Columbo
Nem sokára elérkezett a születésnapom. Már több mint 3 hónapja együtt laktunk, de így még sosem keltett.
A boldog percek után megszólalt az ajtócsengő. Ryan felkelt, megkereste a ruháit és ajtót nyitott. Nem tudtam, hogy mi folyik odalent, de egy női hangot hallottam. Amikor becsukódott az ajtó, hallottam a lépteit és egy dobozzal állított vissza.
- Mi van benne?
- Az ajándékod.
- Azt hittem, hogy azt már megkaptam.
- Az csak a kezdet. –vigyorgott. Akkor mi lehet a többi? Bele sem mertem gondolni, mert rögtön belepirultam.
- Mi van benne?
- Tessék. –adta oda. –Nézd meg. –amikor széthajtottam a dobozt, egy szürke kiscica nyávogott benne.
- Ez…
- Ez a tiéd. Boldog szülinapot Cica.
- Annyira aranyos… Köszönöm. Jajj! De imádlak.–mondtam és egy csókkal jutalmaztam a meglepetést. - Hogy hívjuk?
- Te döntsd el. De lenne ötletem…
- Mond el…
- Emlékszel mit mondtam az első napunkon?
- Az első helyszínen?
- Igen.
- Emlékszem… „Azt hittem, hogy megint kapunk egy félénk kis cicát, akit most engedtek ki az iskolapadból. Erre itt van egy kész Columbo.” –nevettem.
- Szóról szóra. –mosolygott. –Szerintem lehetne a neve…
- Columbo.
- Igen, de te döntöd el.
- Nagyon jó ötlet. Szia Columbo! –vettem az ölembe és simogatni kezdtem a kis puha szőrét.
Ryan csak ült velem szemben és nézte, hogy mit csinálok. Elkezdett nevetni.
- Mi olyan vicces?
- Csak elgondolkodtam.
- És min?
- Hogy mennyire szeretlek. –letettem a macskát és beleültem az ölébe.
- Én is szeretlek. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
