A vád
- Hát ezt nem hiszem el! – mondtam mosolyogva. – Én azt hittem, hogy elfejtetted.
- Sose felejteném el a születésnapodat. – válaszolta Ryan.
- Szia Jenny! – jelent meg Greg, aki odalépett hozzám és megölet. – Boldog szülinapot!
- Szia Jennifer! – köszönt Natalia is Greg után. – Ugye nem számítottál erre?
- Nem, egy kicsit sem. – és miután ő is boldog születésnapot kíván, megölelt, majd sorban a többiek is ezt tették, akik ott voltak a bulin. A laboros munkatársak közül Cal, Eric, Alexx, Cooper, Chyntia, Aaron , és még páran a barátaink közül. Natalia-ékon kívül sajnos más viszont nem jött el Vegasból.
- Ezt a Vegasiak küldik neked. – mondta Natalia, és átadott egy kisebb csomagot egy üdvözlőkártyával a tetején.
- Köszönöm, és légyszi nekik is köszönd meg a nevembe.. – és átvettem a csomagot.
- Ó, szerintem lesz rá alkalmad neked is. Nyisd csak ki a csomagot! – Natalia mondata után kíváncsian kibontottam a kis dobozt, amiben egy jó vegasi pezsgő mellett találtam egy borítékot is. Amikor kinyitottam, Natalia nyakába borultam.
- Jaj Natalia, nagyon köszönöm!
- Nagyon szívesen. Biztosak voltunk benne, hogy ennek nagyon örülni fogsz. – válaszolt Natalia a hálálkodásomra.
- Mi van benne? – kérdezte Ryan, aki nem értettel, miben örülök ennyire. Átadtam neki is a papírt, ami igazából egy bérlet szerű dolog volt az egyik Las Vegas-i szállodába, 14 napra.
- Most már bármikor át tudtok jönni meglátogatni minket. – mondta Greg boldogan.
Miután mindenki átadta az ajándékot, és elmentek enni, - mivel termesztésen Ryan erről is gondoskodott, tortát is rendelt, és e mellett még a lakás is fel volt díszítve – Chrishez és Ryanhez fordultam.
- Te tudtál erről? – néztem kérdően az öcsémre.
- Hát persze hogy tudtam. – mondta mosolyogva. – Ryan beavatott mindenbe, mivel valakinek ide kellett csalogatni a buli helyszínére.
- Köszi Chris, sokat segítettél.- mondta Ryan.
- Akkor, én most megnézem mit lehet enni. – mondta Chris, majd elément a konyha felé.
- Köszönöm! – mondtam Ryannek, és ismét megöletem. Nagyon örültem, mert ekkora meglepetésben mostanában nem volt részem. Egy tisztázatlan kérdés még mindig volt. Mi köze Valerához? De úgy éreztem, hamarosan ez is ki fog derülni.
- Nekünk azt hiszem, beszélnünk kell. – javasolta Ryan.
- Én is pont erre gondoltam.
- Tudom, hogy mostanában nagyon sokat voltam Maxine-nel, és rengeteg dolgom volt, de hidd el, mindenre van magyarázat.
- És mi a magyarázat? – érdeklődtem.
- Egyedül egy bulit nem bírtam volna megszervezni, és ezért valakitől segítséget kellett kérnem. Felhívtam Chris a laborban, aki akkor még Los Angelesben volt, és telefonon elmondtam neki, hogy mire készülök. Chris sajnos nem tudott eljönni, ezért egy-két dolgot elintézett Los Angelesből, például szólt Gregéknek a buliról. A telefonbeszélgetést véletlenül meghallotta Maxine. Felajánlotta, hogy majd ő segít megszervezni a bulit, mivel már csinált ilyet. Így került a képbe. – figyelmesen hallgattam, ahogy Ryan ezeket a dolgokat meséli. Közben bűntudatom volt, amiért Maxineről és Ryanről hülyeségeket feltételeztem, és amiatt is, ahogy Valerával viselkedtem.
- Sok mindent együtt szerveztünk meg, ő intézte a virágokat a díszítésben, és a tortát is. Ezért voltam vele mostanában olyan sokat, és ezért is voltam ennyire elfoglalt. – folyatatta.
- Én meg azt hittem, hogy te és Valera… Istenem, de hülye voltam!
- Semmi baj, a helyedben én is gyanakodtam volna.
- Holnap bocsánatot kérek tőle mindenért. – mondtam, és egy picit elgondolkodtam. – Ha már ennyit segített a szervezésben, ő nem akart volna eljönni a bulira? – érdeklődtem, mivel Valera nem volt itt.
- Nem tudom. Úgy volt, hogy ő is itt lesz, de sajnos még nem ért ide. A mobilján pedig nem tudom elérni, de még megpróbálom párszor.
- Remélem eljön. Megérdemli, hogy itt legyen.
- Ja, és van még valami. Horatio és Frank sem tudott eljönni, mert ma este dolgozniuk kell, de ajándékot küldtek. – és Ryan átadott egy csokor virágot, és egy üveg pezsgőt.
Több órán át beszélgettünk, és élveztük a bulit.
- Fantasztikus a buli! – mondtam Ryannek.
- Akkor nem hiába volt ez a sok szervezés. Örülök hogy élvezed. – mondta, és magához húzott, majd megcsókolt. – És mit kapok a szervezésért cserébe?
- Azt majd este megtudod.
- Már kíváncsian várom. – és kaptam egy újabb csókot.
- Hé, menjek szobára! – viccelődött Greg.
A többiek is nagyon élvezték a szülinapomat. Úgy gondoltam, semmi sem ronthatja el ezt a tökéletes estét.
Már rég elmúlt este tíz óra, de még mindig jó volt a hangulat.
Éppen Ryannel beszélgettem amikor megszólalt a csengő.
- Ez biztosan Valera lesz. – mondta Ryan.
- Végre itt van. Megyek, beengedem. – és már indultam volna kinyitni az ajtót.
- Hagyd csak, majd én kinyitom, végül is te vagy az ünnepet. – mondta Calleigh mosolyogva.
- Elkísérlek, úgy is hozni akartam még egy pohár pezsgőt a konyhából. – mondta Chris, és Calleighvel együtt elindultak kifelé a nappaliból.
A házunkban a bejárati ajtótól balra nyílt a konyha, ami után az ebédlő következett. Mi a nappaliban voltunk, ami kicsit beljebb volt a házban.
Pár másodperc múlva Chris hangját hallottam meg.
- Jen, téged keresnek. – kiabálta a konyha felől.
- Megyek! – válaszoltam és elindultam én is az ajtó felé.
Amikor odaértem, láttam, hogy Frank Tripp áll az ajtóban.
- Szia Frank! Örülök, hogy mégis el tudtál jönni, gyere be. – mondtam kedvesen. Hamarosan Ryan is megjelent mögöttem.
- Sajnálom, de nem a bulira jöttem. – válaszolta Frank.
- Nem a bulira? – kérdeztem vissza értetlenül.
De amikor Frank mögött megláttam két járőrt, és a ház előtt parkoló rendőrautót, megértettem, hogy tényleg dolgozik.
- Ha túl hangos volt a zene, sajnáljuk, de Jen szülinapját ünnepeljük. – mondta Chris.
- Szó sincs erről. Jennifer miatt jöttem. – mondta Frank, akinek látszott az arcán, hogy teljesen komolyan gondolja minden szavát.
- De Fanrk, akkor mi történt? – kérdezte Ryan.
Frank ismét felém fordult.
- Jennifer Taylor, le kell hogy tartóztassalak. Maxine Valera meggyilkolásáért. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
