Váratlan vendég
-Calleigh Duquesne. – olvastam le a monitorról. Nem értem, hogy kerültek Calleigh ujjlenyomatai a gyilkos fegyverben lévő töltényhüvelyekre. Nem is ismerte Eddie-t, nekem ezt mondta.
- Hello. – lépett be Eric a szobába. – Minden rendben? – kérdezte. Nyilván látta rajtam, hogy teljesen elsápadtam, miközben a számítógép monitorát, néztem. Mivel ő a monitornak háttal állt, nem látta mi van rajta.
- Igen, persze. – mondtam zavartan, majd gyorsan kikapcsoltam a gépet. Én sem tudom, miért tettem, mivel Eric a kollégám, nincs értelme előtte titkolózni, de úgy gondoltam, először Calleigh-nek szólok erről az egészről. Tudom, hogy ez helytelen, és nem lehet ilyet tenni, de Cal az egyik legjobb barátnőm, nem lehet gyilkos.
- Akkor jó. – mondta Eric. – Csak szólni akartam, hogy te jössz.
- Hogy hogy én jövök? – néztem rá kérdően.
- A kihallgatásban. – mondta, és kiment.
Én pedig elindultam Rick Stetlerhez.
Szerencsére gyorsan túl voltam rajta. Egyáltalán nem hiányoztak Rick hülye kérdései, sokkal fontosabb dolgom is volt. Szólni Calleigh-nek.
Lementem a fegyverlaborba, de csak Judy-t és egy másik ballisztikai szakértőt, James Hacher-t találtam ott.
- Sziasztok! Nem tudjátok, hol van Calleigh? – kérdeztem.
- Az előbb indult el hozzád, szerintem elkerültétek egy mást. – válaszolt James.
- Rendben, kösz. – mondtam, és elindultam Calleigh keresésére.
Visszamentem abba a szobába, ahol az ujjlenyomatokat azonosítottam, de legnagyobb meglepetésemre Calleigh már ott volt.
Valamiért visszakapcsolta a monitort, és mivel nem léptem ki az ujjlenyomat azonosító programból, látta, ki a fegyveren lévő ujjlenyomatok tulajdonosa.
- Erről akartam szólni neked. – mondtam.
- Én is pont ezért jöttem. – válaszolta. – A fegyverlaborból eltűnt egy 9 mm-es pisztoly, amivel többször dolgoztam. Valaki ellopta, és megölte vele Eddie Worringhtont.
- Ez megmagyarázza az ujjlenyomataidat a töltényeken. – állapítottam meg. – egy percig se gondoltam azt, hogy te ölted meg Eddie-t.
- Köszönöm. – mondta Cal mosolyogva.
- Ez természetes. De szólni kellene erről az egészről Horationak. – mondtam.
- Rendben majd én elmondok neki mindent. Te kérdezed meg a ballisztikai szakértőket ki járt mostanában a fegyverlaborban.
- Oké. – mondtam és elmentem kérdezősködni.
Először Judy-t és James-t kérdeztem meg, azokat, akikkel nem rég beszéltem. Judy azt állította, senki olyan nem jött be, aki ezelőtt nem járt volna be a fegyverlaborba. Azt mondta Eric, Calleigh James, Ryan, ő és én szoktunk a leggyakrabban bejárni. James szerint titokban is be lehet menni, és bárki el tud onnan lopni onnan egy fegyvert.
Ezzel sajnos nem szűkült le a gyanúsítottak köre.
Amikor a folyosón mentem visszafelé, Ryan jött velem szembe.
- Szia Jen, hova sietsz ennyire? – kérdezte.
- Horatio-hoz és Calleigh. – mondtam, és elmentem mellette.
Ő pedig értetlenül nézett utánam.
Elmondtam Calleigh-nek és Horationak azt, amit Judyéktól tudtam meg. Sajnos nem jutottunk előbbre, csak Calleigh-t tisztáztuk.
Horatio elmondott mindent Eric-nek és Ryannek is.
Később az asztalomnál ültem, és gondolkoztam. Még mindig Ryan járt a fejembe. Beszéljek vele? Vagy hagyjam, hogy majd ő elmondjon mindent? Nem tudtam eldönteni, mit csináljak.
- Szia! – lépett be Calleigh a szobába.
- Szia Cal.
- Van most valami dolgod? – kérdezte.
- Nem. Miért kérdezed?
- Valaki vár a recepciónál. – mondta mosolyogva és kiment a szobából.
El se tudtam képzelni, ki lehet az. Mi, vagy inkább ki jöhet még a mai nap után….
Azért hogy ezt megtudjam, gyorsan a recepcióhoz siettem.
Már távolról meghallottam az ismerős hangot.
- Szia Jen!
És amikor megláttam a hang tulajdonosát, nagyon boldog lettem… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
