1. fejezet
Este volt. Az idő hajnali egy óra körül lehetett. Miaminak ez a rész ebben az időben csendes. Nem nagyon járkálnak ilyenkor emberek az utcán, maximum egy-két fiatal, aki valamilyen szórakozóhelyről tart haza. Most azonban mégis léptek hallatszottak. Ezek egyre gyorsabbak lettek. Az én lépteim voltak. Miközben végigszaladtam az utcán, sűrűn néztem hátra. Kimerült voltam és rémült. Segítséget kerestem, de egy embert sem volt a közelben.
Az üldözőm már nagyon közel járt.
- Jessica, várj kicsim – kiabálta -… nem menekülhetsz előlem! - futott utánam a férfi egy fegyverrel a kezében. A férfi részeg volt, ez látható és érezhető volt rajta. – Jessica szerelmem nem hagyhatsz itt. – mondta és fegyverével rám célzott. Még mielőtt lelőtt volna sikerült beszaladnom az egyik utcába. Ebben a pillanatban egy szürke Hummert láttam meg az úton. – Ez csak is egy rendőrautó lehet. Na végre – gondoltam. Kiszaladtam elé, és integetni kezdtem. Az autó megállt, és egy szőke hajú nő lépett ki belőle.
- Kérem, segítsen! – mondtam riadtan – Üldöznek…
- Nyugodjon meg. Calleigh Duquesne vagyok, helyszínelő. Ki üldözi? – kérdezte a nő.
- Egy férfi…
- Rendben, nem lesz semmi baj. Hogy hívják?
- Jessica Dylan – mutatkoztam be.
- Hol van most az üldözője?
- Nem tudom… az előbb még utánam jött… ott van! – mutattam az utca sarka felé.
A férfi felénk közelített a fegyverével.
- Nem menekülhetsz előlem! – kiabálta majd mosolyogva rám célzott, de mielőtt még lőhetett volna, Calleigh megelőzte. A lövés a férfi lábát találta el, aki azonnal elesett.
- Most már minden rendben, hívom a mentőket. – mondta Calleigh – Jól van?
- Igen, most már jobban- válaszoltam– ha nem lett volna itt, én már rég halott lennék.
- De nem az, úgyhogy ne gondoljon erre. Hol találkozott vele?
- A Miami Beach bárban kezdtünk el beszélgetni. Aztán ő elkezdett inni, én pedig elindultam haza, de ez a férfi már az első utcában elkezdett követni. Utána csak ordibált, én pedig próbáltam nem figyelni rá, aztán elővette azt a pisztoly és mikor megláttam, futni kezdtem. De ő utánam jött és meg akart ölni. Egyszer rám is lőtt – mondtam még mindig egy kicsit zavartan.
- Rendben, az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. – mondta Calleigh.
A mentők kiérkeztek és a részeg férfit beszállították a kórházba.
- Holnap be kellene jönnie a rendőrségre vallomást tenni. – mondta Calleigh.
- Az a helyzet hogy nem miami vagyok, Los Angelesből jöttem nem rég, és nem igazán tudom, mi merre van ebben a városban.
Calleigh ezután elmagyarázta, hol találom meg a Miami Dade rendőrséget. Nagyjából megértettem, mi merre van, és hol merre kell fordulnom.
- Köszönöm még egyszer a segítséget. – hálálkodtam.
- Nincs mit, hiszen ez a dolgom. – válaszolt Calleigh – hívjak egy taxit?
- Köszönöm, de nincs rá szükségem, itt lakom nem messze.
- Rendben, vigyázzon magára, holnap várom.
Ezután Calleigh visszaült az autójába és elindult haza. Én ismét egyedül maradtam az utcán. Nagyon késő volt, ezért siettem haza. Miami gyönyörű város volt. Miután befejeztem az egyetemet, úgy döntöttem, hogy itt keresek munkát. Ugyanis helyszínelőnek készültem. Calleigh mikor bemutatkozott, azt mondta ő is az. Holnap rákérdezek, nincs-e szükség még egy emberre a Miami Dade bűnügyi rendőrségnél. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
