1. rész - Hazatérés (2010. szeptember 18.)

Kiszálltam az autóból, és felálltam a sziklacsúcsra. A távolban Miami sziluettje bontakozott ki a hajnali fényben, Nagyot szippantottam a friss, reggeli levegőből, miközben megrohamoztak az emlékek.

9 év telt el azóta a szörnyű éjszaka óta. Miután lezárult a nyomozás, a tettes rács mögé került, és eltemettem Anyut, el kellett jönnöm innen. El az emlékektől, el a bűntudattól. Elutaztam Los Angelesbe, befejeztem a középiskolát, főiskolát, hogy megvalósítsam az álmom: bűnügyi helyszínelő akartam lenni. Ha azt a tragédiát nem tudtam megakadályozni, legalább megelőzhetek párat, és rács mögé juttathatom az olyan férgeket, akik büntetlenül veszik el mások életét.

Vetettem egy utolsó pillantást a tengerre, majd visszaültem az autóba, és elhajtottam. Végigmentem a főúton, majd kisebb keresgélés után rátaláltam a helyre, amit kerestem. A Miami-Dade Rendőrségre.

Nagy levegőt vettem, majd bementem. A recepciósnál útbaigazítást kaptam Horatio Caine irodája felé. Az ajtóban a hadnagy állt.
- Caine hadnagy – hajtottam meg a fejem. Kedvesen nézett vissza rám.
- Miben segíthetek, Ms... -várta a nevem. Kezet nyújtottam neki.
- Leah Santiago. Talán még emlékszik rám. 9 évvel, ezelőtt, én és az édesanyám...- nem fejeztem be a mondatot. Nehezemre esett erről beszélni, és nem is nagyon tudtam. Hiába volt 9 éve, az emlék még mindig élénken élt bennem.
- Ms. Santiago? Emlékszem. Maga nagyon megváltozott, kisasszony. Csinos, felnőtt nő lett magából, már nem 16 éves. De az arca nem sokat változott – mosolygott, és hosszú, sötétbarna, egyenes hajam és világoskék szemem felé intett. Elpirultam. Nem tudtam, hogy fogjak hozzá a mondandómhoz.
- Miben segíthetek? - látta, hogy nehezen találom a megfelelő szavakat.
- Ööö, az az igazság, hogy.. hát, egy kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni.. - motyogtam, nem tudtam épkézláb mondatot összehozni, és nagyon bénának éreztem magam.
- Mi lenne az, hölgyem? - kérdezte nyugodtam.
- Meg szeretném kérdezni, hogy esetleg tudna-e nekem munkát adni itt – néztem körül - .. helyszínelőként – beharaptam az ajkam, és vártam a válaszát. Elmosolyodott.
- Lehet róla szó. Felveszem magát próbaidőre. Ha az első ügye rendben lezajlik, és sikerül megoldani, akkor felveszem – mondta. Felcsillant a szemem.
- Ó, köszönöm, uram! Nem fog bennem csalódni, ezt megígérem! - mosolyogtam.
- Ennek örülök, bízom magában. Mindenesetre kijelölök maga mellé egy segítőt. Csak a biztonság kedvéért!

A papírok elrendezése után Caine hadnagy keresésére indultam. Épp egy férfivel beszélgetett, szerintem a segítőmmel.