"A szabályok azért vannak..."
Egy közelben lévő villa előtt álltunk meg.
- Ez az?
- A találat szerint igen. –helyeseltem.
- Remek. –kiszállt az autóból, majd a kapuhoz lépett.
- Most mit csinálunk?
- Becsengetünk. –mondta és várt. Nem sokkal később egy nő nyitotta ki a kaput.
- Jó napot asszonyom. Mr. Gordon itthon van?
- Igen, de nem fogad látogatókat.
- Nem számít. Minket beenged. –adta oda a nőnek az elfogatási parancsot.
A barna hajú férfi egy karosszékben ült és olvasott. Teljesen nyugodt embernek tűnt.
- Mr. Gordon. Most velünk jön.
- Miért kellene? –nézett furcsán a férfi.
- Mert egy sorozatgyilkosság gyanúsítottja. –Horatio megbilincselte, majd az autóba ültette a férfit. DNS mintát vettem, és amikor visszaértünk rögtön a DNS laborba vettem az irányt.
Amint beléptem, szinte abban a pillanatban fordultam is volna vissza. Teljesen ledöbbentett a látvány. Natalia ott csókolózott egy férfival, de nem ám akárkivel!
- Eric Delko! Még te magyarázol nekem? –vontam felelősségre.
- Oh… ez…- kezdte Natalia.
- Semmi gond. –nyugtattam meg és Eric felé fordultam.
- Mit szeretnél?
- Még, hogy az a valaki a nőcsábász. –vigyorogtam, mert végre rájöttem, hogy itt is érvényes egy szabály. „A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!” Úgy látszik nem csak én nem bírtam betartani.
- Jó, beismerem, hogy nem vagyok szent. –adta meg magát.
- Engem nem zavar. –vigyorogtam tovább. - De akkor minket is hagyj békén.
- Szóval már minket? –mosolygott.
- Hát… tudod mire gondolok! –vágtam ki magam a szorult helyzetből.
- Persze, hogy tudom. Rendben fegyverszünet.
- Mi van? Kivel? –nézett ránk Natalia.
- Semmi. –mondta Eric.
- Na persze… miért kell jelekben beszélni? Kivel kavarsz édesem? –nézett rám.
- Senkivel! –mondtam nyomatékosan, de Ryan belépett és csak ennyit mondott.
- Szia cica! –Na neeee! Megint ezzel a cicás szöveggel tette tönkre a pajzsomat.
- Áháá! Már tudom. –mondta Natalia, majd vigyorogva Ericcel együtt elhagyták a termet.
- Ez miről beszél?
- Minden bizonnyal rólunk…
- De nem arról volt szó, hogy….
- De igen, viszont rajtakaptam őket, hogy itt falják egymást.
- Ez jó! Van mivel zsarolni a másikat. –nevetett.
- Na… de dolgozni jöttem, csak feltartottak. –mondtam és nekiálltam összevetni a 2 mintát. Ryan ott állt az ajtóban és figyelt.
- Egész nap engem fogsz nézni? –kérdeztem zavartan.
- Jó lenne, de sajnos nem tehetem. –bókolt és közelebb lépett.
- Hagyj dolgozni, mert akármikor lebukhatunk. –próbáltam kikerülni, de megfogta a karjaimat és a nyaka köré fonta. Épp közelebb hajolt, amikor Natalia állt az asztal szélénél.
- Uhh… bocsi, csak ezt itt hagytuk. –mondta fülig érő szájjal, felkapott egy dossziét, majd ennyit suttogott maga elé –Tudtam!
- Szuper. –engedtem el Ryan nyakát.
- Mi baj? –kérdezte és megölelt.
- Semmi, csak nem szeretnék labortéma lenni. Megérkezett az eredmény. –bontakoztam ki az ölelésből és amint átfutottam a papírt, majd kicsattantam az örömtől. Elindultam Cain hadnagy irodája felé, de még mielőtt elhagytam volna a szobát, adtam egy puszit Ryannek örömömben.
- Gina! Mi hírt hoztál? –kérdezte a hadnagy.
- Jót, nagyon jót. Az eredmény pozitív. Ezek szerint ott járt a helyszínen és érintkezett az áldozattal.
- Igen, megyek kihallgatom. Most elkaptuk. –ezzel ott hagyott.
- Ügyes vagy. –mondta Cal, aki épp most jött oda mellém.
- Köszi. Remélem elkaptuk.
- Én is. De félek, ha nem ő lesz, akkor még egy nőt megöl. –mondta.
- Én mára végeztem. Elég későre jár. –néztem az órámra, ami már fél 8-at mutatott.
- További jó estét. –mondta Cal és elment. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
