Az első gyilkosság
Legelső ügyemet még aznap megkaptam. Miután beszéltem Ryannel, Horatio felkeresett.
- Jessica, van egy ügyem számodra. – kezdte. – Nemrég telefonált egy nő és bejelentette, hogy megöltek valakit.
Ebben a pillanatban lépett be Ryan és Calleigh is a szobába.
- A mai gyilkosságról van szó? – kérdezte Ryan.
- Igen, arról. Szeretném, ha Jessica is részt venne a nyomozásban. – nézett rám a főnököm. – Ezt vedd úgy, mint egy tesztet. Letesztelem, mennyire vagy jó a munkában és hogy boldogulsz az első gyilkossági ügyeddel.
- Rendben. – mondtam. – És ha nem megyek át a teszten?
- Szerintem olyan nem lesz. – mondta mosolyogva Calleigh.
- Én is biztos vagyok benne. – mondta Horatio. – Először is, menjetek ki Ryannel a helyszínre.
Ryan erre felkapta a fejét.
- Mi? Én és Jessica? – kérdezte meglepődve.
- Valami gond van ezzel? – nézett rá Calleigh.
- Nem, dehogyis. – mondta Ryan, de láttam rajta, hogy nem nagyon örül a feladatnak. – És hova kéne mennünk?
- A St. Diego parkba. – mondta Horatio.
- A St. Diego parkba? – kérdezte Calleigh.
- Miért mi van ott? – néztem rá értetlenül.
- Miami szupersztárjai laknak azon a környéken. – mondta Ryan. – Ki az áldozat?
- Diana Roberts. – mondta Horatio.
- Diana Roberts legalább négy nagysikerű mozifilmben játszott és nemrég jelent meg az első albuma. – mondta Calleigh. – Nagyon fiatal volt még szegény. Azt hiszem 21 éves lehetett.
Ezután elindultunk Ryannel a helyszínre.
- De ki akarna megölni egy szupersztárt? – kérdezte értetlenül Ryan az autóba.
- Talán egy féltékeny munkatárs, vagy egy őrült rajongó… de nem tudom. – mondtam. – Nem nagy gond hogy velem kell kijönnöd a helyszínre? – tettem fel a kérdést, amire, már indulásunk óta kíváncsi voltam.
- Miért lenne gond? – kérdezte Ryan.
- Láttam rajtad, hogy nem örülsz neki. – mondtam.
Ryan erre nem szólt semmit. Pár perc után viszont ismét elkezdtünk beszélgetni.
- Sokat változtál. - mondta.
- Te is. De hát tíz év telt el.
- Szerintem volt az több is. – mosolygott. – És milyen volt Los Angelesben lakni?
- Nagyon jó az a hely.
- Szóval akkor neked már nem ismeretlenek az olyan környékek, ahová most megyünk, mivel ott van Hollywood is.
- Igen, már megszoktam. – mondtam. – És veled mi történt az elmúlt években? – kérdeztem érdeklődve.
- Miután elmentetek mi itt maradtunk. Utána elmentem egyetemre Bostonba, majd ismét visszajöttem Miamiba, és járőrként kezdtem el dolgozni. Nem sokkal később viszont állást kaptam a bűnügyi laborban, és most én is helyszínelő vagyok.
A kocsiban elbeszélhettük az időt.
Körülbelül húsz percen belül megérkeztünk a St. Diego parkba. Nagyon szép hely volt. A környéken hatalmas házak voltak, szinte mindegyikhez tartozott egy kert is, és az utcában több limuzint is lehetett látni.
- Itt vagyunk. – mondta Ryan.
- Szép hely. Jártál már itt? – kérdeztem.
- Még nem, ide nem jöhet be akárki.
Az autóból kiszállva a helyszínre mentünk. Alexx már ott várt minket.
- Sziasztok! – köszönt. – Mi még nem ismerjük egymást. Alexx Woods vagyok. – nyújtott kezet.
- Jessica Dylan. Tehát ő Diana. – néztem le az Alexx mellet fekvő halott lányra.
- Igen, szegény lány alig volt húsz éves. – mondta Alexx.
- Mi a halál oka? – kérdezte Ryan.
- Fulladás. Valaki megfojtotta. – válaszolt Alexx.
- És senki sem látta a gyilkosságot? – kérdeztem.
- Mivel a hátsó kertben történt, ami el van kerítve, senki. – mondta Alexx.
- Azt hiszem, ez csak másodlagos helyszín. – mondtam. – Ha fojtogatták, biztos, hogy megpróbált ellenállni…
- De itt dulakodásnak semmi nyoma. – fejezte be Ryan a mondatot.
- Pontosan. – mondtam mosolyogva.
- Látom, figyeltél a suliba. – mondta szintén mosolyogva Ryan. - És mi van a testőrökkel? –kérdezte.
- Ő sem láttak és hallottak semmit. – válaszolta Alexx.
- Ez furcsa… tele van a ház testőrökkel, és itt van a személyzet is. Diana személyi edzője és a szakácsa…
- Nézzünk körül a házban. Talán találunk valamit. – javasoltam.
A házban minden egy hírességhez illő volt. Gyönyörű nappali, egy hatalmas konyha, és még ki tudja hány szoba volt benne.
- Először menjünk a fürdőszobába. – mondta Ryan. – Szerintem az áldozat ott tartózkodott, mivel egy fürdőköntös volt rajta, mikor megtalálták.
A fürdőszoba sem tért el a ház többi helységétől.
- Micsoda fürdőszoba! – mondtam belépve. – Szebb, mint az én egész házam.
- Diana megengedhette magának. – mondta Ryan. – Állítólag hatalmas bevételt hozott a nemrég megjelent lemeze.
A fürdő közepén lévő márványkádhoz mentünk. A kád mellett vért találtunk, és törött üveget.
- Dulakodásra utal. – mondtam.
Közben Ryan megállapította, hogy a kád mellett lévő folyadék tényleg vér.
- Szerintem ez a valódi helyszín. Miután megölték, kivonszolták a kertbe. – mondta.
- Igen, de azért csak észrevette valaki a házban, hogy Diana-t átvonszolják a nappalin keresztül a hátsó kertbe. – mondtam.
- Nem, állítólag nem láttak semmit. Vagy csak nem akarnak, vagy nem mernek beszélni. – mondta Ryan.
- Hello! – lépett be egy szőke hajú lány a fürdőszobába. – Katie McRose vagyok, Diana személyi edzője. Láthatnám őt? – kérdezte szomorúan.
- Maga jelentette be a gyilkosságot, nem igaz? – kérdezte Ryan.
- Igen, én találtam rá, szörnyű volt látni Diana-t ott a kertben… véresen… Tudja, nem csak a személyi edzője voltam, Dianaval már évek óta jóban voltunk. Tudják már ki ölte meg?
- Sajnálom. – mondta Ryan.
- Egyelőre még nem tudunk semmit, de ha maga jelentette be, és a házban tartózkodott, be kell jönnie majd a rendőrségre vallomást tennie. – mondtam.
- Értem, de ugye majd értesítenek, ha láthatom, nem? – kérdezte Katie.
- Hát persze. – mondtam. – De most kérem, távozzon.
Nem sokkal később megjelent Calleigh is a helyszínen.
- Na, mire jutottatok? – kérdezte.
- Jessica nagyon jól boldogul. – mondta Ryan.
- Ez nagyszerű, akkor hosszútávon együtt fogunk dolgozni. – mondta mosolyogva Calleigh.
- Lehet… – mondtam mosolyogva.
- Mit találtatok eddig a helyszínen? – kérdezte Calleigh.
- Nem a kertben ölték meg, valószínű, hogy a fürdőszobában. – állapította meg Ryan.
- Eddig még csak törött üveget és vért találtunk. – mondtam, és a földön lévő bizonyítékokra mutattam.
- Rendben, akkor nézzünk körül a ház többi részében is. – mondta Ryan.
- Az nem lesz könnyű, legalább három emeletes és szerintem mindegyik emeleten van minimum hat szoba. – mondtam.
- Akkor kezdjünk hozzá. – mondta Caleigh.
Miután átkutattuk a házat visszaindultunk a laborba a bizonyítékokkal. Találtunk néhány dolgot, ami talán segíthet.
Visszafelé a kocsiban Ryanen gondolkoztam. Ott ült mellettem. Rengeteget változott. És magamnak is csak most ismertem be, hogy mennyire jól néz ki. Figyeltem, ahogy Calleigh-vel beszélgetnek, de nem is arra koncentráltam, hogy miről van szó, hanem csak őt néztem. Ekkor kaptam csak észbe. – Nem, ezt nem lehet. – gondoltam. – nem szerethetek bele a mostohabátyámba, meg különben is, nem hiszem, hogy valaha lenne köztünk valami, mert láttam rajta, hogy nem örült neki mikor Horatio azt mondta, velem kell kijönnie a helyszínre…. – miközben ezen gondolkoztam, teljesen elfeledkeztem mindenről.
- Jessica, szerinted kinek mi oka lett volna rá? – fordult felém Calleigh.
- Mire lett volna oka és kinek? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Hát a gyilkosságra. – mondta Ryan – egész eddig erről volt szó. Te nem is figyeltél?
- Bocs, csak elgondolkoztam.
- Semmi baj. – mondta Calleigh.
Ezután a laborba értünk, és nekiláttunk a munkának. A behozott tárgyak között volt levél, és laptop is, amin Diana email-jeit néztük át. Ezt a feladatot Ryan végezte el.
- Mi találtál? – kérdeztem.
- A legtöbb email a rajongóitól jött, de vannak itt ismerősöktől és családtagoktól kapottak is. És találtam egy-két fenyegetőzést is. Egy Steve Tyler nevű férfi küldte neki. A levelekben azt írta, mindenképp találkozni akar Diana-val, de Diana elutasította, aminek Steve nem örült. A következő emailekbe már olyanokat írt, hogy tudja, hol lakik Diana és megtalálja.
- Szerintem hozassuk be Steve-t. – javasoltam-
- Azonnal szólok Horationak, és utána kikérdezhetjük a fickót. – mondta Ryan, majd elment. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
