Titkok
A laborba érve azonnal felkerestük a csapat többi tagját. És beszámoltunk nekik a történtekről.
- Szóval lehet, hogy megvan a tegnapi lövöldözés tettese. – mondta a főnököm.
- Szerintem biztos ő tette, minden egybevág, meg akart ölni és ez a tegnapi egy próbálkozás volt. – mondta Ryan.
- Ne aggódjatok, utánanézünk Jasonnek! – mondta Eric.
- Mit találtak az éjszakás helyszínelők a tegnapi lövöldözés helyszínén? Ha jól tudom, ők vették át a munkánkat, mivel mi érintettek vagyunk az ügyben. – kérdeztem.
- Igen, ők dolgoznak az ügyön. – mondta Calleigh. – Találtak keréknyomokat az úton, és most végzik az azonosításukat.
- És mi újság a mi ügyünkkel kapcsolatban, a kettős gyilkossággal mikor egy fiatal pár volt az áldozat? – kérdezte Ryan.
- Azzal kapcsolatban viszont vannak használható DNS mintáink. A nagy része a gyilkos fegyverről származik, amit Tia Gonzalez behozott, a tegnapi helyszínen pedig volt néhány részleges ujjlenyomat is. De az eredményekre még egy kicsit várni kell. – válaszolt Horatio.
- Rendben. Remélem, hamar elkapjuk a gyilkost. – mondtam.
Nem sokkal a beszélgetés után felkeresett Horatio.
- Szia Jennifer. – köszönt.
- Hello, főnök.
- Jennifer, beszélnünk kell. – láttam rajta, hogy fontos dologról van szó.
- Miről van szó?
- Nem miről, hanem kiről. – mondta. Ebből már tudtam, miért keresett fel. – Jason Stewart-ról. Ryan említette, hogy korábban együtt voltál vele, és most e miatt fenyeget. Mindent el kell mondanod ezzel kapcsolatban, hogy megakadályozzuk a további támadásokat és fenyegetéseket.
- De hát nem is biztos, hogy ő akart lelőni minket tegnap! – mondtam. – És igen, igaz, hogy egy ideig együtt voltunk, de az már nagyon régen volt, több mint négy éve, és nem értem, miért most kezdett el ismét érdeklődni utánam.
- Jennifer, mikor egy éve idekerültél, minden adatodat felvettük, és ki kellett töltened az előző munkahelyeidről szóló részt is. Mindent tudok. – mondta. Horatio tudott mindent a múltamról, ellentétben a csapat többi tagjával.
- Főnök, kérlek, erről ne szólj senkinek. Nem szeretném, ha kiderülne, meg nem is biztos, hogy a régi főnökeim örülnének neki, ha megtudnák, hogy erről másoknak is beszéltem. Ryannek is szívesen elmondanék mindent, de nem lehet. – mondtam szomorúan.
- Igen, megértem. – mondta.
- És azt is tudom, hogy most Ryan azt gondolja rólam, hogy régen ilyen alakokkal összeálltam.
- Ha vége lesz ennek az egésznek és Jasont újra lecsukják és nem fog többet veszélyt jelenteni rád, elmondhatsz mindent neki, biztos, hogy meg fogja érteni, hiszen nagyon szeret.
- Tudom, és én is őt.
Később Ryannel voltam és néhány DNS mintát elemeztünk.
- Sziasztok! – lépett be Cal.
- Szia Calleigh!
- Ugye nem zavarok? – mosolygott.
- Nem. – mondta Ryan. – Miért kerestél meg?
- Megtalálták a motort, amivel a tegnapi lövöldöző elmenekült a helyszínről. Egy sikátorban volt, felgyújtották, hogy még véletlenül se találjunk semmit rajta.
- De mi megint okosabbak voltunk igaz, és mégis találtunk valamit? – kérdezte Ryan reménykedve.
- Igen, a motor nagy része leégett de a kormány alatti rész nem, és a gyilkos nem viselt kesztyűt tehát hámszövet is maradt azon a helyen. – mondta Calleigh.
- És megvan már a tulajdonosa? – kérdeztem.
- Valera most végzi az elemzését. – válaszolt Calleigh.
- Felesleges. Jason Stewart volt az. – mondta Ryan.
- Tévedsz. – mondta Calleigh. Mikor ezt kimondta, mind a ketten meglepődtünk. – A hámszövet egy nő DNS-ét tartalmazza, ez már biztos.
- Egy nőét? – néztem Calleighre értetlenül.
- Igen. És az is biztos, hogy nem a fiatal párok gyilkosa, szóval egy harmadik személyt kell keresnünk. Van az ellenségeitek között olyan nő, aki meg akarna ölni titeket, mert a csapat többi tagjának nincs. – kérdezte Cal.
Ryannel egymásra néztünk. Nem jutott senki az eszünkbe, aki bármiért is ártani akarna nekünk.
- Rendben. Akkor még gondolkozzatok. – mondta mosolyogva Calleigh. – Én addig Horationál leszek.
Ryannel kettesben maradtunk.
- Talán egy régi ügy gyanúsítottja, vagy akinek börtönbe csuktuk a barátját. – mondtam elgondolkodva és Ryanre néztem. – Szerinted?
Ryannek ekkor valami az eszébe jutott.
- Mi az, jól vagy? – kérdeztem, mert láttam rajta, hogy olyan dologra gondol, amit szeretne elfelejteni.
- Nem lecsuktuk a barátját, hanem megöltük. – mondta Ryan. Mikor ezt kimondta le kellett ülnöm.
- Ugye nem… nem Lindára gondolsz? – kérdeztem.
- De. Ki más lehetne?
Linda Jonhsonnal egy évvel ezelőtt az első miami ügyeménél találkoztam. A gyilkos barátnője volt. A gyilkost megöltük, mivel ráktámadt, Linda pedig bosszúból folytatta azt amit sorozatgyilkos barátja elkezdett. Ryan is túszul ejtette egyszer, de szerencsére semmi nagyobb baj nem lett belőle. Egy éve lecsukták, és eddig úgy tudtuk, hogy börtönben ül.
- Igazad van. – mondtam. – Akkor most már ketten is meg akarnak ölni minket. – mondtam, és átöleltem Ryant.
- A csapatunk biztos, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy elkapják őket, és mi is óvatosabbak leszünk. – mondta Ryan. – mindjárt szólok Horationak, hogy nézzen utána, mi van Lindával.
- Jó lenne, ha vége lenne ennek az egésznek. – mondtam.
- Sajnálom a reggeli veszekedést. – mondta. – De azt hittem, hogy a volt barátos akart megölni minket.
- Semmi baj. – mondtam, majd hosszan megcsókoltam.
Annyira belemerültünk ebbe a csókba, hogy észre, sem vettük hogy Calleigh visszajött.
- Valera végzett a minták azonosításával. – mondta Cal.
Látszott rajtunk, hogy tudjuk, mire számítsunk.
- Mi az? – kérdezte. – Ti már előre tudjátok az eredményt?
- Lehet. – mondtam. – De azért mondd el légyszi.
- A tettes egy régi ügy gyanúsítottja és elkövetője, Linda Johnson.
Ryannel egymásra néztünk.
- Igazad volt. – mondta Ryannek.
- Sajnos igen. – válaszolt.
- És utánanéztem Lindának is. – kezdte Calleigh. – Tegnap előtt megszökött a miami női börtönből.
- Ez megmagyarázza a támadást. – mondta Ryan.
- Ryan, Jen tudjátok, mekkora veszélyben vagytok? – kérdezte aggódva Cal. – Az USA egyik legveszélyesebb bűnözője és egy szökött gyilkos üldöz titeket! Valamit tennünk kell. Ha Lindától vagy Jasontól üzenetet kaptok, azonnal szóljatok, és most ki kellene találni, hogyan előzzük meg a további támadásokat.
- Az lenne a legjobb, ha egy járőrt küldenénk a házunk elé, még nem találunk más megoldást. – mondta Ryan.
- Rendben, beszélek Horatioval. – mondta Cal, és kiment.
- Nem tudom mi lesz velünk. – mondtam aggódva.
- Én sem. De ezek után már nem jöhet rosszabb. – mondta Ryan.
- Remélem nem is fog. – és ezután belekezdtem abba, amit már régóta el akarok mondani Ryannek. – Emlékszel még, mit válaszoltam arra, amikor megkérdezted, mit csináltam a helyszínelés előtt?
- Persze, azt mondtad, hogy mindig a rendőrségnél dolgoztál, és azt hiszem, járőr voltál. – mondta Ryan.
- Igen, valóban a las vegasi helyszínelők előtt is rendőr voltam, de nem akármilyen, ennek kapcsán ismertem meg Jason Stewartot. – kezdtem bele…
- Hogy érted, hogy ennek kapcsán, azt hittem jártatok? – nézett rám Ryan értetlenül, én pedig folytattam az életem ennek a részének elmesélését… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
