Robbanás
A textilgyár Miami külvárosában volt, egy elég elhagyatott helyen. Nagy épült volt, néhány helyen már kicsit romos, látszott rajta, hogy évek óta senki sem használta.
- Felkészültetek? – kérdezte Horatio. Eric bólintott, és elindultunk, be az épületbe.
Halkan mentünk be. A gyár első fele teljesen üres volt.
- Calleigh, te és Jennifer menjetek az emeletre, mi pedig lent körülnézünk. – mondta Eric.
- Vigyázzatok magatokra! –mondta Calleigh.
- Rendben, ti is. – válaszolta Eric.
Az emeletre érve zajt hallottunk. Hangokat, de nem lehetett érteni miről beszélnek. Biztos voltam benne, hogy Ryan itt van, és él.
- Calleigh, gyere erre, innen jönnek a hangok. – javasoltam.
Nem sokkal később már ahhoz a helységhez értünk, ahol Linda és Ryan tartózkodott.
Calleigh-vel csendben az ajtóhoz mentünk.
- Jennifer, nem kell bujkálnod, tudtam hogy előbb utóbb úgyis eljöttök. – hallottam Linda hangját, aki ezek szerint észrevett minket.
A szobában állt Ryan mögött, akihez egy fegyvert szorított.
- Jennifer! – mondta Ryan.
- Egy szót se, különben meghalsz. – mondta Linda Ryannek.
- Engedd el! –mondta Calleigh.
- Arról szó sem lehet. Ezt vegyétek úgy, mint egy bosszút. Ti is megöltétek azt, akit szerettem. Daniel Smith halott, és ez csak miattatok van. – mondta Linda.
- Daniel gyilkos volt, és velünk is végezni akart, ezért kellett meghalnia. – mondtam.
- Azokat a gyilkosságokat csak miattam követte el, értem tette. Szakítottam vele, és emiatt ölt meg annyi nőt. De most már rájöttem mennyire szeretett.
- Linda, kérlek, engedd el Ryant! – mondtam.
- Nem, Jennifer, végig fogod nézni, ahogy megölöm a szerelmedet. – mondta mosolyogva Linda.
- Ne, Linda! – mondta Ryan.
Ebben a pillanatban Horatio jelent meg Jennifer háta mögött.
- Tegye le azt a fegyvert! – szólalt meg a főnököm.
Linda most már ideges volt, tudta, hogy be van kerítve, és hogy innen már nem nagyon tud elmenekülni. De volt egy tartalék terve. Hirtelen a fal mellet lévő tartályra célzott, ahonnan füst kezdett szivárogni. Ez teljesen betöltötte a szobát, úgy, hogy semmit nem lehetett látni.
A következő percekben már csak azt vettem észre, hogy Ryan megfogja a kezemet, és az ajtó felé rohanunk.
- Siessetek! – kiabálta Calleigh. – Mindjárt felrobban az épület!
Mindenki az ajtó felé szaladt. Szerencsére sikerült időben kiérnünk. Mikor már kint voltunk, a gyár teljesen megtelt füsttel, és felrobbant.
Mi csak kint álltunk, és néztük az égő épületet.
Ryannel megöleltük egymást.
- Annyira féltem, hogy valami történik veled. – mondtam.
- Én attól, hogy nem láthatlak többet. – mondta, majd szorosan magához ölelt.
- Jól vagy? – kérdeztem.
- Most már igen.
- És az a lövés, a telefonba?
- Nem engem lőtt le, csak rád akart ijeszteni.
- Örülök, hogy most már itt vagy. – mondtam, majd megcsókoltuk egymást.
- Öhm… bocsánat hogy félbeszakítottalak titeket, de még ki kell derítenünk, hogy Lindának sikerült-e elmenekülnie, vagy bent égett. – mondta Eric. – A tűzoltók már elkezdték az oltást, és Alexx is hamarosan megérkezik.
- Rendben. – mondtam. – Mi miben segíthetünk?
- Szerintem a legjobb az lenne, ha most hazamennétek. – mondta Horatio. – Jennifer, ugye nem jelentene nagy gondot, ha neked kellene hazavinni Ryant?
- Nem, dehogyis. Akkor induljuk. – mondtam. – Majd értesítsetek, mi történt Lindával.
- Nem szeretném, ha az a nő még egyszer felkeresne. –mondta Ryan.
- Odaküldjek egy járőrt a házatokhoz? – kérdezte Horatio.
- Elég lesz csak az enyémhez. – mondtam, és elindultunk.
- Szóval akkor ma nem alszok otthon. – mondta Ryan mosolyogva.
- Emlékszel még hogy délelőtt felajánlottad, hogy este menjek át hozzád? Na, most te jössz el hozzám. – mondtam neki mosolyogva.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Ryan megcsókol.
- Jó reggelt, Jen.
- Neked is. – mondtam.
- Milyen volt az éjszakád? – kérdezte.
- Mintha nem tudnád… - mondtam neki mosolyogva, majd átöleltem – És a tied?
- Ennél jobb nem lehetett volna. De most viszont az a legrosszabb, hogy fel kéne kelni.
- Igazad van - mondtam neki szomorúan.
- De nem szomorkodj, mielőtt elindulunk még le kellene zuhanyoznunk is.
- Ez már jobban hangzik. – mondtam.
A közös zuhanyzás után elindultunk a laborban.
- Jó reggelt. – köszöntött Calleigh.
- Neked is Cal. – mondta Ryan.
- Tegnap miután elmentetek átkutattuk az egész épületet. – kezdte Calleigh.
- És megtaláltátok Linda holtestét? – kérdeztem.
- Nem, a jelek szerint Lindának sikerült elmenekülnie.
- Most nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne. Senkinek nem kívánom a halálát, de ez a nő nagyon veszélyes és beszámíthatatlan. – mondta Ryan.
- Igen, az. –mondta Calleigh. – De most mennem kell. Van kedvetek besegíteni egy másik ügyben?
- Hát persze. Miről van szó? – kérdeztem.
Ezután Calleigh elmondott mindent a másik üggyel kapcsolatban. Egy férfit tegnap lelőttek a tengerparton. Ryannek és nekem a helyszínen talált ujjlenyomatok azonosítása jutott.
Miközben ezt csináltuk, Ryan elmesélte, hogyan tudta Linda csapdába csalni.
- Miután megérkeztem a kávézóba felhívott, és előadta, hogy defektet kapott a kocsija, és szüksége lenne a segítségemre. Én persze hittem neki, de körültekintőbbnek kellett volna lennem.
- Ne hibáztasd magad. – mondtam Ryannek. – Ez a nő mindent eltervezett.
- Igazad lehet. – mondta. – De én most hozok egy kávét. Nem lenne gond, ha egyedül hagynálak a munkával? Csak egy kis időről lenne szó.
- Menj csak. Majd meghagyom a te részedet. – mosolyogtam.
- Oh, pedig reménykedtem, hogy megcsinálod helyettem. – mosolygott vissza Ryan.
- Lehet róla szó, ha hozol nekem egy kávét. – mondtam.
- Megegyeztünk. – és ezzel kiment a szobából.
Én teljesen belemerültem a munkába. Közben Lindán is gondolkoztam, és azon, hogy tényleg nagy szerelem lehetett Linda és Daniel között, ha ölni is képesek egymásért.
Miközben dolgoztam egy ismerős hang szakított félbe.
- Hello Jenny!
Felnéztem, és nem hittem a szememnek… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
