3 nap múlva:
Már elkészültünk a bulira és épp indultunk át Justin-hoz.
- Út közben álljunk meg. Vegyünk egy kis piát. – mondta Kelly
- Igazad van. Rendben.
Be is ugrottunk a közeli éjjel-nappaliba és hoztunk 2 üveg szeszt. Már ott voltunk a lakásnál, Kelly csöngetett. Pár pillanat múlva az ajtó nyílt is és aki kinyitotta nem más volt mint Jonathan. Nagyon jól volt felöltözve: egy bordó ing, hozzá egy farmernadrág és egy izléses cipő.
- Öhm.. – szólalt meg – Gyertek beljebb. Justin! – kiabált – Megjött a barátnőd!
A fiú rohant is ki az egyik helyiségből és ő is nagyon elegánsra vette a figurát: egy nagyon szép fehér ing hozzá pedig szintén egy farmergatya.
- Sziasztok lányok! – köszönt nekem először 2 puszival Kelly-t pedig pici csókkal
- Szia drága! – köszönt vissza neki Kelly.
- Boldog születésnapot! – mondtam és nyújtottam át neki az üvegpezsgőt
- Aw! Köszönöm! Ez pont jó lesz estére. Isztok most velem egy kicsit ugye?
- Én igen. – válaszolta rögtön Jon.
- Na és ti lányok?
- Igen kérünk. – mondta Kelly.
Még csak 4-en voltunk nála.
Kiöntötte a pohárpezsgőket, koccintottunk és ittunk is.
- Ez nagyon finom. – jegyezte meg Justin.
- Reméltük, hogy ízleni fog. – mondta Kelly és puszit nyomott kedvese arcára.
- Te figyelj haver öhm… a kocsiban van 2 láda sör, segitesz behozni? – kérdezte Jon Justintól
- Persze menjünk.
Míg a srácok kimentek addig én picit nekiestem Kelly-nek.
- Miért nem mondtad, hogy itt lesz Jon is?
- Azt hittem nem kell mondanom, hiszen tudod, hogy legjobb barátok.
- Igazad van. – mondtam egy picit lesújtva.
- Gond van?
- Nem-nem csak… - hebegtem-habogtam összevissza .
- Aha.
A fiúk már jöttek is vissza a 2 láda sörrel, és mi pedig Kelly-vel igyekeztük mindet bepakolni a hűtőbe. Csináltunk falatkákat is kezdésnek meg egy kis salátát és hátul előkészítettük a sütni valókat, mert ez bizony grill-party volt. Szépen-lassan megérkezett a többi meghívott is. Bemutatkoztunk mindenféle embernek és kiderült: a filmes szakma nagyja itt bulizik velünk.
- Baby mindjárt jövök. – mondta Justinnak Kelly és jött oda hozzám.
- Na csaj, hogy érzed magad?
- Azt hiszem túl sokat ittam. Az a pasi meg folyton ide bámul. – mutattam Kel háta mögé
- Basszus! – nyiltak ki a szemei.
- Mi történt?
- Nem ismered fel? Shia… Shia LaBeof.
- Komolyan?
- Itt rohadjak meg ha nem ő.
- Jáj, de édes - jegyeztem meg pirulva.
- Azt hiszem én megyek is. – rám kacsintott és visszacsatlakozott Justinék társaságához.
Én kellemesen rámosolyogtam Shia-ra, ő vissza és már jött is felém.
- Szia. Találkoztunk már valahol? – tette fel a kérdést
- Nem hiszem. Szia Ramóna vagyok. – nyújtottam neki a kezem
- Shia… Shia LaBeouf. – nem akartam neki mondani, hogy tudom, ezért csak hallgattam – Na és kivel jöttél?
- Justin barátnőjével. Kelly a legjobb barátnőm.
- Ó, értem!
- Na és te? Egyedül?
- Pár haverral jöttünk.
Én Shia-ra annyira nem is figyeltem inkább azt a részt néztem, ahol Kelly-ék álltak. Láthatólag nagyon jól érezték magukat. Jon kifejezetten jókat kacagott. Éreztem, hogy elég régóta őt nézem de egyszerűen nem tudtam levenni róla a tekintetem. Megérezte biztosan a pillantásom, mert hirtelen oda nézett ő is és halványan – de picit pimaszul – elmosolyodott.
- Elnézést. – mondtam Shia-nak és el indultam Jon felé… persze csak mellette akartam elmenni, kíváncsi voltam mi lesz a reakciója. Kicsit ringattam a csípőm azért, hogy felhívjam a figyelmét. Elmentem mellette, felé mosolyogtam, majd láttam, hogy a szemeivel végig mér és kaján vigyort ereszt amikor hallottam, hogy Justin picit hátba vágja és mondja neki:
- Menj már utána, nézd már meg mennyire kíván.
- Hé-hé! Ő az én barátnőm! Csak semmi szórakozás vele, rendben? – szólt a fiúkra rögtön Kelly
Ennyit hallottam majd bementem a lakásba. Kivettem a hűtőből egy kis narancslét és iszogatni kezdtem. Nem sokkal később az üres lakásba csatlakozott Jon is. Ő is a hűtő felé vette az irányt.
- Ó, hát te itt? – kérdezte.
- Igen, megszomjaztam.
- Én is egy kicsit. – ivott ő is – Nincs kedved kijönni egy kis sétára? Beszélgethetnénk…
- Te meg én?
- Nem. Anyu és apu. Naná, hogy te meg én. Mi rossz van abba?
- Az, hogy a válogatáson úgy bántál velem, mint egy kutyával.
- Ha eljössz, megmagyarázok mindent. Rendben? – nyújtotta a kezét, mert én fenn ültem a bárpulton.
- Na jó. – megfogtam a kezét, ő lesegített és el is indultunk.
Már jó 2 perce a lakáson kívül jártunk de nem szólaltunk meg végül én törtem meg a csendet.
- Szóval miért kellett bunkónak lenned?
- A helyzet az, hogy nem is én lettem volna a fő fej, hanem apám, de neki dolga volt így el kellett vállalnom.
- Ez még nem mentség arra, ahogy viselkedtél.
- Most fogom mondani: igazából nem én döntöttem. A filmes szakmában az embereknek kell az ismeretség, ha nincs, elvesztél.
- Igen? Hm. Szóval azért feküdt össze veled Sarah, hogy legyen esélye a filmes szakmában. Király. Akkor most nekem is ezt kéne tennem? Inkább lemondok róla.
- Ne csináld ezt. Rohadt jól színészkedsz.
- Honnan tudod, ha arra se adtál esélyt, hogy elmondjam a szöveget?!
- Az ember tekintetéből már látszik az, ki akar igazi színész lenni és ki nem. – szállt be egy kocsiba
- Most meg hová mész?
- Csak beülök, fáj a lábam. Te nem ülsz be? – nézett ki a kocsi ablakán
Vontam egyet a vállamon és mellé ültem az anyósülésre.
- Így most már jó? - kérdeztem
- Tökéletes. – nagy csend – Láttam Shia odavan érted.
- Hát… aranyos srác nagyon.
- Aha. – válaszolta egyszerűen
- Valami baj van? – fürkésztem a tekintetét
- Isten ments. Kéne?
- Szerintem nem.
Csendesen ültünk a kocsiban már lassan 10 perce amikor én ránéztem és ellenállhatatlan vágyat éreztem az iránt, hogy megcsókolhassam őt. Még is visszafojtottam a bennem lévő érzéseket és csak mondtam neki:
- Én szerintem megyek vissza, hiszen még is csak Justin születésnapja van.
- Várj, valami van az álladnál. – én azonnal elkezdtem söpörni
- Nem jött még le, várj. – jött közelebb, megsimította az állam – Csak ez volt rajta. – mutatott fel egy kis fehér szöszt de még mindig ugyan olyan közel volt, mint eddig. Belenézett a szemeimbe aztán lágyan megcsókolt. Nagyon jól esett szája érintése, annyira egy hangban voltunk és olyan kellemes volt. De én hirtelen leálltam és észbe kaptam.
- Öh… azt hiszem ezt nem kellett volna.
- Miért?
- Nem is tudom. Mindegy most megyek. – azzal kiszálltam gyorsan a kocsiból és mentem vissza a buliba. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
