James
Reggel korán keltünk, de mázlink volt, mert még rengeteg időnk volt beérni, így lustálkodhattunk.
- Hmm… nem akarok ma dolgozni. –nyafogtam.
- Nekem sincs sok kedvem. Inkább itthon oldanék meg még egy-két ügyet…- mosolygott és elkezdte simogatni a combom.
- Nem fáradtál el a tegnapi túlórában?- nevettem.
- Tudod…- súgta sejtelmesen. –Imádom a munkámat.
- Azt meghiszem. Viszont lassan indulni kellene. –húztam el a számat.
- Igen… bár ha jobban belegondolok, ott van a te csendes kis sötét irodád…- bújt közelebb.
- Persze… ez az ágy már nem is jó?- vigyorogtam, és szerencsére vette a célzást.
Amikor beértünk a laborba szétváltunk, én pedig Horatiohoz mentem.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. Van valami fejlemény James ügyével kapcsolatban?
- Nem sok, de a toxikológiai eredmény szerint, tele volt a szervezete heroinnal.
- Jézusom… pedig annyira normális srác volt. Soha semmi probléma nem volt vele, kitűnő tanuló volt és ügyvédnek készült. Nem tudom, hogy mi történhetett…
- Miután elhagyta az iskolát. Nem láttad valahol? Nem próbált kapcsolatot teremteni, vagy esetleg találkozni?
- Sajnos nem. Pedig lehet, hogy megelőzhettük volna ezt az egészet.
- Ne edd magad. Nem tudhattad, hogy mi sül ki belőle.
- Pedig kellett volna… Viszont még mindig nem tudom, hogy miért volt nála a képem.
- Megszerezhette valahonnan a címedet?
- Hát… a szüleimmel jóban voltak annak idején…
- Akkor kellene a címük.
- Persze. –gyorsan leírtam egy papírra és odaadtam neki.
- Köszönöm. Nem hiszem, hogy be kell hozni őket, viszont mindenképpen kihallgatjuk.
- Redben. Ha bármit megtudtok…
- Szólni fogok. –mondta és elment.
Ültem még egy ideig az asztalnál és próbáltam felidézni James utolsó mondatait.
„Ezt nem bírom tovább. El kell mennem. Sajnálom, de nem fog köztünk menni ez a dolog…” Minden egyes szavára emlékszem. Összetörte a szívem… Már az eljegyzést tervezgettük, amikor egyik nap beállított, hogy vége. Teljesen magamba fordultam, de elvégeztem az iskolát. Igazából hálás lehetnék neki, hogy eljuttatott Miamiba, Ryanhez. Másrészt pedig még mindig nem értem, hogy mit keresett nála a képem. Miért jött ide?
- Jól vagy?- hallottam Cal hangját mögöttem.
- Persze, csak…
- Csak kikészít ez az ügy. Megértelek.
- Igen, nehéz.
- Figyelj. –ült le mellém. –Tudom, hogy tilos, de látom rajtad, hogy mennyire fontos ez neked. Ígérem, hogy bármit találunk, vagy bármit megtudunk, mindent elmondok. Rendben?
- Köszönöm Cal, de nem hiszem, hogy Horatio díjazná.
- Majd nem szólunk neki.
- Azt mondod, hogy…
- Igen. Elfelejtjük neki megemlíteni. Mit szólsz?
- Okés, kedves vagy.
- Ha már itt tartunk… Megtudtam, hogy a heroin, amit a vérében találtunk, különleges keverék. Csak egy szervezet használja.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy köze lehetett bármilyen maffia ügyhöz?
- Még nem vagyok biztos semmiben, de fenn áll a lehetőség.
- Mi történhetett?
- Ne aggódj, kiderítem.
- Calleigh! –lépett be Delko az ajtón.
- Szia, mi újság?
- Bocsi, ha megzavartam valamit, de fejlemény a James ügyben.
- Mondd.
- Utolértük az apját, és sikerült Ryannek kiderítenie, hogy nagyon nagy fejes a férfi.
- Igen, régen is az volt. –szóltam közbe.
- Lehet, de most a feketerészlegben munkálkodik. Elég sötét ügyei vannak.
- Erről nem tudtam. Annak idején tisztességes ember volt. Legalábbis annak tűnt.
- Senkiről sem gondolná az ember, hogy miket művelhet fű alatt.
- Ez az. Gina, ha azt akarod, hogy segítsünk, mindent el kell mondanod, hogy milyen közel álltatok.
- Hát…legyen, de nem szeretném, ha Ryan megtudná.
- Bízhatsz bennünk. –ült le Eric is.
- Horationak annyit mondtam, hogy jártunk, de több volt annál. Amikor lelépett az eljegyzést terveztük és már fél éve, igaz titokban, de együtt voltunk. Az apja nem örült nekünk és amikor James bejelentette, hogy el akar venni, őrjöngött… - belém csapott a felismerés.
- Azt mondod őrjöngött…?
- Igen, mi van, ha az apja hatására hagyott ott? –nem akartam elhinni, hogy felbukkan és amit el akartam felejteni, most teljes egészében visszatér az életembe.
- Szerintem lehetséges. Ha tényleg annyira ellenezte és már akkor is megvoltak a kapcsolatai…rávehette Jamest, hogy elhagyjon. –fejtette ki Eric.
- Igazad van. Ismersz valakit, egy barátot, vagy bárkit akivel jóban lehetett?
- Nem nagyon, bár Allen Jackson. A suliban jóban voltak és ha jól tudom, utána is tartották a kapcsolatot.
- Ez jó. Már csak ki kell derítenünk, hogy hol találjuk meg.
- Nézzétek meg a telefonját. Szerintem felhívhatjátok.
- Köszi, sokat segítettél.
- Én köszönöm. – Elmentek, majd én is felálltam és felkerestem Nataliat. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
