Felismerés
Másnap korán keltem, hogy időbe beérjek a rendőrségre. Az épületbe érve megálltam a recepciónál.
- Hello, Calleigh Duquesne-t keresem. – mondtam.
- Egy pillanat, máris szólok neki. – mondta a recepciós lány.
Nem kellett sokat várnom, Calleigh pár percen beül megjelent.
- Jó reggelt! – köszönt. – Nem számítottam rá, hogy ilyen korán bejön.
- Túl akarok lenni minél előbb a feljelentésen. – mondtam.
Ezután Calleigh felvette a vallomásomat, és sikerült elintéznie, hogy az üldözőmet kemény pénzbírsággal büntessék, és a fegyvertartási engedélyét is elvegyék.
- Többet nem fogja zaklatni. – mondta.
- Oh, köszönöm. – mondtam. – Calleigh, tegnap említette, hogy helyszínelő. – kezdtem bele a mondanivalómba. – Tudja, én is annak tanultam, és az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, itt szeretnék munkába állni. Nincs véletlenül szüksége a csapatnak egy új helyszínelőre?
- Hát… most erre nem tudok válaszolni. Beszélnem kell a főnökömmel, és meglátom, mit tehetek. Tudna várni egy kicsit itt?
- Persze. És köszönöm. – mondtam, majd leültem.
Miközben ültem a recepció előtt padon, a laborban dolgozó embereket figyelem, és elképzeltem, milyen jó lenne, ha egyszer én is itt dolgozhatnék.
Nem sokkal később Calleigh visszatért.
- Beszéltem a főnökömmel, Horatio Caine-nel. Azt mondta, lehet róla szó. – mondta mosolyogva Calleigh.
- Lehet róla szó, hogy megkapom az állást? – kérdetem meglepődve.
- Igen, de előtte beszélnie kell Horatioval. És egyelőre még csak próbaidőre veszi fel.
- Nem baj, ennek is nagyon örülök, köszönöm. – mondtam boldogan. – És mikor kezdhetek?
- Akár ma.
- Ez nagyszerű!
- Horatio már vár. – mondta Calleigh kedvesen.
Én pedig elindultam beszélni leendő főnökömmel. Horatio kedvesen fogadott. Elmeséltem neki, tegnap hogy találkoztam Calleigh-vel és meséltem neki a Los Agelesi egyetemről is.
- Hallottam már arról a helyről. – mondta Horatio. – Azt mondják, ott az a legjobb.
- Biztos van benne valami, mert tényleg nagyon jó. – mondtam mosolyogva.
- Akkor Jessica, köszöntöm a csapatunkban. – és ezzel magamra hagyott.
Ezután elindultam a laborban felkeresni új munkatársaimat. Ahogy a folyosón sétáltam hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Először nem tudtam, ki lehet ez, és honnan ismerem, de ahogy közelebb léptem eszembe jutott minden. – Ez nem lehet. – gondoltam, és még mielőtt találkoztam volna vele, befordultam az egyik folyosón, és sietni kezdtem.
- Nem lehet, hogy ő. – mondtam halkan.
- Valami baj van? – szólított meg egy férfi a hátam mögött.
- Nem, nincs semmi. – hazudtam.
- Eric Delko. – mutatkozott be. - Te itt dolgozol?
- Jessica vagyok, Jessica Dylan, és mától itt dolgozom, Horatio csapatában.
- Tényleg? Én is. Most hallottam Calleigh-től, hogy Horatio felvett még valakit. Akkor te vagy az. – mondta Eric. – Nekem most dolgom van, még találkozunk.
- Abban biztos vagyok. – mondtam, majd elindultam a labor másik része felé körülnézni.
Miközben mentem, a pár perce látottak játak a fejemben. - Nem lehet, hogy ő itt van. És még az se biztos, hogy ő az, csak összekeverem valakivel.- nyugtattam magam. De mikor beértem Calleigh-hez rájöttem, hogy nem tévedtem.
- Jessica! – köszöntött Calleigh. – Örülök, hogy benéztél. Ő itt Ryan Wolfe, a csapatunk tagja. – mutatta be Calleigh a mellette álló férfit.
Ryanen látszott, hogy felismert, de próbált úgy tenni, mintha most látna először.
- Örülök, hogy megismertelek. – nyújtott kezet.
- Khm… én is. – mondtam, és én is próbáltam ismeretlenként kezelni.
Calleigh egy fegyvert tesztelt, amihez Ryannek is ott kellett lennie, segített felírni a fegyver tulajdonságait. Én csak álltam ott szótlanul.
- Mindjárt jövök, ezt átviszem Horationak. – mondta Calleigh, és elindult a papírokkal a kezében az ajtó felé.
Ryannel kettesben maradtunk. Pár perc néma csend után végre megszólaltam.
- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem meglepődve.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. – mondta. – Arra még nem gondoltál, hogy esetleg én is itt dolgozom?
- Jó, bocs, igazad van, de nem gondoltam volna, hogy ennyi év után itt fogok veled újra találkozni. – mondtam.
- Én sem. De így alakult. – mondtam Ryan. – És hogy hogy ismét itt vagy, Miamiban?
- Én is itt dolgozom, de csak pár hete érkeztem meg. Los Angelesben jártam egyetemre, de úgy döntöttem, hogy vissza szeretnék jönni ide, dolgozni.
- Értem… szóval eddig Los Angelesben maradtatok? Akkor apádnak bejött az állás?
- Végül is…
Ebben a pillanatban ért vissza Calleigh.
- Na, megismerkedtetek? – kérdezte.
- Igen… mondhatjuk azt is. – mondtam.
- Jessica, Horatio keres. Azt mondta, sürgősen beszélni akar veled.
- Rendben. Akkor én most megyek.
Horatio elmondott néhány dolgot a laborról, és a munkáról.
Miután befejeztük a beszélgetést. Elmentem, és vettem egy kávét a laborban lévő automatából.
Nem számítottam rá, hogy Ryan Wolfe-al fogok együtt dolgozni.
Több mint tíz évvel ezelőtt apukámmal Miamiba költöztünk, mert megismert egy nőt, akibe beleszeretett. Ő volt Ryan anyja. Kevesebb, mint két évig éltek együtt, mert egy munka miatt Los Angelesbe kellett mennünk. Ryanék nem jöttek velünk, mert őket minden ide kötötte. Miután elmentünk, többet nem találkoztunk velük, de abban biztos voltam, hogy nem szívesen emlékszik vissza rám, mert nem volt szép dolog tőlünk, hogy csak úgy otthagytuk őket. Most kénytelen lesz elfogadni, hogy itt vagyok, mert az elkövetkezendő időben együtt fogunk dolgozni. Azt viszont el kell ismernem Ryan nagyon sokat változott… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
