A levél
Gyönyörű nap volt. Már reggel úgy sütött a nap, mintha délelőtt lett volna.
A konyhában voltam, és reggelit készítettem. Ryan ekkor jött ki a szobából, és átölelt.
Egy év telt el azóta, hogy úgy döntöttem, Miamiban maradok, és nem bántam meg, mert nagyon boldogok voltunk. Nataliával szinte minden nap beszéltünk telefonon, és sűrűn hazalátogatott, de voltak olyan alkalmak is, amikor mi mentünk át Vegasba.
Miután Ryannel megreggeliztünk, elkezdtünk készülődni, mivel ez is egy átlagosnak induló munkanap volt. Már egy éve Ryannél laktam, és a labor dolgozóinak sem volt újdonság, ha együtt mentünk be dolgozni, és ha rengeteg időt töltöttünk együtt.
A laborba érve Eric fogadott.
- Sziasztok! – köszöntött. – Már a reggel is egy gyilkossággal indult. – mondta.
- Mi történt? – kérdezte Ryan.
- Holtan találtak egy férfit a tengerparton. Az éjszaka ölhették meg.
- És ki jelentette be? – kérdeztem.
- A barátnője. – válaszolta Eric.
- Akkor mindjárt kimegyünk. – mondta Ryan.
Ekkor jelent meg Paola, a recepciós lány.
- Jennifer!
- Szia Paola! Mi történt?
- Ezt most küldték. – és egy levelet adott át. – nincs rajta feladó, de a te nevedre szól.
- Kösz, hogy átadtad.
- Kitől kaptad? – kérdezte Ryan.
- Nem tudom, nem írták rá, de az én nevem áll rajta. – már éppen bontottam volna ki a levelet, amikor megjelent a főnököm, Horatio Caine.
- Jó reggel! – köszöntött.
- Neked is, főnök. – mondtuk.
- Eric, szóltál már nekik a reggeli gyilkosságról?
- Igen, persze. – mondta Eric határozottan. – Miért, valami baj van?
- Találtak még egy holtestet a tengerparton az áldozat közelében. Szeretném, ha kimenne az egész csapat. – mondta a főnököm.
- Rendben, azonnal indulunk. – mondta Ryan.
- Ott találkozunk. – mondta Horatio, majd a fekete napszemüvegét feltéve a kijárat felé indult… |