjuk, sikerül bemérnünk, honnan telefonál, és talán Ryant is ott találjuk. – mondta Eric.
- Közben kiderítettem, hogy Linda Daniel Smith barátnője volt. – jelent meg Natalia.
- Szerintem összevesztek, és Daniel ezért kezdte megölni a hozzá hasonló fiatal nőket. Ez megmagyarázná miért hagyott rózsákat a helyszínen. – mondtam.
- És Linda most úgy érzi, hogy bosszút kell állnia azért, amiért megöltük Danielt – mondta Horatio, aki ebben a pillanatban jelent meg az ajtóba.
- Akkor kezdjük el hívni Lindát. –javasolta Cooper. A telefont hozzákötötte egy géphez, ami bemérte a pontos helyét a telefonálónak.
- Ki fog beszélni? – nézett körbe Eric.
- Majd én. – mondtam.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Calleigh.
- Igen – és Cooper átadta a telefont, én pedig elkezdtem hívni Lindát.
- Itt Linda Jonhson. – vette fel a nő a telefont.
- Linda? – kérdeztem.
- Jennifer, már megint te vagy az? – mondta. – Miért hívtál, abban reménykedsz, hogy láthatod még Ryant?
- Mit csináltál vele? – kérdeztem.
- Annyit elárulok, hogy még életben van. De már nem sokáig.
- Mit akarsz, mit tegyünk? – kérdetem. Ekkor Cooper intett, hogy befejezte a helymeghatározást.
- Azt szeretném, ha találkoznánk. – mondta. – Beszélni akarok veled.
- És hol találkozzunk?
- Azt majd még megbeszéljük. – és ezzel letette a telefont.
- Biztos, hogy csak csapdába akar csalni. – mondta Calleigh.
- De már nem fog. – mondtam. – Cooper, honnan telefonált Linda?
- A Miami Beach textilgyárból.
- De hát azt a gyárat már évekkel ezelőtt bezárták. – mondta Natalia.
- Ezért tökéletes hely ahhoz, hogy valaki ott rejtőzzön el. – állapította meg Horatio.
- Akkor indulás a gyárba.- mondta Calleigh.
Az autókhoz mentünk és szinte végigszáguldott a három Hummer miami utcáin, még a gyárhoz értünk. |