Eggyel kevesebb
- Mi az? – kérdezte Ryan.
Nem tudtam válaszolni, csak megmutattam neki a papírt.
A következő áldozatok neve Ryan Wolfe és Jennifer Taylor volt. És a címünk is a neveink mellett szerepelt.
- Ezt nem hiszem el.... - mondta Ryan. – Nem elég hogy egy bűnöző és egy nem teljesen normális szökött rab üldöz minket még ez is.
- És most mit tegyünk? – kérdeztem. – Haza nem mehetünk, hiszen tudja a címünket.
- Arra gondoltam – kezdte Horatio. – hogy egy időre elköltözhetnétek egy hotelbe, de csak ameddig rendeződik ez a három ügy. Mit szóltok hozzá?
- Rendben, ez nagyon jó ötlet, ott legalább biztonságban leszünk. – mondta kicsit nyugodtabban Ryan.
- Amég meg nem szerzi a hotel címét és a szoba számát.... – gondolkodtam hangosan.
- Erre nem gondoltam. – mondta Ryan.
- Semmi gond, de akárhova megyünk, ránk találhat mind a három gyilkos: Linda, Jason, és a sorozatgyilkos.
- Ez igaz. – mondta a főnököm. – De mindent megteszünk azért, hogy elkapjuk őket minél hamarabb és újra biztonságban legyetek.
- Kösz mindent főnök. – mondta Ryan.
- Most a legjobb az lenne, ha hazamennétek és összeszednétek a legszükségesebb holmiijaitokat. – javasolta Horatio.
Nem sokkal ezután már otthon pakoltunk két járőr társaságában.
- Miért pont velünk történik ez? – kérdeztem majd leroskadtam az egyik bőröndre.
- Nem tudom, de a legjobb az lenne, ha vége lenne ennek az egésznek. – mondta Ryan miközben betett pár dolgot a táskájába.
- Van egy kis gond. – lépett be az egyik járőr a szobába.
- Mi az Jack? – kérdezte Ryan a fiatal férfi felé fordulva.
- Az előbb kaptam, egy hívást. – kezdte- El kellene mennem egy helyszínre, mivel nagy szükség van rám ott. Charlie itt marad veletek, elég lesz ő is, nem? - mutatott a mellette álló járőrre.
- Persze. – nyugtattam meg Jacket. – Menj csak nyugodtan, meg leszünk mi hárman is, és nekünk is van fegyverünk, szóval ha bármi baj történik mi is meg tudjuk védeni magunkat. – ebben azért nem voltam olyan biztos, de nem akartam hogy nyugtalanul menjen el a járőrfiú.
Jack hamarosan el is hagyta a házunkat, mi pedig folytattuk a pakolást. Charlie, a másik járőr a konyhában ült kint és ránk várt.
- Szerinted miért pont mi? – fordult felém Ryan hirtelen.
- Hogy érted, hogy pont mi?
- Annyi fiatal pár van még miamiban, de ez a sorozatgyilkos pont minket szúrt ki magának...
- Nem tudom miért. – mondtam elgondolkodva.
- Jen, tudnod kell ha bármi történik, én nagyon szeretlek. – ölelt át Ryan majd megcsókolt.
- De semmi sem fog történni. – mondtam halkan. – Majd ezeket az ügyeket is megoldjuk, úgy mint a többit. – mosolyogtam rá. Nem sűrűn volt olyan, hogy én nyugtattam meg őt, általában ez pont fordítva szokott lenni. Reméltem, hogy tényleg az lesz, amit az előbb mondtam.
De amikor meghallottam valamit a konyhából nem voltam benne olyan biztos...
- Hallottad ezt? – kérdeztem Ryantől.
- Igen. Olyan volt mint egy....
- Lövés. – fejeztem be a mondatot. – Istenem, Charlie a konyhában van, és a hang onnan jött.
- Pszt... – tette Ryan az ujját a számra. – Lehet, hogy még nem hallott meg minket.
Ekkor már tudtuk, hogy a három ellenségünk közül valamelyik éppen most tört be a házunkba, és éppen most ölte meg a konyhánkban várakozó járőrt.
Ebben a percben az áram elment a házban, és teljes sötétség lett, mivel már kint is besötétedett.
- Szerintem tönkretette a biztosítékokat, vagy kikapcsolta az áramot. – gondolkozott hangosan Ryan.
- Lehet.... – mondtam.
- Szerinted ki az?
- Ez Linda stílusa. – válaszoltam.
- A fegyverem a konyhában maradt. – mondta Ryan halkan, de hallottam a hangján, hogy nagyon aggódik.
- Semmi baj, az enyém itt van. – mondtam
Mindketten féltünk. Mikor lépteket hallottunk a konyha felöl még jobban. A sötétben semmit sem láttunk, de a fegyverem kéznél volt.
- Ez legyen nálad. – suttogtam, majd átadtam Ryannek.
- De miért? – kérdezte értetlenül.
- Mert szeretném, ha nálad lenne, szerintem neked nagyobb szükséged lesz rá... És van egy tervem is.
- Jen, ugye nem akarsz semmi veszélyeset csinálni?
- Ha mi nem látunk semmit, Linda se. Ha szerencsém van, le tudok menni a konyhába a te pisztolyodért.
- Szó sem lehet róla. – mondta Ryan. – Nem akarom, hogy kockáztass, meg is ölhet!
- De nincs más megoldás, mert ha...
A mondatot már nem tudtam befejezni.
- Jennifer, Ryan, itt vagytok? – kérdezte Linda aki a szoba felé közeledett. – Nem válaszoltok? Akkor addig fogok lövöldözni a sötétben még el nem találom valamelyikkőtöket.
- Linda te beteg vagy. –szólalt meg Ryan, aki nem bírta magában tartani ezt a mondatot, ami egyébként teljesen igaz volt.
- Oh, szóval így gondolod? – szerencsére még mindig nem jött rá, pontosan hol vagyunk. - A csók közben is ezt gondoltad?
Ezzel a mondatával nagyon kíváncsivá tett. Milyen csókról beszél? Megcsókolta Ryant? Vagy fordítva? És mikor?
Nem szólalhattam meg, mert akkor rájött volna, hogy én is itt vagyok. Ryan sem válaszolt.
A fegyveremért nyúlt, amit neki adtam, de ekkor egy autó állt meg a ház előtt.
Nem tudtam elképzelni, ki akarhat minket ilyenkor meglátogatni. De a zajra Linda is felfigyelt és kicsit visszafogta magát.
A bejárati ajtó ismét kinyílt és valaki bejött rajta.
- Miért van itt ilyen rohadt sötét? – kérdezte mérgesen az, aki az előbb bejött. A hangjából felismertem, hogy Jason az.
-Már csak ez hiányzott. – suttogtam.
Jason elindult felénk. Linda az ajtóban állt, és pisztolyával a kezében várta a „vendéget”.
- Amég ezek ketten elintézik egymást, mi leléphetnénk. – ajánlotta fel Ryan.
- Nem rossz ötlet. – mondtam, majd halkan elindultunk a kijárat felé.
- Jennifer, te vagy az? – hallottam Jason hangját, amikor észrevette az ajtóban álló Lindát. – Akkor most véged! – mondta nevetve Jason. – Tudod, mióta várok erre? Már csak azt az pasit kell megtalálnom. Nem akarod elárulni, hol van?
De Linda erre már csak egy lövéssel válaszolt.
- Hát ez nem talált. – mondta mosolyogva Jason.
Valóban nem Jasont találta el, hanem a felette lévő csillárt, ami ebben a pillanatban Jasonre zuhant.
- Istenem... – mondtam halkan.
A lövöldözést mások is meghallhatták, mivel rendőrautó szirénázást hallottunk. Linda a kijárat felé futott.
- Állj csak meg, Linda! – kiabált felé Ryan, és ő is utána futott.
Tudta, hogy ha most nem kapja el Lindát, nem biztos, hogy lesz rá többet lehetősége.
- Ryan várj, a pisztoly még nála van! – mondtam.
Linda hátra fordult, és lőni kezdett, de szerencsére senkit sem talált el.
A házból kérve felszállt a motorjára és megpróbált elhajtani, de Ryan még leadott néhány lövést rá, amik közül az egyik eltalálta Lindát. Viszont nem állt, meg, csak ment tovább...
Nem sokkal később már Horatio és Eric is kint volt a helyszínen.
- Mi történt? – kérdezték.
- Miközben pakoltunk Linda valahogy bejutott a házba és megtámadott. – mondtam, majd elmeséltem az egész történetet.
Ezután visszamentem a házba.
Tara már bent volt, Charlie holtesténél már végzett, és most Jasonhez indult.
Jason a földön feküdt, törött csillárdarabok álltak ki a testéből. Nem volt szép látvány.
- Linda ölte meg. – mondtam Tara-nak.
- Értem. – válaszolta. – elég durva halál. – mondta, majd nekilátott a munkájának.
Ismét kimentem Ryanhez, aki Ericcel beszélgetett.
- Eric éppen most mondta el, hogy Calleigh jobban van, és hamarosan kiengedik. –mondta Ryan boldogan.
- Ez jó hír. –mondtam mosolyogva.
- Jason, meghalt, nem? – kérdezte Ryan.
- Igen, meghalt, Linda megölte.
- Akkor eggyel kevesebben vannak, akik üldöznek titeket. – mondta Eric.
- Igen ez igaz, de szívesebben látnám Lindát holtan, mint Jasont, ő sokkal veszélyesebb. – mondtam.
- Azt azért ne felejtsd el, hogy Jason is azért jött a házunkba, hogy megöljön! – emlékeztetett Ryan.
- Ez igaz. – mondtam. – Ryan, beszélhetnék veled egy kicsit négyszemközt?
Nem értette, mi olyan fontos, de bennem volt még egy tisztázatlan kérdés... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
