Támadás
Warrick temetése a hétvégén volt.
Pár nap múlva már újra dolgoztam, és a legújabb megoldatlan gyilkossági ügyünkre koncentráltunk. A parton talált két áldozat gyilkosát, vagy gyilkosait még nem sikerült megtalálnunk, ezért nagyon sokat foglakoztunk ezzel az üggyel.
Többször kimentünk a helyszínre, de semmit sem találtunk, még egy apró dolgot se, amin elindulhatnánk. Azt viszont kiderítettük, hogy ki a két áldozat és milyen kapcsolatban álltak egymással. A férfi és a nő már régóta együtt éltek.
De az egyik nap váratlan dolog történt. A labor recepciójánál álltam Ryannel, Calleighvel és Frankkel. Éppen beszélgettünk, amikor egy fiatal lány jött be a laborba.
- Jó napot! – köszönt.
- Jó napot, miben segíthetünk? – kérdezte Frank.
- Nos… van valami.. amit el kell mondanom…pontosabban meg kell mutatnom. – mondta a lány. Körülbelül húsz éves lehetett. Érdeklődve néztünk rá mindannyian.
- És mi az? – kérdezte Ryan.
- Pár napja reggel a parton jártam. Mikor megöltek két embert. – kezdte. – a gyilkosságot nem láttam, csak azt, hogy a gyilkos elhajítja a gyilkos fegyvert.
- A gyilkos fegyvert? És tudja, hol van most? – kérdeztem meglepettem.
A lány egy zsebkendőkbe tekert véres kést vett elő a táskájából, ami nagyon meglepő volt.
- Ezt miért nem tudta előbb behozni? – kérdezte Frank mérgesen. Közben Ryan átvette a kést a lánytól.
- Én… féltem… nagyon féltem… talán észrevett a gyilkos. – mondta remegő hangon.
- Hogy hívják? - jelent meg Horatio.
- Tia Gonzalez. – mutatkozott be.
- Tia, kérem, jöjjön velem. – mondta a főnököm, aki ezután Tiát elvezette kihallgatni.
- Ez meglepett. – mondtam.
- Engem is, de most már van valami, amiből kiindulhatunk. – mondta Ryan.
Egy kis idő múlva Eric és Horatio ismét visszatért.
- A lány mindent elmondott és vallomást is tett. Sajnos a gyilkos arcát nem látta, de ezzel a késel is sokat segített nekünk, bár előbb is behozhatta volna, mert azt hiszem, már elkéstünk.- mondta Horatio.
- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem.
- Még egy gyilkosság. – mondta Eric. – hasonlít az előző esethez, most is egy fiatal párt öltek meg, de most a saját házukban.
- Nemsokára kimegyünk a helyszínre. – mondta Horatio.
Ezután kettesben maradtunk Ryannel.
- Szóval ismét egy sorozatgyilkossal van dolgunk… - mondta Ryan.
- Régen volt már ilyen ügyünk. – válaszoltam.
- Igen a legutóbbi egy éve… - mondta Ryan. – Az a Linda Jonhson-os ügy…
- Ne is gondolj rá. – mondtam Ryannek, majd átöleltem, ő pedig megcsókolt. – olyan nem lesz többet. – mondtam mosolyogva.
A helyszínre érve szembesültünk az áldozatokkal. Egy fiatal lány feküdt a kanapén, két lőtt sebbel. A barátját megkéselték, ő a konyhában volt.
- Készítek pár képet róluk. – mondta Ryan.
-Remélem, a Tia által behozott késen találunk valami használhatót, mert ha ez így megy tovább még több áldozatunk lesz. –mondta Calleigh.
A ház Miami külvárosában, egy nagyon szép helyen volt.
Éppen a bejárati ajtóról vettem le az ujjlenyomatokat, miután ezt elvégeztem, ismét bementem a házba.
- Mit találtál? – kérdezte Ryan.
- Egy-két ujjlenyomatot, a gyilkos itt jöhetett be, mivel az ajtó nyitva volt. – mondtam.
A házban Ryan, Calleigh, Eric, Horatio, Tara és én tartózkodtunk.
Tara a halottak mellet térdelt, és a sebeiket vizsgálta, Calleigh töltényhüvelyeket keresett, Ryan fényképezett, én pedig még mindig az ujjlenyomatokkal voltam elfoglalva, közben pedig Horatio és Eric a ház többi részében nézett körül.
Hirtelen a mellettem lévő üveg ablaka betört.
- Jen, a földre! – kiabálta Ryan.
A többiek fegyvert vettek elő. Az ablakot egy lövés törte be, amit további három követett. Ezután én is elővettem a pisztolyom, majd a lövés irányába céloztunk.
Sajnos senkit nem láttunk, de ez nem azt jelentette, hogy senki sem volt ott. Ekkor a másik irányból jöttek a lövések. A ház mellett egy fekete motor hajtott el, és a vezetőjének fegyver volt a kezében. Továbbra is ránk célzott és lőtt is. Megpróbáltuk eltalálni, de a motorral ő gyorsabb volt. Horatio viszont eltalálta a motort.
Mikor a lövöldöző elhajtott ismét felkeltünk, és körülnéztünk. Körülöttünk az ablak törött üvegei voltak, és az ajtó is lyukas volt pár helyen. Az első dolgom az volt a lövöldözés után, hogy Ryan felé nézzek. Ha vele valami történik…
- Mindenki jól van? – kérdezte Horatio.
- Igen, jól vagyunk. Válaszolta Calleigh.
A csapat tagjai közül szerencsére senkinek sem történt baja. Gyorsan odamentem Ryanhez és megöleltem.
- Jen, te vérzel. – mondta aggódva.
A karomra néztem, és láttam, hogy tényleg vérzik.
- Semmiség, csak egy üvegsziklán volt. – mondtam.
- Hadd nézzem. – mondta Tara, majd megnézte a sebet. – Tényleg nem komoly, de azért mégis jó lenne bekötni.
- Mi volt ez a lövöldözés? – kérdezte Ryan.
- Látta valaki azt, aki célzott? - mondta Calleigh.
- Nem. – válaszoltam. - Bukósisak volt rajta.
- De ki lehetett az és mit akart? Talán az aki ezt a két embert ölte meg? – kérdezte Ryan.
- Csak egyet tudunk biztosan. – mondta Horatio. – a célpont vagy mi vagyunk, az egész csapat… vagy közülünk valaki… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
