Közeledik
A nap besütött az ablakon. Lassan kinyitottam a szemem, és körülnéztem a szobában. Ránéztem az órára. Még csak 8 óra volt. Összekészülődtem, felöltöztem, és elindultam a konyhába.
- Jó reggel! – köszönt Ryan egy csókkal.
- Neked is.
- Csináltam reggelit. Tudom, hogy milyen szinten vagyok a főzésbe, de szerintem ez most kivételesen ehető lett. – mondta.
- Köszi, aranyos vagy. – mondtam mosolyogva.
Leültem az asztalhoz és reggelizni kezdtem.
- Minden rendben? – kérdezte Ryan.
- Persze, miért? – kérdeztem vissza csodálkozva.
- Csak a rémálom miatt kérdeztem.
- Az csak egy rossz álom volt. Nincs semmi jelentőssége. – válaszoltam és folytattam a reggelit.
- Ééés... – kezdte. – az is furcsa, hogy nemsokára itt a szülinapod, és még nem célozgattál semmilyen ajándékra... – viccelődött.
Teljesen kiment a fejemből a szülinapom. Tudtam, hogy mikor van, ezt nem lehet elfelejteni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt lesz
- Mert megvan mindenem. Itt vagy te. – mondtam és megöleltem.
Az életünk teljesen rendbejött. Egy évvel ezelőtt még minden nap azon rettegtünk, mikor fognak ránk támadni, de már régi ellenségeinktől nem kell tartani.
Reggeli után elindultunk a laborba. Miután megérkeztünk Horatio-hoz mentünk, megtudni, hogy mi a mai feladatunk.
- Hello főnök! – köszönt Ryan, majd én is.
- Jó reggelt nektek is. – mondta.
- Történt ma már valamilyen gyilkosság? – kérdezte Ryan.
- Igen, hajnalban megöltek egy férfit a háza előtti parkolóban. Szeretném, ha kimennétek a helyszínre. – mondta Horatio. – Vigyétek magatokkal Calleigh-t is, Alexx már kint van. Én most nem megyek, ki, történt még egy gyilkosság, ott van szükség rám. – és feltette a fekete napszemüvegét.
- Rendben, már is indulunk. – mondtam, és a labor parkolójában lévő hummerekhez mentünk, miután szóltunk Calleigh-nek.
- Egy perc, és jövök. – mondta Ryan és elindult vissza a laborba.
- Hova mész? – kérdeztem.
- Bent hagytam pár dolgot azok közül, amik a táskámban voltak. Ezek nélkül nem lehet kimenni egy helyszínre. – mondta és folytatta az útját.
- Látom, jól megvagytok. – mondta mosolyogva Calleigh.
- Igen, jól látod. És veled mi a helyzet? – kérdeztem kíváncsian. – Azt pletykálják, Eric és te mostanában nagyon sokat vagytok együtt...
Calleigh-n látszott, hogy egyik kicsit zavarba jött, de ügyesen kitért a válasz elől.
- Nem kell mindent elhinni, amit hallasz, de talán egy kis igazság van benne. – mondta még mindig mosolyogva. – Már jön is Ryan. – terelte el a témát.
A kijárat felé néztem, és láttam, hogy Ryan valóban jön. De nem egyedül. Maxine Valera oldalán. Mit akarhat tőle Maxine? Nincsenek is olyan jóban, legalábbis én nem tudok róla.
De most egyáltalán nem úgy látszott minta nem lennének jóban. Beszélgettek, és Maxine-nek láthatóan nagyon jó kedve volt, és Ryanen sem látszott, hogy unja, amit Valera mond neki.
Calleigh látta, ahogy őket nézem.
- Ryanben teljesen megbízhatsz, szerintem nem fog csalódást okozni. – mondta, hogy megnyugtasson.
- Örülök, hogy ezt gondolod, remélem így is van. – válaszoltam.
Ryan visszaért az autókhoz.
- Megvan mindened? – kérdeztem.
- Igen, összeszedtem mindent, amit bent hagytam. Indulhatunk!
A helyszínre érve láttuk, hogy az áldozat a parkoló autók között fekszik. Alexx már ott volt mellette. A régi orvos szakértőnkről, Dr. Tara Price-ról kiderült, hogy gyógyszerfüggő, és az áldozatok nevére gyógyszereket írt fel magának. Miután kirúgták, Alexx Woods elvállalta, hogy visszatér a csapathoz, aminek mindenki nagyon örült.
- Szia Alexx. – köszönt Calleigh Alexxnek, majd mi is.
- Mi tudtunk róla? – kérdeztem.
- Középkorú férfi, körülbelül reggel hat óra körül ölték meg. Többször meglőtték, a hátán, ebbe halt bele. – válaszolt Alexx.
- Tehát az áldozat nem látta a gyilkosát. – állapította meg Ryan.
- Igen, mivel hátulról támadt rá. – mondta Alexx.
- Tudjuk már ki az áldozat? – kérdezte Calleigh.
- Én még nem, de Frank talán már többet mondhat. – mondta Alexx.
Calleigh elkezdte begyűjteni a helyszínen lévő ujjlenyomatokat, Ryan pedig fényképezett.
Én Frankhez indultam, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből, azt, ahogy Maxine és Ryan a labor előtt beszélgettek. Volt Maxine-ben valami, amit még eddig nem láttam benne.
Kicsit féltékeny vagyok. De ezt a féltékenységet próbáltam nem kimutatni.
- Szia Frank, tudod már ki az áldozat? – kérdeztem.
- Igen, a neve Eddie Worringhton. A feleségét már értesítettük.
- Kösz, Frank. – és elindultam vissza Calleigh-hez és Ryan-hez, hogy besegítsek a munkában.
Elmondtam nekik, hogy ki az áldozat.
- Eddie Worringhton? – kérdezett vissza Ryan.
- Igen, ismerted? – kérdeztem.
- Személyesen nem, de annál a cégnél dolgozott, akik a labornak szállítanak dolgokat, például bútorokat. – válaszolt Ryan. – De így most nem ismertem fel az arcát.
- Akkor biztos, hogy többen ismerték a laborban. – mondta Calleigh. - Beszélni kéne a bent dolgozó kollégákkal.
Nemsokára végeztünk a minták begyűjtésével is. A laborban Calleigh és én már elkezdünk kérdezősködni. Nemsokára Eric is segített kideríteni néhány dolgot Eddie-ről a labor dolgozóitól. Ryan eközben a helyszínen talált mintákat elemezte.
Egy kis idő múlva Ericcel futottam össze a folyosón.
- Kivel beszéltél eddig? – kérdezte.
- Chyntia Wells-el, az írásminta-elemzővel, és Dan Cooperrel. Nem sokat segítettek, Chyntia nem is ismerte Eddie-t, Dan pedig csak annyit mondott róla, hogy soha nem volt neki szimpatikus, mert mindig a laborban dolgozó csajokat nézegette, amikor hozott valami szállítmányt.
- De hát felesége volt, nem? – kérdezte Eric felháborodva.
- Szerintem ez nem akadályozta meg ebben. És te mit tudtál meg? – kérdeztem.
- Én Aaron Peters-szel, és Jim Markham, ballisztikai szakértőkkel beszéltem, de még annyit se tudtam meg, mint te. – mondta elkeseredetten.
- Talán Calleigh többet tudott meg.
- Sajnos nem. – jelent meg Calleigh a hátunk mögött.
- Beszéljünk még pár emberrel! – javasolta Eric. - Én megyek a recepciós lányhoz, Paolához.
- Akkor én Horatio-hoz, hátha ismerte. – mondta Calleigh.
- Jen, neked Valera maradt. – mondta Eric.
- Valera? – kérdeztem vissza csalódottan.
- Valami baj van vele? – kérdezte Eric értetlenül.
- Nem, semmi. – válaszoltam. – Beszélek vele.
Ahogy Valerához mentem, arra gondoltam, hogy lehet, hogy semmi jelentőssége nincs annak, ami reggel történt. Talán csak kedves akart lenni Ryannel. De amikor beértem, rájöttem, hogy az előző feltételezésem biztos, hogy nem igaz.
- Szia Jen! – köszönt Ryan, aki ismét Valerával kettesben beszélgetett.
Nem tudtam, mit gondoljak. Megint olyan boldognak látszottak.
- Én csak azért jöttem, hogy beszéljek veled. – néztem Valerára. – De látom most nem alkalmas.
- Dehogynem. – mondta mosolyogva Maxine. – Ryan már megy is.
- Akkor amit megbeszéltünk! – emlékeztette Ryan Valerát valamire. Emiatt a mondta miatt még féltékenyebb lettem. Még mindig megpróbáltam nem kimutatni, de nem nagyon ment. Szerencsére Ryan kiment.
- Miért akartál velem beszélni? – kérdezte Maxine.
- Ma megöltél Eddie Worringhton-t. Ismerted? – kérdeztem hűvösen és távolságtartóan.
- Eddie-t megölték? – kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Igen, többször hátba lőtték. – világosítottam fel.
- Eddie és én jártunk egy ideig, de már nincs köztünk semmi. – mondta Valera.
Ezen nagyon meglepődtem. Micsoda véletlen...
- Azt ugye tudod, hogy akkor nem vehetsz részt a nyomozásban? – kérdeztem.
- Igen, átviszem a behozott DNS mintákat egy másik laborosnak. – válaszolta.
- Rendben. – mondta és elmentem.
A nap folyamán még Calleigh-től kaptunk információt a gyilkossággal kapcsolatban. A helyszínen talált töltényhüvelyekből megállapította, hogy az áldozatot egy 9 mm-es pisztollyal ölték meg.
Később Horatio összehívta az egész csapatot. Nem értettem mi lehet ennyire fontos, csak olyankor hív össze mindenkit, amikor valami nagyon bonyolult üggyel van dolgunk. De ez nem tűnt annak. Olyan volt, mint bármelyik másik lövöldözéses ügy, csak az volt a különbség, hogy az áldozatot ismerték páran a laborban.
Már majdnem mindenki megérkezett Horatio irodájába. Még Eric-re vártunk.
- Jennifer, valami baj van? – kérdezte Ryan az ajtóban.
- Nem, miért lenne? – kérdeztem.
- Mert ma egész nap furcsán viselkedsz velem, olyan mintha valamiért haragudnál rám.
Nem hiszem el, hogy még mindig nem jött rá, mi a bajom vele. De úgy döntöttem, nem is fogom neki elmondani, megvárom, még magától rájön.
Ebben a pillanatban Eric is megérkezett.
- Látom, mindenki itt van. – és a főnököm körbenézett. Calleigh, Ryan, Eric, és én voltunk még itt rajta kívül. – Azért akartam veletek beszélni, mert az ügyben egy olyan fordulat következett be, ami mindenkit érint. – kezdte. - Mr. Wolfe, kérlek, mondd el, mire jutottál az áldozat körül talált minták elemzésében.
- A helyszínen sikerült megállapítanunk, honnan lőtt a gyilkos. Azon a helyen, ahol állt, találtunk valamilyen anyagot. Először nem tudtam, mi az, de néhány vizsgálat és elemzés után már biztos voltam benne, hogy honnan származik talált anyag.
Mindenki figyelmesen hallgatta Ryan. Nem tudtuk elképzelni, mit akar ezzel mondani.
- A Miami Dade bűnügyi labor az elmúlt évben kapott egy új porszerű anyagot, amit a labor dolgozói használnak kézfertőtlenítésre, mielőtt valamilyen mintát elemezni kezdenek. – folytatta Horatio. – Ezt az anyagot csak a mi laborunk használja, mivel még nagyon új, és nem jutott el másokhoz. Az elemzések során kiderült, hogy a talált anyag a helyszínen, ez a szer.
Amikor ezt a főnök kimondta, mindenki ledöbbent. Tudtuk, mit jelent ez, de végül Calleigh mondta ki.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy Eddie Worringhton gyilkosa a laborban dolgozik?
- Sajnos minden arra utal, hogy ez így van. – válaszolt Horatio... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
