Lehet még rosszabb is
Ryan várta a válaszom, de kicsit nehezen kezdtem bele, mert bűntudatom volt, hogy eddig nem közöltem vele.
-Mielőtt Vegasban helyszínelő lettem, beépített ügynökként dolgoztam Los Angelesben. – szólaltam meg végre.
- Beépített ügynök voltál? – Ryant nagyon meglepte. – Szóval az, hogy járőr voltál hazugság…
- Igen, az, de nagyon sajnálom, hogy ezt eddig nem mondtam el. A régi főnökeim megígértették velem, hogy erről nem beszélek senkinek, csak ha nagyon muszáj. Több bűnözőt küldtem már börtönbe, akik nem tudnak róla, hogy miattam kerültek oda, de ha most kiderülne, biztos, hogy bosszút állnának…
- Nem fog kiderülni, megbízhatsz bennem. – nyugtatott meg Ryan. – És Jason hogy került a képbe?
- Jasont is le kellett volna csuknunk, de nem sikerült… - mondtam szomorúan. – Fél évig voltam a barátnője, persze csak a munka miatt, és több bizonyítékot is sikerült összegyűjtenem ellene, de sajnos azok megsemmisültek…
- Miért? Mi történt? – kérdezte érdeklődve.
- Jason valahogy rájött, hogy a rendőrségnél dolgozom, és megsemmisítette az összes bizonyítékot. – válaszoltam.
- De ha tudta, hogy rendőr vagy, miért engedett el és miért nem próbált megölni? Az ilyen bűnözők mindig ezt csinálják….
- Sikerült elmenekülnöm időbe, így nem volt lehetősége arra, hogy bántson, de nem hiszem, hogy megölt volna, mert szeretett… Eddig nem talált rám, de most valahogy rájött hol vagyok.
- Értem… - mondta Ryan. – Jen, kösz, hogy elmondtad.
- Ez természetes, már előbb el kellett volna mondanom...
Ebben a percben Calleigh lépett be az ajtón.
- Sziasztok! Megzavartam valamit? – kérdezte, mert látszott rajtunk, hogy éppen beszélgettünk.
- Már mindent megbeszéltünk. – mondta Ryan mosolyogva.
Jól esett, hogy ezt mondja, és hogy nem haragudott meg amiatt, hogy eddig hazudtam neki, amire persze jó okom volt.
- Akkor jó, mert szükség van rátok egy helyszínen. – mondta Cal.
- Mi történt? – kérdeztem.
- A sorozatgyilkosunk újabb áldozatokat ölt meg.
- Az, aki fiatal párokat gyilkol? – kérdezte Ryan.
- Igen, ismét ölt, a Carol sugárút 42-ben. – válaszolta Cal.
- Akkor menjünk ki a helyszínre! – mondtam, és elindultunk.
A helyszínre érve ismét az a szörnyű látvány fogadott minket, mint az előzőeken. A fiatal nő a fotelban feküdt, barátja pedig a földön.
Készítettünk néhány képet, és begyűjtöttük a bizonyítékokat, majd elindultunk vissza, a laborba.
Ryan szolgálati kocsijával mentünk, éppen Miami egyik legforgalmasabb útján jártunk.
- Remélem, nem baj, hogy erről kérdezlek titeket, de beszéltetek már a Linda-ügyről? – kérdezte Calleigh.
- Persze. – mondtam.
- Akkor jó. – válaszolta Calleigh. – Én is beszéltem Horatioval róla, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy elkapjuk azt a nőt.
- Rendben. – mondta Ryan. – Cal, kösz mindent.
- Nagyon szívesen, ez a dolgunk. – mosolygott.
Ebben a pillanatban valami olyan történt, amire nem számítottunk. A mellettünk lévő fekete autó nekiment a mi hummer-ünknek, és megpróbálta leszorítani az útról.
- Ryan vigyázz, ez meg fog ölni! – kiabálta Cal a kormány mögött ülő Ryannek, aki kétségbeesetten próbált visszatérni a jó sávba, de a fekete autó vezetője ezt nem engedte, mindenáron meg akart ölni minket.
Elővettem a fegyverem, és megpróbáltam eltalálni a másik kocsi vezetőjét. Mikor átnéztem az ablakon a másik autóba, ijedten vettem észre, hogy Linda ül a kormány mögött.
- Hello Jen! – kiabált át.
- Linda, fejezd be! – kiabáltam vissza neki!
- Oh, nem lehet, ezt megérdemlitek, tönkretettétek az életemet! – kiabálta vissza, majd mielőtt lőhettem volna, egy hatalmasat lökött a hummer-en az autójával.
A következő percekre, órákra már nem emlékszem. Utolsó emlékem az a nagy lökés volt, majd minden elsötétült.
- Jen! – hallottam Ryan hangját. – Jen! Hallasz?
- Ryan... mi történt? – kérdeztem, miután teljesen magamhoz tértem. Észrevettem, hogy egy kórházi ágyon fekszem.
- Baleset történt. – mondta Ryan. – Lindának sikerült leszorítania a hummert az útról és egy fának ütköztünk.
- És Calleigh jól van? – kérdeztem. Szerencsére Ryanen láttam, hogy nincs komolyabb baja, egy-két horzsolással megúszta a balesetet.
- Sajnos Calleigh az intenzíven van, komoly belő vérzései vannak.
- Istenem... Remélem, rendbe jön nagyon gyorsan. – mondtam, mert komolyan aggódtam Calleigh-ért.
- Én is, Eric már úton van ide. – mondta Ryan. – Te pedig még ma hazajöhetsz velem.
- Rendben, de előtte bemehetek Cal-hez? – kérdeztem aggódva.
- Sajnos egyelőre nem engednek be hozzá látogatókat, már én is próbálkoztam.
Ekkor lépett be egy fehér köpenyes férfi a kórterem ajtaján.
- Jó napot! Dr. Chang vagyok. – mutatkozott be az orvos.
- Jó napot! - köszöntötte Ryan.
- Megvannak Ms. Taylor vizsgálatainak az eredményei. Szerencsére önnek sem esett semmi komoly baja.
- Ezt jó hallani. – mondtam. – Akkor hazamehetek?
- Persze, de vigyázzon magára! – mondta a doktor.
- És Calleigh Duquesne hogy van? – kérdezte Ryan.
- Sajnos Calleigh állapotáról nem tudok semmi újat mondani. Az orvosok mindent megtettek érte, sikerült stabilizálni az állapotát, és ha nem lép fel semmi komplikáció, Ms. Duquesne rendbe fog jönni. – mondta Dr. Chang.
Ez megnyugtatott minket.
Aznap délután jöttem haza a kórházból. Másnap már dolgozni is bementünk.
- Jó reggelt! – köszöntött Valera.
-Szia Valera! – köszöntem. – Eric hol van? – néztem körül meglepetten, Eric ilyenkor már rég bent szokott lenni a laborba.
- Calleigh-vel van a kórházba, nagyon aggódik érte. – mondta Horatio, aki ebben a pillanatban jelent meg mögöttünk.
- Értem. – mondta Ryan. – Ha lehet, mi is bemegyünk hozzá minél előbb.
- Jennifer, Ryan, tegnap megtaláltuk Linda kocsiját a helyszínen. A kocsi kerekén lévő nyomok alapján van egy sejtésünk, melyik környéken lakik jelenleg, de még nem vagyunk biztosak benne. – mondta a főnököm.
- De mindent megteszünk, hogy elkapjuk, mert ha valami történik Calleighvel, az is miatta lesz. – mondta szomorúan Valera.
- Cal rendbe fog jönni, nagyon erős nő. – nyugtatta Ryan.
- És hogy haladtok a sorozatgyilkos ügyében? – kérdeztem.
- Pont erről akartam veletek beszélni. – kezdte Horatio és Valeráa nézett, akinek a kezében egy papír volt.
- Tegnap találtunk a helyszínen egy papírt is, amire az áldozatok nevei voltak felírva. – mondta Maxine Valera. – valószínű, hogy a gyilkos véletlenül ejtette el.
- Akkor tudjuk, kiket akar megölni legközelebb? – kérdezte Ryan.
- Igen. – válaszolta Maxine, majd átnyújtotta a papírt nekem, és Ryannek.
Mikor a kezembe vettem, Ryan is odaállat mögém és elkezdtük olvasni. Az eddigi áldozatok nevei mind rajta voltak. A megölt emberek nevei mellett egy „x”-et is láttunk.
Ekkor jutottunk el az olvasásba a következő pár nevéig, és címéig. Mikor ezt elolvastam, majdnem kiesett a papír a kezemből... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
