Miután hazafelé kibeszéltük magunkat, nagyon jól éreztem magam. Visszamentünk a laborba. Mindenki dolgozott.
- Gyere, bemutatlak a többieknek! –mondta, majd maga után húzott.
Amikor beléptünk, még mindig nem engedte el a kezem.
- Ő Eric Delko.
- Szia. –köszönt a kubai férfi. - Wolfe… kéz a kézben?
- Mi? –vágott Ryan értetlen fejet. – Ja, nem…- ránézett a kezünkre, majd elengedett.
- Szia. –köszönt egy hosszú szőke hajú nő, mosolyogva.
- Ő Calleigh Duquesne. –mondta Eric.
- Én pedig Natalia Boa Vista. –köszönt a barnahajú nő.
- Üdv. Én Gina vagyok… - ekkor Horatio lépett be a terembe.
- Mindenki megismerkedett Ginával?
- Igen, a bemutatkozást megejtettük. –mondta Calleigh vidáman.
- Ennek örülök. Nos, megint előkerült a sorozatgyilkosunk. Már az 5. nővel végzett ezen a héten.
- Igen, és nagyon tiszta. Totál profi a manus. –mondta Eric.
- Egy ilyen mocskos embernek, hagyni kell valami koszt maga után. Calleigh, Ryan, Gina, velem jöttök. Eric te egy ideig itt maradsz és várod a hívásomat.
- Rendben Horatio. –mondta Calleigh. Mindenki munkához látott.
Ryan kocsijába szálltam be, de ez biztos csak a véletlen műve volt. Odafele elmondott mindent az ügyről. Mindenki nagyon feszültnek tűnt. Én valamiért még nem éreztem át ezt az adrenalint.
Amint megérkeztünk, Horatio elmondta, hogy ez az ember már egy lelketlen szörny lett, de még senki nem látta. Mindig feltakarít maga után. Veszélyes ember. A nőket mindig megkínozza, majd egy tőrrel szíven szúrja. Nem tudom, hogy képes valaki ilyet tenni.
- Mehetünk? –kérdezte Calleigh.
- Ja, persze, csak elgondolkodtam. – léptem vissza a jelenbe. Calleigh elindult, én pedig utána.
Bent a szoba tele volt vérrel, nem csak simán leszúrta, de élvezte, ha megölheti a nőket. A falakon mindenütt vér volt.
- Jól vagytok? –kérdezte Horatio a sápadt arcunk láttán.
- Nem. –jött a határozott válasz Ryan-től. –Kapjuk el, mert nem szeretnék több ilyen helyszínt. –látszott rajta, hogy nagyon nem érzi jól magát.
- Rendben van, fényképezzetek, szedjük össze a dolgokat, majd Alexx elszállíttatja a hullát.
- Remek…- mondta Calleigh.
Miután végeztünk a helyszínen, visszafelé nem bírtam megszólalni, de Ryan is így volt ezzel. Mintha, sokkos állapotba kerültünk volna.
A többiek már természetesnek vették, hogy nem találtunk ujjlenyomatokat, sem DNS-t.
Többszöri vizsgálat után sem bukkantunk semmiféle nyomra.
- Csak az eddigi dolgok. A tőr, a nő és rengeteg vér. –mondta Eric.
- Gyanúsított sincs? –kérdeztem.
- Egyelőre senki, bár keresgélünk. –magyarázta Ryan, ekkor Calleigh lépett be a terembe.
- Jó hír srácok! Tara talált egy szőrszálat a nőn. Mivel nem volt senkije így lehetséges, hogy a gyilkos hagyta ott.
- Szuper, legalább valami kiindulópontunk van.
- Igen. –helyeselt nekem Eric.
- Gina, azonosítanád? Nekem el kell mennem, Ericnek pedig rengeteg dolga van a tőrrel. –kérdezte.
- Persze, megyek, megcsinálom. –mondtam és kivettem a kezében lévő borítékot. Otthagytam őket és bementem a DNS laborba. Na, lássuk csak… ezt ide, az ott jó lesz, ezt megnyomjuk és most várunk. Miközben vártam Eric bejött.
- Sikerül?
- Már csak várom az eredményt. Te jutottál valamire?
- Igen, sikerült megtalálnom a gyártót. Szóval meg lesz a bolt is. Most a vérelemzésért jöttem. Nagyon éles a pengéje és nincs rajta fogás, valószínű, hogy a gyilkos megvágta magát.
- Szóval próbálod elkülöníteni a 2 mintát.
- Igen. De ahogy látom meg van az eredményed. –sétált oda mellém.
- Aha, a férfi neve Ralf Miller. Egyszer volt bűntetve cserbenhagyásos gázolásért. 4 évet ült, fél éve szabadult. Azóta semmit sem tudunk róla. Nem hangzik valami bíztatóan.
- Hát, egy próbát megér. Tudom, hogy nem ide tartozik, de ismersz itt valakit?
- Ezt mire érted? –csodálkoztam.
- Van valami ismerősöd? Van hol laknod, vagy aludnod?
- Majd keresek valami szállodát, de még nem volt rá időm. –mondtam zavartan.
- Ha gondolod, lakhatsz nálam pár napig. Azután majd keresel magadnak helyet.
- Ez nagyon kedves tőled Eric, de nem hiszem, hogy pont rám lenne szükséged. Nem is ismersz és…
- Nyugi, kibírom. És amúgy is utálok egyedül lakni. Nagyon unalmas.
- Hát, de csak pár napig. Utána keresek valami szállót. - egyeztem bele, amire felvidult és vigyorogva megölelt.
- Király! Nem fogok begolyózni otthon. És megihatnánk műszak után egy kávét valahol, persze, ha van kedved! De, sietek, mert ezt Horationak is tudnia kell.
- Mit? És igen, ihatunk majd kávét.
- Rendben. Am… mintákat és az eredményedet…
- Jaj, már azt hittem, hogy el akarod neki mondani, hogy nálad fogok lakni! –nyugodtam meg.
- Dehogy! Akkor búcsúzhatnék az állásomtól. Tudod… ez első szabályok közt van az, hogy nem kezdhetsz ki a munkatársakkal. Semmiféle kapcsolat, mert a magánélet az magánélet. Ki kell hagyni a munkából. Ha nem így lenne, már rég rendes és nem csak ilyen kávés randira hívtalak volna. –mondta, amire nem tudtam válaszolni, mert Ryan sétált be.
- Sziasztok. Miről folyik a társalgás? –méregetett minket. Igazából elég furcsa volt, mert Eric elvigyorodott.
- Semmiről haver. Csak megbeszéltük az ügyet. Igaz?
- Persze… - válaszoltam zavartan.
- Hát akkor… majd találkozunk. Szia, Gina. –elment.
- Mi volt ez? –kérdezte Ryan.
- Mi lett volna? –kérdeztem vissza jobb híján.
- Delko meg te elég meghitten társalogtatok az előbb. –a hangjából, mintha féltékenység hallatszott volna.
- Semmi meghitt nem volt benne. Megkérdezett valamit én igent mondtam. Magánügy.
- Azt ugye tudod, hogy nem lehet belekeverni a magánéletet…
- Persze, hogy tudom!
- Akkor mégis mi volt ez? Randira hívott?
- Mit érdekel téged ennyire?
- Csak nem szeretném, ha egyből kirúgnának, mert Delko nem bír az ösztöneivel.
- Nem lesz semmi gond, de ha megbocsátasz, most mennem kell, mert Horatio vár. –láttam az üvegen, hogy elindul felém, de meggondolta magát és ott hagytam.
Mi ütött beléjük? Miért érdekli Ryant, hogy mit akar Eric? És tényleg, MIT akar Eric? | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
