Gyanú
A Horatio mondatát követő pár másodperces csendet Eric törte meg.
- Tehát valaki, akiben eddig megbíztunk, most megölt egy embert. – mondta csalódottan.
- Azért nem kell a legrosszabbra gondolni, lehet, hogy csak valamelyik takarító volt. – mondtam.
- Én ebben nem vagyok biztos, ezt az anyagot csak a laborosok és a helyszínelők használják. – mondta Ryan.
- És most mi lesz? – kérdezte Calleigh.
- Valószínű, hogy a belső ügyosztály is részt fog venni a nyomozásban és ki fog kérdezni mindenkit. – mondta a főnök.
- Remek, már megint Rick Stetler fog a nyakunkra járni! – mondta Eric. Rick a belső ügyosztály vezetője, és senki sincs vele jóba a csapatból. Különösen Horatio nem.
- Addig is jobb lenne, ha ezt az ügyet most egy kicsit félre tennénk. – javasolta Horatio.
A csapatból mindenki beleegyezett ebbe. Persze tudtuk, hogy úgysem bírjuk kiverni a fejünkből azt, hogy a bűnügyi laborban egy gyilkos dolgozik.
Nem bírtam elképzelni ki lehet az. Természetesen a helyszínelők csapatából mindenkit kizártam, mert Eric-ben, Calleigh-ben, Horatio-ban és Ryan-ben feltétel nélkül megbíztam.
Délután az egyik szobában ültem, és néhány ujjlenyomatot azonosítottam a helyszínen találtak közül. Ekkor Ryan lépett be a szobába.
- Szia, mit csinálsz? – kérdezte.
- Dolgozom. – válaszoltam, és miután ezt kimondtam, ismét a munkámba merültem.
- Jen, tudom, hogy most azt gondolod, hogy Valera és én.... De ez nem így van!
Amikor ezt kimondta, tudtam, hogy Calleigh megemlítette neki, hogy nem néztem jó szemmel a reggeli beszélgetésünket.
- Tényleg? Akkor hogy van? Mert biztos, hogy van valami közös tikotok, amibe engem nem avatsz be.
- Csak a munkával kapcsolatos dolgokról szoktunk beszélni, nincs köztünk semmi. – válaszolta.
Kicsit más lett a hangja, amikor ezt mondta. Annyira szerettem volna elhinni neki amit mond de egy kicsit bizonytalan voltam. Mi van, ha Ryan meg Valera a között van valami...
Próbáltam kiverni az ilyen gondolatokat a fejemből, mert Ryanről ezt nem tudnám elképzelni.
- Sziasztok! Nem zavarok? – lépett be Judy Austin, aki az új ballisztikai szakértőnk volt.
- Szia, nem zavarsz. – válaszoltam.
- Calleigh küldött át, hogy hozzam be nektek ezeket az ujjlenyomatokat. A helyszínen talált 9 mm-es golyókról szedtük le. – mondta, és átadta a pár darab ujjlenyomatot.
- Kösz, Judy – mondta Ryan és átvette. Judy ezután távozott a szobából, és ismét kettesben maradtunk Ryannel.
- Látom rajtad, hogy nehéz elhinni, amit mondtam. – folytatta Ryan.
- Egy kicsit tényleg nehéz, de megpróbálom. – mondtam, hogy megnyugtassam.
Ryan telefonja ebben a percben megszólalt.
- Hidd el, nem fogsz bennem csalódni. – mondta mosolyogva, és rám kacsintott.
Talán tényleg csak én reagáltam túl ezt az egészet, és Ryan ártatlan.
- Wolfe. – vette fel. – Szia, azonnal ott leszek. – mondta és letette. – Bocs Jen, de most el kell mennem, nemsokára jövök. – és egy csókkal búcsúzott el.
A nap folyamán még megcsináltam pár dolgot a laborban. Közben a laborosok és helyszínelők kihallgatása már megkezdődött. Sorra hívták be őket az egyik szobába és Rick Stetler mindenkit kikérdezett. Elég feszült volt a hangulat, mert sokan voltak, akiknek már konkrét elképzelésünk volt arról, ki ölhette meg Eddie Worringhton-t. Dan Cooper például Aaron Peters-re gyanakodott. Dan és Aaron soha sem voltak jóba, de ez az ügy most még jobban kiélezte a kettőjük közötti ellentétet.
Amikor a kihallgató-szoba előtt mentem el, láttam, hogy Eric lép ki az ajtón.
- Na mi volt bent? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Rengeteg kérdést tettek fel, például hogy kinek voltak korábban problémái, ki tudna hozzáférni könnyen egy 9 mm-es fegyverhez, és a végén megkérdezte Rick, hogy kiről tudnám a legjobban elképzelni, hogy megölte Eddie-t.
- És kiről?
- Nem válaszoltam. – mondta Eric.
- Oké, kösz, hogy ezeket elmondtad, most már legalább tudom, mi vár rám bent. – mondtam és indultam volna vissza dolgozni.
- Hé, Jennifer! Nemsokára te jössz. – mondta Eric.
- Semmi kedven nincs hozzá. – mondtam.
- Pedig sajnos kötelező. Egyébként nem mostanában lesz a szülinapod? – kérdezte mosolyogva.
- De, holnap. – válaszoltam szintén mosolyogva, és elindultam vissza, dolgozni.
Ahogy a labor folyosóján sétáltam, és ezen az ügyön gondolkoztam hirtelen beszélgetést hallottam meg. Ismerős hangokat. Ryan volt az egyik. Tudtam, hogy nem helyes, amit most csinálok, de közelebb mentem ahhoz a szobához, ahonnan a hangok jöttek ki.
Szerencsére itt pont nem üvegből voltak a falak, így észrevétlen tudtam maradni. Ryan és Valera beszélgetett a szobában.
- Most még nem tudom, de ha találkoznánk este, megbeszélhetnénk. – mondta Maxine.
- Este? – kérdezett vissza Ryan zavartan.
- Nem érsz rá? – keseredett el Maxine.
- De, ráérek, csak nem tudom, hogy menjek el otthonról, úgy, hogy Jen ne sejtsen semmit.
- Biztos sikerült megoldanod, hiszen azt mondtad, hogy az előbb, amikor beszéltetek akkor is jól kimagyaráztad magad. – mondta mosolyogva Valera.
- Igazad van, majd valahogy megoldom. – válaszolta Ryan. – Talán azt elhiszi, hogy dolgoznom kell.
Nem bírtam tovább hallgatni. Elrohantam.
Befordultam egy üres folyosóra és nekidőltem a falnak, majd szép lassan elültem a földre.
Hogy gondolhattam azt, hogy megbízhatok benne? Ez a beszélgetés mindenre magyarázatot adott. Valamiben hazudik nekem, és szerintem a kettőjük kapcsolata az. De amíg nem voltam ebben teljesen biztos, nem akartam elmondani Ryannek, hogy mit tudok róla.
- Te meg miért vagy így elkeseredve? – kérdezte Calleigh, aki éppen erre járt.
- Emlékszel, amikor reggel azt mondtad, hogy teljesen megbízhatok Ryanben? Hát most bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. Valera és ő titkol előlem valamit.
- Ebben biztos vagy? Nem lehet, hogy csak valami félreértés?
- Sajnos igen. Hallottam őket beszélgetni. Valamit titkolnak előlem. Csak tudnám mit... – mondtam tanácstalanul és elkeseredetten.
- Ne aggódj, biztos, lesz rá valami magyarázat. – próbált megnyugtatni Calleigh.
- Kösz a tanácsot.
Calleigh átadta a kezében lévő ujjlenyomatokat.
- Ezeket még a gyilkos fegyverből származó töltényhüvelyekről vettük le. Azonosítanád őket? Nekem most dolgom van.
- Persze, most pont ráérek. És legalább még ezzel foglakozok, kicsit elfelejtem ezt az egészet. De Judy is áthozott már egy adagot az ujjlenyomatokból...
- Igen, de Ryan azt mondta, hogy azok között semmi használható nincs. Nehéz dolgunk van.
- Azért remélem ezek között találok valami használhatót. – mondtam, és elmentem dolgozni a kezemben lévő ujjlenyomatokkal.
De sajnos semmi sem tudta elterelni a gondolataimat Valeráról és Ryanről. Kivéve egy dolog. Hirtelen az ujjlenyomattokkal lefuttatott keresésnek eredménye lett. A számítógép monitorán megjelent a gyilkos fegyveren lévő ujjlenyomatok tulajdonosa. Amikor megláttam ki az mindent elfelejtettem ezen az egy dolgon kívül. Teljesen ledöbbentem. – Ez nem lehet. – és csak ez az egy gondolat járt a fejemben. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
