Július 27, kedd
Reggel nyolc óra körül mentem be a laborba. Még nem volt bent mindenki, de Horatio igen, mivel vele találkoztam először kollégáim közül.
- Jó reggelt Melinda! – köszönt.
- Neked is. Mi újság a tegnapi üggyel kapcsolatban?
- Ma reggel kilenckor kezdjük meg a kihallgatásokat. Örülnék, ha te is ott lennél.
- Oké, ott leszek, de addig még iszok egy kávét.
- Csak nyugodtan. – mondta és elment.
Miután megittam a reggeli kávémat, és visszamentem a laborba Ryan jött velem szembe.
- Szia Melinda.
- Szia. Te meg hova tűntél reggel? – kérdeztem tőle, arra utalva, hogy reggel korán elment a házamból. Este Ryan vitt haza az étteremből...
- Be kellet jönnöm korábban, sajnálom hogy nem szóltam, de nem akartalak felébreszteni.
- Semmi baj.
- Hé, ti már itt, ilyen korán? – jelent meg Eric is.
Ahogy ránéztem eszembe jutott az, amit Ryan véletlenül elmondott. Nagyon boldognak látszott. – Biztos jól alakulnak a dolgok Nataliával. – gondoltam.
- Horatio szólt, hogy nemsokára kezdődik a kihallgatás. Szerintem menjünk. – mondta Ryan, és elindultunk.
A kihallgatást Amanda kollégiumi ismerőseivel kezdtük. A szobában Horatio, Ryan és én tartózkodtunk. Eric, Calleigh, és Frank egy másik szobában kérdezte ki a lány szüleit.
Az első személy, akit kikérdeztünk Kelly Rose volt, aki Amanda legjobb barátnőjének vallotta magát.
- Mit gondol, kinek és mi oka lehetett megölni Amandát? – kérdezte Horatio.
- Amy-t szinte mindenki szerette. Ő volt az egyik legnépszerűbb lány az egész kollégiumban, és az egyetemen is. – válaszolta Kelly.
- Szóval biztos, hogy vannak olyanok, akik féltékenyek voltak rá. – mondtam.
- Nem ismerek ilyen embereket. – mondta Kelly határozottan.
- Hol volt a gyilkosság idején? – kérdezte Ryan.
- A könyvtárban, természetesen. Minden hétfő este ott vagyok, valamikor tanulni is kell. – mondta.
- Rendben. – mondtam. – És mit tud arról, hogy Amanda szobájában le volt takarva az összes tükör, kivéve egyet? – tettem fel azt a kérdést, amire nagyon kíváncsi voltam.
- Mi? – sápadt el teljesen a lány. Én Ryanre néztem, és láttam rajta, hogy ő is arra gondol, hogy Kelly tud valamit. – Én erről... – kezdte, de nagyon ideges lett. – Erről semmit sem tudok. Bocsánat, de most mennem kell. – mondta és sietve kiment a szobából.
- Hazudik.... – mondta egy rövidke csend után Ryan.
- Igen, biztos, hogy tud valamit. – mondta Horatio.
- De végül is nem sokra mentünk. Semmit sem tudtunk meg róla, csak azt, hogy a könyvtárban volt, amit be tud bizonyítani. – összegeztem a Kelly-vel történt beszélgetést.
Ekkor Natalia lépett be az ajtón.
- Sikerült a helyszínen talált ujjlenyomatok elemzése? – kérdezte Horatio.
- Amanda szobájában nagyrészt az ő ujjlenyomatai voltak, de volt egy-kettő a barátnőitől is, és a pasijától, Johnny Banks-től.
- Kösz, Natalia, akkor őket még kikérdezzük. – mondta Ryan.
- És van itt még valami. – mondta Natalia. – Találtunk még pár ujjlenyomatot a behozottak között, de azok teljesen elmosódottak, nem lehet őket azonosítani.
- Ez remek, akkor most sehol nem tartunk. – mondtam. – A gyilkos fegyver nincs sehol, ujjlenyomataink sincsenek
- Az egyetlen remény Alexx. Talán van egy kis használható DNS a lány arcán lévő karmolásos sebekben. – mondta Ryan.
Nem sokkal később Fank lépett be a szobába Calleigh-vel és Eric-kel.
- Mit tudtatok meg? – kérdezte Horatio.
- Beszéltünk Johnny Banks-szel, Amanda barátjával. Semmi használható dolgot nem mondott el, de nincs alibije a gyilkosság idejére. Azt állatja, hogy ő látta utoljára Amandát élve, mivel vele találkozott a gyilkosság előtt. De visszament a szobájába, mert egy kicsit összevesztek. – mondta Calleigh.
- Akkor a gyanúsítottak között van. – mondta Horatio.
- És kivel beszéltetek még? – kérdeztem.
- Juliett Tysonnal. Amanda egyik barátnője volt. Elmondta, hogy nagyon jóban voltak, és azt is, hogy nem tudja elképzelni, ki ölhette meg Amandát. – válaszolt Frank.
- Mondtátok neki, hogy a szobában szinte minden tükör le volt takarva? – kérdeztem.
- Nem, de ez miért fontos? – kérdezte Calleigh.
- Amikor Kelly Rose-nak ezt említettük, nagyon ideges lett, és elrohant. – válaszolt Ryan. – tud valamit, amit mi nem, de nem tudom, hogy ez mennyire függ össze a gyilkossággal.
Ezen elgondolkoztam. Biztos vagyok benne, hogy van valami jelentőssége a letakart tükröknek, csak még nem jöttem rá, mi lehet az. De lehet, hogy Ryannek van igaza, és semmi köze sincs a gyilkossághoz, talán nem is nagyon kéne vele foglalkoznom.
A nap folyamán még annak a lánynak a kihallgatására került sor, akinek a szobája Amandáé mellett van. Ezen én, Ryan, és Frank vettünk részt. Halle Bellson volt az, aki megtalálta Amanda holtestét.
- Ms. Bellson, kérem, mondjon el mindent, amit a gyilkosság estéjéről tud. – mondta Ryan.
- Nem nagyon ismertem Amandát, igazából csak annyi közöm volt hozzá, hogy 2 éve egymás mellett van a szobánk. – kezdte Halle. – Amanda mindig vidám volt, és az volt a célja, hogy mindenki rá figyeljen. Az egyetemen a pasik nagy része oda volt érte, és ő ezt nagyon élvezte, persze sok lány emiatt ki nem állhatta. – mondta.
- Akkor ez lehet egy indíték a gyilkosságra. – gondolkoztam hangosan.
- Nem hiszem, nem ismerek senkit, aki képes lenne megölni Amandát. – folytatta Halle.
- És mi történt azon az estén? – kérdezte Frank.
- Olvastam, mint ahogy legtöbbször esténként. Már megszoktam, hogy Amanda szobájába szinte minden este szól valami nyálas fiúbanda zenéje. Nem nagyon fogalakoztam azelőtt vele, de amikor elhallgatott a zene, és ezt egy sikítás követte, átmentem megnézni, hogy jól van-e, és akkor találtam meg a holtestét.
- Köszönjük Ms. Bellson. – mondta Frank.
Halle már éppen hagyta volna el a szobát, amikor még eszébe jutott valami.
- Nem tudom, segít-e, de Amanda az elmúlt napokban elég zaklatott volt. Mintha paranoiás lett volna, talán előre tudta, hogy meg fogják ölni, ezért nem járt nagyon emberek közé. Sok időt töltött a szobájába bezárkózva.
Ez a mondat felkeltette az érdeklődésemet.
- Körülbelül mennyi ideje viselkedett így? – kérdeztem.
- Négy-öt napja, de nem tudom. – válaszolt. – Nem nagyon ismertem.
- Köszönjük. – mondta Ryan. – Sokat segített.
- Viszlát! – mondta Halle és elment.
- Most már legalább tudunk néhány dolgot. – mondtam.
- Ezek szerint Amanda félt attól, hogy valaki követi és ártani akar neki. Vissza kell mennünk az egyetemre és a kollégiumba. – javasolta Ryan.
- Jó lenne beszélni még pár emberrel. – mondta Frank.
- Például kikre gondolsz? – kérdeztem érdeklődve.
- Megkérdeztetnénk Amanda ismerőseit, miért viselkedett úgy az elmúlt pár napban, mintha üldözési mániája lenne. – válaszolt Fank.
- Jó ötlet. – mondtam Ryan.
- Akkor kimentek ti? – nézett Frank rám és Ryanre.
- Hát persze. – válaszoltam. Örültem neki, hogy végre közös feladatot kapok Ryannel, nem sűrűn van ilyen. Legszívesebben megköszöntem volna Franknek, de akkor rájött volna mindenre, úgyhogy inkább visszafogtam magam.
Nem sokkal később el is indultunk Ryannel a helyszínre. Az ő kocsijával mentünk.
- És milyen sürgős dolgod volt reggel, amiért elmentél? – kérdeztem kíváncsian.
- Csak egy kis munka. – mondta Ryan.
- De legközelebb hagyok valami üzenetet. – nézett rám mosolyogva.
- Szóval lesz legközelebb is? – kérdeztem szintén mosolyogva.
- Persze, hogy lesz, már ki is néztem egy újabb éttermet.
- Ez szuper. – mondtam. – Nagyon hálás vagyok Franknek hogy veled küldött ki a helyszínre.
- Én is ritkán van ilyen. És most legalább van valami okunk, hogy több időt töltsünk együtt.
Nem sokkal később meg is érkeztünk. Újra fölmentünk a kollégiumi szobába, ahol a gyilkosság történt. Mindent alaposan átnéztünk még egyszer, de sajnos semmi újat sem találtunk.
- Erről ennyit. – mondta Ryan. – Itt semmit sem fogunk semmi használhatót találni.
- Igazad van. Feleslegesen jöttünk ki.
- Beszéljünk még pár emberrel! – javasolta. – Hátha ők tudnak segíteni.
Ryannel átmentünk az egyetem épületébe. Egy nagy társalgó volt ott, ahol rengeteg diák beszélgetett, vagy tanult.
- Szerintem nézzünk szét, és kérdezősködjünk egy kicsit. – mondtam.
- Oké, én körülnézek azon a részen, és megkérdezek pár embert, mit tudnak Amandáról. Állítólag őt itt mindenki ismerte. – és Ryan elindult. Először egy kisebb társasághoz ment oda, és elkezdett beszélgetni velük.
Én is ezt ettem. Egy fiatal lányt néztem ki, aki két barátnőjével, és egy hasonló korú sráccal ült egy asztalnál.
- Sziasztok. Melinda Davis vagyok a helyszínelőktől. Tudnátok nekem segíteni? Pár dolgot szeretnék megtudni a tegnap megölt lányról.
- Amandáról? Kár érte, jó kis csaj volt. – mondta a srác.
- Amandát megölték? – kérdezte a mellette ülő lány.
- Te még nem is hallottál róla? Mit gondoltál, miért volt itt az a sok rendőr tegnap este? – kérdezte számonkérően a srác. Már éppen folytatta volna a mondatát, amikor a másik lány is közbeszólt.
- Cory, fogd be! – mondta. – Mi nem nagyon ismertük Amandát, ő inkább abba az elit körbe tartozott.– mondta, miközben.
- És mit tudtok a tegnapi gyilkosságról, láttatok valakit a szobája közelében? – érdeklődtem.
- Nem, de azt pletykálják senki sem volt ott. Ez igaz? – kérdezte a lány.
- Sajnálom, de nem mondhatok semmit a nyomozással kapcsolatban. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha senki nem lett volna ott, akkor Amanda még élne. – válaszoltam.
- Oké, csak kérdeztem. – mondta a lány. – Ha engem kérdezel, Jordan McKyle keze van a dologban. Az a csaj egy boszorkány. Szerintem megátkozta Amyt, mert mindenki tudja, hogy Amy régebben csúnyán leégette mindenki előtt. – mondta határozottan, de kicsit halkabban.
- Jaj, Tina, ezt még te se hiszed el. – mondta nevetve a lánynak Cody. – boszorkányok nincsenek, és attól még, hogy Jordan úgy néz ki ahogy, nem az.
- Szóval azt mondják, Jordan McKyle-nak lenne indítéka a gyilkosságra? – kérdeztem.
- Igen, ha ezt maguknál így mondják... – válaszolt Tina.
- Rendben, kösz a segítséget. – mondtam és otthagytam ezt a társaságot.
Nem sokat segítettek, csak egy újabb név került fel a gyanúsítottak listájára. – Még hogy boszorkány?! – gondoltam és nevettem egy jót magamba. Ilyen hülyeséget még egyik nyomozás során sem hallottam.
- Szia! Mire jutottál? – jelent meg Ryan a hátam mögött.
- Nem sokra, viszont van egy újabb gyanúsítottunk. Jordan McKyle. És te?
- Én sem tudtam meg semmi újat, csak azt mondtál el amiről eddig is tudtunk. És milyen indítéka lenne Jordannak a gyilkosságra?
- Azt mondta egy Tina nevű lány, hogy nem voltak jóba. – válaszoltam.
- Szerintem sok emberrel nem volt jóba Amanda, legalábbis biztos hogy sokan féltékenyek voltak rá. Tudod, az ilyen iskolákban mindenkinek megvan a maga helye...
- Hogy érted azt, hogy a maga helye? – kérdeztem érdeklődve.
- Hát tudod, például a gimis években. Vannak a focicsapat legnépszerűbb játékosai, és a szintén népszerű lányok, akiknek a nevét mindenki ismeri az iskolában. Gondolom te is ilyen lehettél. Népszerű, okos, szép... – mondta mosolyogva.
Én is elmosolyodtam, és adtam neki egy puszit a szájára, mivel itt senki sem volt, aki előtt titkolóznunk kellett volna.
- Azt csak hiszed... – mosolyogtam továbbra is. – Nem tartoztam az ilyenek közé... az ő világuk mindig is távol volt tőlem. És te is ilyen voltál, menő focicsapat-játékos?
- Mondjuk úgy, hogy nekem is megvolt a világom. – mondta titokzatosan Ryan.
Délután még mindig ezzel az üggyel fogalakoztunk, de nem mentünk semmire. Abban reménykedtem, hogy talán a holnapi nap előkerül valamilyen új bizonyíték, vagy esetleg még ma... Jordan McKyle kihallgatását holnapra tették, talán még ő is segíthet valamiben.
A labor egyik szobájában ültem és gondolkoztam, amikor Alexx lépett be.
- Szia Melinda!
- Szia Alexx! Mi újság?
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, nem volt DNS a lány sebeiben, és a gyanúsított férfi körmei alatt sem volt hámszövet.
- Rendben, köszi, hogy szótál.
- Nincs mit. – és kiment.
Remek, még egy „jó” hír. Elkeseredetten vártam a következő napot, hátha akkor talán többet tudunk meg. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
