Jó pár héttel később:
Találkozóm volt Kelly-vel. Elég jó viszonyba keveredtünk egymással és úgy döntöttünk, este lemegyünk egy bárba dumálgatni, iszogatni, táncolni.
9 körül ő már ott volt nálunk, készülődtünk az estére.
- Mit vegyek fel? Egy normális göncöm sincs. – mondtam.
- Nyugi feldobunk téged, nézd csak! Itt van ez a gyönyörű kék kendő, ezt a hajadba tehetnénk hajpántként.
- Akkor kék cucc kell.
- Csak nyugi.
Kelly gyorsan összedobott belőlem egy egészen elfogadható egyéniséget. Én is megkreáltam őt és már útnak is eredtünk – volna – ha Nanny nem állít meg az ajtónál.
- Hohó! Milyen csinosak lettek ezek a lányok. – mosolygott.
- Köszönjük. – mondtuk kórusban Kellyvel.
- Na gyertek ide. – tárta szét kezeit, megölelt minket – Ramóna, igyekezz itthon lenni olyan 1-2 körül.
- Rendben. Itthon leszek.
És már rohantunk is, hogy ne tudjon újra megállítani. Közben az úton a buliba menő fiatal srácok eléggé meg-megnéztek minket, mi pedig mosolyogva fogadtuk az aranyos gesztust, jó kedvünk volt.
- Te Kelly, voltál már ezen a helyen? – kérdeztem mikor indultunk már le a pincehelyiségbe.
- Hát hogyne! Nagyon jó hely, biztosan tetszeni fog. – mosolygott biztatóan.
- Ha te mondod. – mondtam majd mentem le utána én is.
A hely füstös volt, viszont nagyon hangulatos. Nem lehetett az otthoniakhoz hasonlítani. Ahogy láttam még karaokézni is lehetett annak, aki akart. Mi csak leültünk egy üres asztalhoz majd kértünk 2 coctail-t és elkezdtünk dumálni.
- Na és próbálkoztál már más meghallgatásokon? – kérdeztem.
- Igen, és úgy néz ki sikerül az egyik.
- Nem mondod! – nyíltak ki a szemeim.
- Igazából ezért is hívtalak le, hogy ünnepeld meg velem.
- Szóval már vissza is hívtak?
- Igen, ma. Azt mondták, megkapom a szerepet!
- Áááááá! De örülök neked! – öleltem meg szorosan – És mi lesz ez? Mit kell játszanod?
- Csak egy reklám film, ahol egy újfajta gabonapelyhet reklámozok!
- De hát ez kezdésnek tökéletes!
- Igazából én is örülök neki. Kitudja kik lesznek majd ott a forgatáson. – kacsintott majd felkacagott
- Milyen igazad van! – nevettem én is.
- Hopsz csajszi! Pasi 2 óránál.
- Tessék? – néztem rá értetlenül.
- Idetart feléd valaki.
- Felém? Jesszus. Helyes?
- Ahmm… - ennyit tudott kinyögni és a srác már meg is szólalt a hátam mögött
- Jó estét a hölgyeknek.
Én megfordultam és akkor azt hittem rosszul látok: a casting-ról volt a srác, akivel el kellett játszanom a szerepet.
- Szia neked is. – köszöntünk neki.
- Mi járatban errefelé? – ezt már csak Kelly-től kérdezte.
- Csak beszélgetünk, iszogatunk. Na és te? Lazítasz a sok meghallgatás után?
- Látom jó az arcmemóriád. – kacsintott.
A lány csak elmosolyodott.
- Öhm… én szerintem elmegyek most… egy kicsit… van egy kis elintéznivalóm. – mondtam, hogy kettesben hagyhassam őket.
- Nem igazán nem kell elmenned, ne zavartasd magad. – vágták rá mindketten.
- Oh… jól van… kértek valamit inni? – kérdeztem.
- Majd én hozok. – ajánlta fel Justin – Két pina colada megfelel?
- Igen, köszönjük. – mosolygott rá bájosan Kelly.
Mikor arrébb ment a fiú rögtön elkezdtünk pusmogni.
- Te jó ég ez tök aranyos! – mondtam Kelly-nek – Csípd fel.
- Ah, inkább hagyom, hogy ő engem. Nem akarom, hogy azt higgye, azért közeledem csak, mert Jon Togo jobb keze.
- Ez is igaz. – válaszoltam.
A fiú már jött is vissza a 2 coctail-lal és magának is hozott egy whiskey-s kólát.
- Szóval csak lazítotok? – érdeklődött Justin.
- Igazából… ünnepelünk. – mondtam mosolyogva.
- Oh, és mit?
- Szerepet kaptam egy reklámfilmbe! – válaszolta Kelly.
- De hát ez tök jó! – mondta őszinte hangnemmel.
- Én is örülök neki. – mosolygott a lány.
Ekkor pont elkezdődött egy kellemes kis szám, jó ritmussal, Justin azonnal megragadta a lehetőséget és megfogta Kelly kezét, majd kérdezte tőle:
- Jössz táncolni?
- Hát… - nézett rám Kelly én pedig azonnal intettem neki, hogy menjen. – igen szívesen.
Én csak néztem, ahogy kézen fogva bevonulnak a tömegbe és mindkettő arca sugárzik.
Még ültem ott a helyemen egy kicsit majd úgy döntöttem felfedező útra indulok, megfogtam az italomat és elkezdtem a tömegben járkálgatni amikor hirtelen valaki hátulról meglökött elég durván.
- Hé! – szóltam rá.
- Ne haragudj! – mondta egy srác már eléggé berúgva.
Felém hajolt majd énekelte a zenével a szöveget, ami épp ment: „I won’t go home without you!”
Én csak vágtam egy nem tetsző fejet tovább akartam menni amikor ő csuklómnál fogva visszarántott, átölelt derekamnál és táncikált. Az én kezeim önkéntelenül átfonták a nyakát és úgy gondoltam bulinak nem rossz, nem volt szemtelen egyáltalán csak táncolni szeretett volna. Ki-be pörgetett amitől én már a végén majd elszédültem.
Nem láttam az arcát egyszer sem hiszen nagyon sötét volt bent viszont mikor ismét össze ölelkezve táncoltunk megéreztem az illatát ami elmondhatatlanul finom volt. A szám végére belenevettünk egymás nyakába majd, egymásra néztünk és ismerősnek tűntek azok a hazel-zöld szemek… nagyon is, aztán ráismertem.
- Jonathan Togo?
- Öh… igen. Ismerjük egymást szép hölgy?
- Ramóna Kovács…
- Ó! Öh… - ő csak nézett rám hatalmas szemekkel – Jól nézel ki.
- Meglátszik rajtad, hogy csak ennyi jön ki a torkodon.
- Figyelj én elnézést kérek a viselkedésemért ami a casting-on történt.
- Nocsak! A nagy Michael Togo fia elnézést kér tőlem? Ezt a dátumot is bekereteztetem.
- Ne légy már ilyen. – húzott picit közelebb magához.
- Most meg mi bajod?
Ekkor ért oda Kelly és Justin kézen fogva.
- Haver itt vagy? – szólt rá Justin
- Ramóna! – nézett rám furcsán Kelly mit keresek én ott ennek a srácnak a társaságában
Én gyorsan elugrottam a sráctól.
- Kelly maradsz még?
- Nem-nem épp meg akartalak keresni, hogy lassan indulhatnánk.
- Rendben. Akkor indulhatunk. Kint várok. Még el kell intéznem egy telefont. – mosolyogtam biztatóan, hogy búcsúzzon csak el méltóképp Justin-tól.
Már mentem is ki amikor Jon utánam kapott újra.
- Hová mész?
- Haza.
- Nem kisérhetné… - ekkor valaki beleugrott hátulról a nyakába és felismerni véltem benne a Sarah nevű lányt aki már a válogatáson sem volt szimpatikus
- Jonnyyyy hová tűntél? Mindenütt kerestelek! – belecsókolt a fiú nyakába.
- Nem. – válaszoltam és már indultam is kifelé
Pár perccel később Kelly is megérkezett.
- Mi volt ez csajszi? Mit kerestél te Jon Togo karjaiban?
- Mit tudom én! – hajtottam le a fejem – Egyszerűen oda jött a sötétbe, kikapott és elkezdtünk táncolni és annyira aranyosnak tűnt amíg rá nem jöttem ki az. Hidd el én is megijedtem.
- Hát mit ne mondjak, rendesen tartott a karjai közt. – mondta félreérthető hangsúllyal
- Ugyan már! Amúgy is bevolt rúgva szerencsétlen. Na és Justin? – mosolyogtam.
- Áááá már alig vártam, hogy megkérdezd… holnap találkozunk.
- Tessék?!
- Bizony.
- És ezt csak így mondod? Jajjjj de jóóóó! Hová mentek?
- Azt mondta üljünk be egy csendesebb helyre és dumálunk.
- Aw de hát az jó.
- Naná, alig várom.
- Na és mit veszel fel?
- Fúúúú nem tudom… ettől rettegek már azóta, hogy igent mondtam a találkozóra.
- De lökött vagy… – nevetnék
- Na de Jon?
- Mi van vele már megint?
- Mi volt vele?
- Semmi. Táncoltunk.
- De láttam, hogy nem akart kiengedni.
- Igen valami olyat mondott, hogy haza kísérhet-e de aztán valaki a nyakába ugrott és tudod ki volt az? Emlékszel még a válogatásról arra a Sarah-ra?
- Arra a szőkére aki olyan büszke volt magára?
- Igen.
- Persze. Miért?
- Na az ugrott a nyakába.
- Tessék? Tuti a válogatás után szűrték össze a levet.
- Hát ez számomra sem kétséges. – picit elhallgattam
- Ramóna, nagyon csendes vagy. Mi történt?
- Semmi-semmi.
Haza is értünk.
- Hát akkor kösz, hogy legalább te elkísértél hazáig. - mosolyogtam
- Ha ez célzás akart lenni Jon-ra akkor holnap utána érdeklődhetek Justin-nál.
- Ne-ne! Csak átmeneti meghülyülés. Nem is érdekel ő engem.
- Hát ha te mondod. Jól van akkor aludj jól. – ölelés
- Jó dumálást holnap. Aztán majd hívj ha végeztél jó?
- Naná! Szia!
- Szia.
Bementem a házba, Nanny már aludt és én is eltettem magam másnapra. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
