Évekkel ezelőtt
1991. őszén
Már késő délután volt, az iskolából indultam haza. Nem szóltam, hogy sokáig maradok, ezért kicsit aggódtam, hogy fogják ezt otthon fogadni. Út közben végigmentem Miami utcáin. Szerencsére az iskola nem volt messze a házunktól.
Pár perc alatt haza is értem. A ház Miami kertvárosában volt, gyönyörű helyen. Még csak másfél éve költöztünk ide az apámmal. Még nem szoktam teljesen hozzá az itteni dolgokhoz, mivel egy költözés nagy változást jelen egy 9 éves gyerek életében.
Mikor hazaértem kiabálást hallottam a konyhából.
- Sam, nem teheted ezt! – kiabált szinte sírva mostohaanyám. – Hiszen még csak nemrég házasodtunk össze!
- Szívem, kérlek, értsd meg, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki! Ez volt az álmom, hogy állást kapjak a Los Angeles Times magazinnál, ezt te is tudod! – mondta apu.
- És mi lesz velünk? Mi lesz a gyerekekkel? Hogy fogod nekik elmondani, hogy elmentek?
- Azt bízd csak rám, biztos, hogy meg fogják érteni.
- De Jessica még csak nemrég költözött ide, szerinted jót fog tenni neki egy újabb költözés, főleg, hogy az ország másik felére mentek?
- Nem tudom, de valahogy megoldjuk majd. – mondta. – Már megvettem a jegyeket a ma esti járatra.
- Mi? Te megvetted nélkülem?
- Tudtam, hogy úgysem fogtok velünk jönni. Ma este indulunk. – jelentette ki apu, majd elindult a szobám felé. Én gyorsan felszaladtam, mintha semmit nem hallottam volna a veszekedésből.
- Mi történt? – kérdezte a mostohabátyám, akivel az előszobában futottam össze.
- Azt hiszem… költözünk. – mondtam, majd folytattam az utamat a szobámba.
Miután felértem, apám is megjelent az ajtóba.
- Jessica, csomagolj. Ma este Los Angelesbe megyünk… de csak mi ketten… |