Döntés
Aznap este elmentünk Miami legfelkapottabb szórakozóhelyére, és a városban is sétáltunk egy kicsit. Megünnepeltük, hogy sikerült ennyi idő után megoldanunk ezt az ügyet. Natalia is velünk jött. Greggel megismerték egymást, és Ryannel az este vége felé kettesben hagytuk őket. Aznap, már nem tudtuk meg, hogy alakult Gregék estéje, de a mienk nagyon jól végződött Ryannél.
Reggel a laborba érve Calleigh és Eric fogadott minket.
- Tegnap kihallgattuk Lindát. Mindent bevallott. – mondta Eric.
- És azt is elmondta, mi volt az a lista, amit Daniel adott át neki halála előtt? – kérdezte Ryan.
- Igen. – válaszolt Calleigh. – Linda tudta, hogy Daniel miatta ölte meg a nőket, és elkérte tőle az áldozatok neveit, hogy megtudja, kik haltak meg miatta. De Daniel nem tudta befejezni azt, amit elkezdett, és a 10 nőből csak nyolcat sikerült megölnie. Linda pedig folytatta a gyilkolást.
- Tehát Daniel előre eltervezte a gyilkosságokat… – mondta Ryan.
- Igen. – mondta Eric.
- És mi lesz Lindával? – kérdeztem.
- Valószínű, hogy hosszú időre bezárják. – mondta Calleigh.
Mivel hétvége következett, pár napot még itt töltöttünk Greggel Miamiban.
Közben Greg és Natalia is egyre több időt töltött együtt. Sőt, feltűnően sok időt…
Következő hétfőn a laborban voltam már reggel. Látszott rajtam, hogy szomorú vagyok.
Két nagy bőrönddel a kezemben álltam meg Ryan előtt, de nem szóltam semmit.
Ryan értetlenül nézett rám. Tudta, hogy el fog jönni ez a nap is, de most mégsem akarta elfogadni.
- Elmész? – nézett rám nagy szemekkel.
- Ryan, te is tudod, hogy nekem el kell mennem… - mondtam.
- Te tényleg itt akarsz hagyni? – kérdezte.
- Ryan…
- Képes lennél itt hagyni ezek után? – vágott a szavamba.
- Tudod, hogy nem véglegesen helyeztek át Miamiba, csak még megoldódik ez az ügy…
- Igen, lehet hogy az elején így volt, de azóta történt egy-két dolog. – mondta.
- Ryan, Las Vegasban van a munkám, a családom, a barátaim… az életem. Nem hagyhatok ott mindent, nekem ott a helyem. – mondtam szinte sírva.
- És én nem jelentek neked semmit? Jen, ennyire boldog, mit az elmúlt pár hónapban nem voltam mostanában, és nem szeretném, hogy elmenj.
- Én sem szeretnék elmenni, de muszáj. Hidd el, hogy nem úgy terveztem, hogy beleszeretek majd itt valakibe. Nem akartam, hogy valami vagy valaki Miamihoz kössön, de mégis így alakult.
- Szóval csak ennyit jelentek neked. Valakit, aki Miamihoz köt… - mondta Ryan elkeseredetten, láttam rajta, hogy nagyon megviselik a hallottak.
- Nem, én nem úgy értettem… - mondtam könnyes szemekkel.
- És a géped… mikor indul? – kérdezte.
- Egy óra múlva. – mondtam.
Nem mertem Ryan szemébe nézni ezek után. Nagyon fájt, hogy itt kell hagynom.
- Egy óra múlva? És csak most szólsz? Azt hittem annyit azért megérdemlek, hogy legalább egy nappal előtte szólj.
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni, és nem akartam, hogy visszatarts.
- Miért? Hogy reagáltam volna? – kérdezte kiabálva.
Nem tudtam válaszolni. Könnyes szemekkel elindultam a kijárat felé.
- Jen! – kiabált utánam Ryan. Én hátra fordultam. – Soha nem fogom elfelejteni ezt a pár hónapot, és azt, ami velünk történt. – mondta.
- Én sem. – mondtam halkan.
A taxiban a reptér felé tartottunk Greggel. Nem szóltam semmit. Csak néztem ki az ablakon. Nagyon fájt, hogy így kellett elbúcsúznom Ryantől. Greg látta rajtam, hogy baj van
A reptérre érve már a beszállásnál tartottunk, amikor Greg felém fordult.
- Jenny – szólított meg. – Ha nem akarod, nem kell megtenned. Tudom, hogy nagyon szeretitek egymást Ryannel.
Én nagy szemekkel Gregre néztem.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem. – És… mi lesz a többiekkel?
- Te azzal ne foglalkozz. Majd én elintézek mindent. – és rám kacsintott. – A taxi szerintem még nem ment el….
- Köszönöm. –mondtam, és megöleltem.
- De siess, mert mindjárt be kell szállni, és ha már a gépen vagy, nem gondolhatod meg magad.
- Rendben. – és futni kezdtem. A reptér kijárata felé rohantam a bőröndökkel. Csak futottam, és semmi másra nem figyeltem.
A taxiban ülve átgondoltam mindent.
Nem terveztem, hogy sokáig Miamiban maradok, mert nagyon szeretem a régi csapatomat és biztos voltam benne, hogy nagyon fognak hiányozni a kollégáim és a barátaim. De most mégis itt maradok, mert ezt kell tennem. Nem fogom itt hagyni Ryant. Ryant, akibe beleszerettem.
Mivel a miami helyszínelőktől már elbúcsúztam, nem számított senki arra, hogy még újra megjelenek a laborban. Mikor beértem a hatalmas csomagokkal, a folyosón álló Calleigh és Eric csak nézett, nem értették, miért jöttem vissza újra. Én csak futottam tovább Ryan felé.
Ryan a laborban ült. Dolgoznia kellett volna, de látszott rajta, hogy nem tud a feladatra koncentrálni. Mikor megjelentem az ajtóban észre sem vett, csak bámult maga elé.
- Ryan – szólítottam meg halkan.
Ryan hirtelen felnézett.
- Jennifer!
Felkelt és én odafutottam hozzá. Átölelt, majd megcsókolt.
- Neked nem a repülőgépen kellene lenned? – kérdezte mosolyogva.
- Az a gép már elment. Nélkülem. – mondtam. – Kétszer már majdnem elveszítettelek, harmadszorra nem foglak. – És ismét megcsókoltuk egymást.
- Jen, szeretlek.
- Én is.
- És mi lesz Vegassal? A munkáddal? – kérdezte.
- Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más. És Greg azt mondta, majd ő elintéz mindent.
- Azt hiszem, sokat köszönhetünk neki.
- Igen, ebben biztos vagyok.
- Jen, sajnálom, hogy kiabáltam veled.
- Semmi baj. Én is ezt tettem volna a helyedben. – mondtam mosolyogva.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Ryan.
- Nem tudtom, de nem fogok elmenni innen, Majd megoldjuk valahogy.
Calleigh és Eric ebben a pillanatban lépett be a szobába.
- Jennifer, te meg hogy hogy visszajöttél? – kérdezte mosolyogva Eric.
- Nagyon megszerettelek titeket az elmúlt hónapokban, és Ryant sem lennék képes itt hagyni.
- Ez az jelenti, hogy velünk fogsz dolgozni? – kérdezte boldogan Calleigh.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Ryan.
- Ha sikerül elintézni. – mondtam.
- Biztos, hogy valahogy megoldjuk. – mondta Eric. – Nagyon örülnénk neki, ha velünk maradnál.
- El kell mondanom valamit. – lépett be az ajtón Natalia. – Greg intézkedett. Az előbb telefonált. Nem sikerült elintéznie, hogy áthelyezzenek Miamiba.
- Mi? – néztem ijedten Nataliára.
- Csak akkor maradhatsz, ha valaki átmegy a mi csapatunkból a helyedre. – mondta mosolyogva. – És tudom is ki lesz az.
- Csak nem te? – nézett Calleigh értetlenül Nataliára.
- De. – mondta mosolyogva. – Tudtom, hogy nagyon fogtok hiányozni, és ahányszor csak lehet haza fogok jönni. De biztos vagyok benne, hogy szívesen fognak Vegasban fogadni.
- Te tényleg megtennéd ezt értem? – kérdeztem.
- Igen érted is. Meg azt hiszem én is szerelmes lettem.
- Tudtam, hogy van valami közted és Greg között. – mondta mosolyogva Ryan.
- Te és Greg? – kérdeztem Nataliát
- Igen. Azt hiszem, nagyon szeretem, és ő is így van velem. Szóval örülök neki, hogy ez így alakult.
- Mikor indulsz Vegasba? – kérdezte Eric.
- Az este 6-kor induló géppel. Remélem, nem nagy baj, hogy ilyen hamar elmegyek.
- Nem baj, de nagyon fogsz hiányozni. Azért a reptérre kikísérhetünk? – kérdezte Eric.
- Hát persze. – mondta Nat. |