Leszámolás
Hallottuk, amint Tom Riley, a sorozatgyilkos végigmegy a labor folyosóján, a többiek nem tudták ki ő, ezért nem sejtették, hogy Ryan és én mekkora veszélyben vagyunk. Az üvegfalon keresztül Horatio látta, amint a recepcióhoz megy, és valamit megkérdez Paolától.
A szobában Horatio, Eric, Ryan és én tartózkodtunk. Tom csak ez után indult el felénk, de nem tudhatta pontosan, hol vagyunk, mert mindig másik szobába mentünk.
Tom még nem volt közel ehhez a helyiséghez, mivel akkor már észrevett volna.
- Valahova el kell bújnotok, ha megtalál, azonnal megöl! – mondta Eric halkan.
- És hova? – kérdeztem. Nagyon féltem, hogy valami baj történik.
- Ki találta ki hogy labornak üvegfalai legyenek? - kérdezte Ryan mérgesen. – Így most akárhova megyünk, kívülről megláthat.
- Ha a fegyverlaborba, akkor nem, csak át kéne valahogy jutnunk oda. – mondtam.
- Viccelsz? Ha egy lépést is előbbre lépsz, ez az alak meglát és gondolkodás nélkül megöl. – mondta Ryan.
- Jobb ötlet? – néztem rá várakozva.
- Nincs. Akkor irány a fegyverlabor! – mondta.
- Ezt vigyétek magatokkal. – adott egy fegyvert a kezünkbe Horatio.
- Kösz főnök.- mondta Ryan majd átvette. – Gyere Jen.
Elindultunk nagyon halkan és észrevétlenül. Először a szobából kellett kimennünk, ahol éppen tartózkodtunk. Nem volt könnyű, de szerencsére a laborban dolgozók, akik nem tudták mi van, és miért bujkálunk mindenben mellettünk voltak, amikor meglátták, hogy valami baj van. Valera kiment Tom-hoz, és beszélgetni kezdett vele, még mi átmentünk a labor másik részébe.
- Eddig jól haladunk. – mondta mosolyogva Ryan.
Nem nagyon láttam rajta azt a félelmet, ami bennem volt.
- Eddig igen. – mondtam én is. Ezután elértük a DNS mintákkal foglakozó részt. Itt is segítőkészek voltak a munkatársaink.
Lassan elértük a fegyverlabor bejáratát, úgy hogy Tom Riley szemében észrevétlenek maradtunk. Tom csak nézelődött, és Valeránál kérdezősködött. Kihasználta, hogy senki sem ismeri fel, persze rajtam, Ryanen, Ericen és Horation kívül. Horatio és Eric már intézkedtek. Horatio éppen telefonált, gondolom, erősítést hívott a laborba. Eric pedig Tomot tartotta szemmel.
- Úgy érzem magam, mint valami filmben...- mondta Ryan.
- Egyetértek. – mondtam. – De Horatioék már intézkednek, amíg ők itt vannak, és szemmel tartják ezt az őrültet nem vagyunk olyan nagy veszélyben.
- Azért ezt így nem mondanám.
- Miért? – kérdeztem.
Nem értettem mit akart ezzel mondani, Ekkor a lift ajtaja kinyílt, és megértettem. Arról a helyről, ahol éppen álltunk pont ráláttunk. A liftből egy hosszú, szőke hajú nő lépett ki egy fegyverrel a kezében.
- Mindenki a földre! – kiabálta a nő aki az előbb érkezett. Linda Johnson.
Nem jutottam szóhoz. Ez nem lehet, nem történhet ez velünk.
A labor dolgozói ijedten feküdtek a földre. Tom Riley pedig nagyon meglepődött, de nem kockáztatott, ő is a földre hasalt. Linda nem volt olyan óvatos, mint Tom, nem zavarta, hogy mindenki felismerte.
- Ki akarja nekem elárulni, hol van Ryan Wolfe és Jennifer Taylor? – kérdezte Linda. – Mondjuk te? – és a fegyverét egy fiatal lányra Charlize McLloyd-ra fogta, aki a DNS csoporton dolgozott.
- Én esküszöm, hogy nem tudom! – mondta sírva a lány.
- Rossz válasz! – mondta Linda, majd lelőtte Charlize-t.
- Charlize! – kiáltott Maxine Valera, majd barátnője felé akart rohanni de Linda megállította.
- Állj, különben te is így végzed. – mondta mérgesen.
Maxine megállt, de már késő volt. Nem tudott segíteni kollégáján, mert meghalt.
- Még valaki? – kérdezte Linda. – Aki tudja, hol vannak, azt nem ölöm meg.
- Hé! - szólalt meg Tom a földön. – Nem tudom ki vagy, de ugyan az a célunk. – mondta és lassan megpróbált felkelni.
- Egy lépest se tovább! – kiabált rá Linda. – Miről beszélsz? Milyen cél? – kérdezte érdeklődve.
- Te is végezni akarsz a két zsaruval, és én is. Azt javaslom, csináljuk együtt.
Mi csendben figyeltük az eseményeket egy eldugott szobából. Az üvegfalaknak mégis vannak előnyei is. Bűntudatom volt, hogy miattunk történik ez, és már egy embert is megöltek.
- Ezt nem hiszem el! – mondta Ryan. - Arra számítottam, hogy majd csendben elintézik egymást, mint Linda Jasont, de ehelyett összefogtak. – mondta Ryan csalódottan.
- Rendben. Áll az alku. – mondta Linda mosolyogva.
- Akkor azt javaslom, kerítsük elő őket. – mondta Tom, és fölkelt a földről.
- Te mit akarsz tőlük? – kérdezte Linda Tomot.
- A tervem részei. – mondta Tom titokzatosan. – És te?
- Egy régi ügy miatt megérdemlik a halált. Megölték a barátomat. – válaszolt Linda.
Tom is elővette a fegyverét, majd körülnézett. Ránéztünk Ryannel Horatiora, akinek a tekintetéből azt vettük ki, hogy folytassuk az utunkat a labornak abba a részébe, ahol talán biztonságban vagyunk.
Így tettük. De nagyon nehezen tudtam otthagyni a többieket a laborban, mert ki tudja, mire képes ez a két gyilkos.
Lassan elértük a célunkat és bejutottunk a biztonságos helyre.
- Szerinted mi lehet most kint? – kérdeztem Ryant aggódva.
- Nem tudom, de hallod ezt? – kérdezte. Kint több autó állt meg, ezt jól lehetett hallani.
- Szerintem a főnök ezt is elintézte. – mondta boldogan Ryan. Ezzel arra célzott, hogy megérkezek a kommandósok, akiket Horatio hívott.
- Azért ne örülj még előre, ki kell jutnunk innen élve. – mondta, mert a segítség csak egy része volt a megmenekülésnek.
- Igazad van, de egy lépéssel közelebb vagyunk a kijutáshoz. – mondta Ryan. – az viszont biztos, hogy ha ide bejönnek, lesz mivel megvédeni magunkat. – mondta mosolyogva és ránézett a mögötte lévő fegyverekre.
- A földre! – kiabálták kintről. – mindenki a földre! – hallottuk ismét.
- Ez a rendőrség. – mondtam megkönnyebbülve.
Ryan átölelt.
- Hé Jen, most már nemsokára vége.
De közel sem volt még vége. Kint a rendőrök megpróbálták Horatioék segítségével elkapni Lindáékat. De ők valahogy eltűntek a rendőrök szeme elől a laborban kitört pánikban.
- Arra mentek! – kiabálták. Egyre közelebbről hallottuk a hangokat. Végül csak azt vettük észre hogy Linda és Tom beront abba a szobába ahol mi tartózkodtunk. A két legnagyobb ellenségünkkel voltunk egy szobába, miközben ők ránkzárták az ajtót és a szoba előtt álló rendőrök tehetetlenek voltak.
- Linda Johnson, Tom Riley! Nyissák ki azonnal! – hallottuk az ajtó előtt álló rendőrök hangját. – Ha nem nyitják ki még súlyosabb büntetés vár majd magukra.
De Linda és Tom csak állt velünk szembe.
- Milyen régen láttalak titeket. – mondta Linda mosolyogva, majd Tom felé fordult és hirtelen beleeresztett pár golyót a fegyveréből.
Tom a földre zuhant, de még életben volt.
- Ezt miért csináltad? – kérdezte Lindát.
- Ugye nem gondoltad, hogy majd tényleg együtt fogunk végezni velük? – kérdezte. – Ezt a lehetőséget inkább meghagyom magamnak.
Eközben Ryan óvatosan a falon lévő fegyverek felé nyúlt. Még Linda Tommal volt elfoglalva én is a kezembe vettem egyet.
- Most ti jöttök. – fordult ismét felénk Linda és rákszegezte a fegyvert.
- Tedd le azt a pisztolyt! – mondta Ryan akinek a kezében szintén fegyver volt. – Tudod mennyi mindent kellett átélnünk miattad az elmúlt pár hétben? Egyfolytában az volt a kérdés hogy vajon holnap még életben leszünk-e vagy megölsz.
- Többet nem kell ezen aggódnotok. – mondta Linda és rám célzott.
Én viszont hirtelen elővettem a kezemben lévő pisztolyt és a szobában lévő gyúlékony anyagokra céloztam. – Nem tudom mit kerestek ezek pont a fegyveres részen, biztos nem találtak nekik máshol helyet, vagy Calleigh munkájához kellettek, de mindegy is, az a lényeg hogy ott voltak – Amikor eltaláltam őket hatalmas robbanással kigyulladt az egyik palack, majd utána a többi is követte.
- A földre! – kiabáltam Ryannek, aki gyorsan velem együtt lehúzódott, így nem égtünk meg a robbanás során.
Lindának sem esett semmi baja, de a tűz teljesen bekerítette. A fegyver viszont még a kezében volt.
- Nem menekültök el, ha belehalok, akkor is végzek veletek. Ezt Danielért! – kiabálta és Ryanre lőtt, de nem találta el.
A szobában viszont volt még egy palack, ami szintén robbanóanyaggal volt megtöltve. A lövés hatására ez is felrobbant. Ismét a földre húzódtunk. A következő pillanatokban szörnyű látvány tárult elénk. A robbanás hatására az itt lévő üvegfal betört, és a szilánkjai egyenesen a fejünk felett repültek hatalmas erővel el a szoba másik felébe, ahol Linda állt.
Ekkor törték be a kommandósok a szoba zárt ajtaját.
- Mindenki a földre! – kiabálta az egyik közülük.
Ez a kiáltás már felesleges volt mivel a szobában lévő négy ember közül mindenki a földön volt. Én és Ryan a padlón hasaltunk, hogy az üvegszilánkok nehogy minket találjanak el. Tom holtestét teljesen beterítette a tűz, Linda pedig üvegszilánkokkal tele feküdt tőlünk nem messze a szoba másik felén. Ő is halott volt, elvérzett.
Ezután a tűzoltók is megérkeztek. Hallottuk az autók szirénázását. Miután minket kivezettek Horatio jelent meg előttünk.
- Most már vége. – mondta a főnököm. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
