A levl
Gynyr nap volt. Mr reggel gy sttt a nap, mintha dleltt lett volna.
A konyhban voltam, s reggelit ksztettem. Ryan ekkor jtt ki a szobbl, s tlelt.
Egy v telt el azta, hogy gy dntttem, Miamiban maradok, s nem bntam meg, mert nagyon boldogok voltunk. Natalival szinte minden nap beszltnk telefonon, s srn hazaltogatott, de voltak olyan alkalmak is, amikor mi mentnk t Vegasba.
Miutn Ryannel megreggeliztnk, elkezdtnk kszldni, mivel ez is egy tlagosnak indul munkanap volt. Mr egy ve Ryannl laktam, s a labor dolgozinak sem volt jdonsg, ha egytt mentnk be dolgozni, s ha rengeteg idt tltttnk egytt.
A laborba rve Eric fogadott.
- Sziasztok! – ksznttt. – Mr a reggel is egy gyilkossggal indult. – mondta.
- Mi trtnt? – krdezte Ryan.
- Holtan talltak egy frfit a tengerparton. Az jszaka lhettk meg.
- s ki jelentette be? – krdeztem.
- A bartnje. – vlaszolta Eric.
- Akkor mindjrt kimegynk. – mondta Ryan.
Ekkor jelent meg Paola, a recepcis lny.
- Jennifer!
- Szia Paola! Mi trtnt?
- Ezt most kldtk. – s egy levelet adott t. – nincs rajta felad, de a te nevedre szl.
- Ksz, hogy tadtad.
- Kitl kaptad? – krdezte Ryan.
- Nem tudom, nem rtk r, de az n nevem ll rajta. – mr ppen bontottam volna ki a levelet, amikor megjelent a fnkm, Horatio Caine.
- J reggel! – ksznttt.
- Neked is, fnk. – mondtuk.
- Eric, szltl mr nekik a reggeli gyilkossgrl?
- Igen, persze. – mondta Eric hatrozottan. – Mirt, valami baj van?
- Talltak mg egy holtestet a tengerparton az ldozat kzelben. Szeretnm, ha kimenne az egsz csapat. – mondta a fnkm.
- Rendben, azonnal indulunk. – mondta Ryan.
- Ott tallkozunk. – mondta Horatio, majd a fekete napszemvegt feltve a kijrat fel indult… |