Csalódás
Éppen Steve kihallgatásánál tartottunk.
- Email-eket találtunk Diana laptopján, amiket maga küldött. – kezdte Ryan.
- Nem én vagyok az egyetlen rajongó, akivel Diana emailezik, ez még nem azt jelenti, hogy én öltem meg. – mondta a férfi lekezelően.
- Igen, ez igaz. – mondtam. –De nem minden rajongó fenyegeti meg a kedvencét. – vágtam közbe.
- Miről beszél? – kérdezte a férfi.
- A legutolsó emailben azt írta tudja, hol lakik Diana, és meg fogja találni. Ez éppen az előtt volt, mielőtt megölték Dianat. – mondta Ryan.
- És? Ez még nem azt jelenti, hogy én tettem. – mondta Steve. – Csak találkozni akartam vele, ennyi az egész. Miért öltem volna meg?
- Azt csak maga tudhatja. – mondta Ryan. – Talán megharagudott rá, mert Diana visszautasította az előző találkozót.
- Ez baromság. – állt fel a férfi. – Ha lesz meggyőző bizonyítékuk, majd szóljanak, de úgysem fognak semmit találni, mert nem én öltem meg azt a színésznőt. – és kiment a szobából.
- Nem jutottunk előbbre. – mondta Ryan.
- Sajnos nem. – mondtam. – Te hiszel neki?
- Elég meggyőző volt. – mondta Ryan.
- Az igaz. És lehet, hogy rossz helyen keresgélünk. Lehet, hogy egy közeli ismerőse ölte meg.
- Jessica, miért tette volna egy ismerős? – kérdezte éretlenül Ryan.
- Nem tudom. Bármiért, lehet hogy féltékeny volt, vagy összevesztek, vagy…
- Jessica, majd a bizonyítékok elárulják. – mondta mosolyogva Ryan.
- Igazad van. Nem iszunk meg egy kávét? – kérdeztem.
- Miért ne. – mondta mosolyogva Ryan.
Kávézás közben sokat beszélgettünk. Sok mindent elmondtunk egymásnak, és úgy éreztem Ryan egyre jobban megkedvel. Szóba jött Los Angeles és a családom is.
- Azért nem volt szép apádtól, hogy csak úgy itt hagyott minket. – jegyezte meg Ryan. – Mi van vele? Még mindig a Los Angeles Times-nak dolgozik?
- Két éve meghalt. – mondtam.
- Én… - mondta Ryan meglepődve. – Nagyon sajnálom…
- Semmi baj. Nem tudhattad. – mondtam.
- És mi történt vele? Remélem nem baj, hogy megkérdeztem.
- Persze, nem baj… autóbalesete volt. Egy másik kocsi letaszította az útról, és az autója lesodródott az útról. Egy fának ütközött.
- És a másik autó vezetője, Vele mi lett? – kérdezte érdeklődve Ryan.
- Részeg volt. Később, pedig letartóztatták, és most börtönben ül.
A beszélgetés után hazaindultam.
Másnap nem találtunk semmi újat az üggyel kapcsolatban és az azt követő két napban sem. A bizonyítékok elemzése viszont folyt.
A harmadik nap a laborban ültem, és ismét Ryan járt a fejemben. Nem tudtam kiverni belőle, ha akartam, ha nem valahogy mindig rá gondoltam. Azt hiszem, megszerettem, de nem voltam biztos benne. Sokat gondolkoztam, és összeszedtem a bátorságomat. Eldöntöttem, hogy finoman rákérdezek, van-e barátnője jelenleg, és mi a véleménye rólam.
- Szia Jessica! – lépett be az ajtón Calleigh.
- Szia Calleigh!
- Nem akarlak zavarni, de megtennéd, hogy ezeket az iratokat átviszed Rynnek? – kérdezte. – Nekem most el kell mennem Eiccel a bíróságra.
- Hát persze. – mondtam mosolyogva. – Tedd csak le, azonnal átviszem.
- Rendben. – és Calleigh letette az iratokat a mellettem lévő asztalra. – És köszönöm.
Igazából örültem a feladatnak, mert egyébként is beszélni akartam Ryannel.
Pár perc múlva el is indultam az iratokkal a labor azon része felé, ahol Ryan dolgozott. Vártam, hogy belépjek, és láthassam végre.
De mikor beléptem nem azt láttam, amire számítottam. Ryanen a Diana Roberts gyilkosságának helyszín látott szőke nő is vele volt, Diana személyi edzője. Ryannel éppen csókolóztak, mikor beléptem, és beletelt egy kis időbe, még észrevettek.
- Jessica! – köszöntött Ryan, akin látszott, hogy zavarban van. – Nem tudtam, hogy jössz. Emlékszel még Katie McRose-ra? Diana Roberts személyi edzője.
Én csak álltam az ajtóban mozdulatlanul és ledöbbenve.
- Szia Jessica. – köszönt Katie mosolyogva.
- Hello. – mondtam neki remegő hangon.
- Valami baj van? – kérdezte Ryan.
- Nem, csak Calleigh küldött, ez a tied. – és az asztalra dobtam az iratokat, majd gyorsan kimentem a szobából.
Eddig azt hittem, van esélyem Ryannél, de csalódtam. A legrosszabb az volt, hogy már beleszerettem.
Visszamentem és nekiláttam a munkámnak. Csalódott voltam, és szomorú. Miért is hitegettem magam azzal hogy, lehet köztünk valami? Nem hiszem, hogy majd pont tőlem akarna valamit, attól, aki valamikor a mostohatestvére volt.
Ilyen hangulatban végeztem a dolgom, amikor ismét Calleigh lépett be az ajtón.
- Elvitted Ryannek az iratokat? – kérdezte.
- Persze, de biztos nem most fogja átnézni őket, dolga van… - mondtam úgy, mintha nem érdekelne.
- Dolga van? – kérdezte értetlenül Calleigh.
- Igen, valami csaj van bent nála.
- Oh, értem, de jobban örülnék neki, ha a magánéleti ügyeit nem most és itt intézné, ugyanis találtunk egy új nyomot a Diana Roberts ügyben. – mondta Calleigh.
- Igen? És mi az? – kérdeztem érdeklődve.
- Diananak volt egy háza, Miamitól 17 km-re. Valószínűleg nyaralónak használta. – válaszolta Calleigh.
- Vagy arra hogy elrejtőzzön a nyilvánosság elől. – lépett be Ryan az ajtón. – Horatio már tájékoztatott mindenről.
Őszintén bevallva kicsit mérges voltam rá, de persze semmi okom nem volt, mert honnan is tudhatta volna, mire készülök.
- Ennek örülök. – mondta Calleigh. – egy óra múlva kimegyünk mi hárman a házhoz és átnézzük, hátha ott lesz valami a gyilkossággal kapcsolatban.
- Rendben. – mondtam.
- Jessica, mivel még nincs szolgálati autód, valamelyikünk kivisz a helyszínre. Kivel szeretnél menni? – kérdezte Cal.
- Veled. - mondtam gondolkodás nélkül.
Ryan csak értetlenül nézett rám, nem tudta hirtelen mi lett a bajom vele… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
