„A bizonyíték nem hazudik”
Majdnem kiesett a kezemben lévő pezsgőspohár, amikor meghallottam, mit mondott Frank. Megszólalni sem tudtam, de biztos, hogy a többiek is hasonló helyzetben voltak, mert körülbelül egy perc után Ryan kérdezett vissza.
- Hogy mi? Meghalt Valera? És Jen ölte meg? Ez nevetséges. – mondta.
- Először én is így gondoltam . – mondta Frank. – De aztán amikor nem hittem el, megmutatták a helyszínen lévő bizonyítékokat, amik Jennifer DNS-ét tartalmazzák.
Ezt már én sem bírtam megállni szó nélkül.
- Azt sem tudom, hol ölték meg Maxine-t! Akkor meg hogy került oda a DNS-em? – kérdeztem felháborodva.
- A nővérem nem tenne ilyet, higgye el, ismerem. – mondta Chris, aki mögöttem állt az ajtóban.
- A bizonyítékok nem hazudnak.- válaszolt Frank. – De most velem kell jönnöd. – mondta határozottan, és a mögötte várakozó járőrök felé fordult, akiknél egy bilincs volt.
- Na nem, erről szó sem lehet. Nem öltem meg senkit, és nem fogjátok tönkretenni a születésnapomat! – annyira elegem lett a hazugságokból, hogy rákiabáltam Frankre.
Ezt valószínű, hogy a bent lévő vendégek is meghallhatták, mert Greg is kijött a nappaliból.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Azt hiszem, a buli további része elmarad. – mondta Ryan. – Azonnal beszélni akarok Horatioval. – és ismét Frank felé fordult.
- Ez most nem lehetséges, de Jennifer el kell vinnem. – válaszolta.
- Nem viszi sehova Jent! Menjen inkább vissza dolgozni szépen, és cseszegesse az igazai bűnözőket, ne a nővéremet a saját szülinapján! - mondta Chris.
Erre Frank már nem válaszolt, de szívesen visszavágott volna Chrisnek, ha nem az én öcsém lett volna. De egyetértett vele, ő sem szívesen tartóztatott le engem.
A mögötte lévő járőrök megindultak felém. Úgy gondoltam jobb, ha nem ellenkezek, mert még több bajom lesz belőle. Nem értettem mi történik.
- Ryan… - mondtam de már vittek el a járőrök.
- Nem lesz semmi baj, ez az egész hazugság. – mondta Ryan. – Jen, nemsokára utánad megyek, és beszélek a többiekkel is. Hidd el, nem lesz baj.
- Nem én voltam. – mondtam szomorúan – Nem én öltem meg Maxine-t.
De a járőrök becsukták a rendőrautó ajtaját, és nem tudtam tovább beszélni Ryanékkel.
Miközben a járőrök a rendőrségre szállítottak, kinéztem az autó hátsó ablakán. Láttam, amint a házunk előtt a vendégek értetlenül néznek utánam, és egymással beszélik meg a történteket. Láttam hogy Chris Frank-kel – aki éppen akkor készült utánam indulni – az ajtó előtt vitatkozik. Natalia, Greg és Calleigh is ott állt az ajtóban. Cal idegesen járkált fel-alá, Gregék pedig a többi vendéget próbálták megnyugtatni. És láttam Ryan-t is, aki éppen telefonált kicsit távolabb a többiektől.
Ahogy őket néztem könnyek folytak végig az arcomon.
Nem én öltem meg… Én nem lettem volna képes bántani senkit… Miért hiszik azt, hogy én tettem?
Csak ezek jártak a fejemben.
Nemsokára megérkeztünk a rendőrség épületéhez. Az egyik járőr kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és bekísért azokhoz a cellákhoz, ahová a bűnözőket zárják, mikor még folyik a nyomozás ellenük.
- Az éjszakát itt kell töltenie. Reggel felveszik a vallomását. – mondta a rendőr, aki bekísért.
Én csak szótlanul besétáltam arra a helyre, ahol az éjszakát, vagy rosszabb esetben következő éjszakáimat tölteni fogom. Az ágy kényelmetlen volt és sokáig aludni sem tudtam. Csak sírtam.
- Jennifer Taylor! – hallottam. – Velem kell jönnie. – mondta a tegnap esti járőrök egyike. A nap besütött az ablakon. Ezek szerint mégis csak aludtam valamennyit.
Egy kis időt kaptam arra, hogy összekészülődjek, utána pedig elvezettek abba a szobába, ahol a vallomásokat szokták felvenni.
- Jennifer, kérem, foglaljon helyet. - mondta kedvesen Courtney, aki a másik helyszínelő csoportnál dolgozott. Csak látásból ismertem, de örültem, hogy nem egy teljesen ismeretlen emberrel kell beszélgetnem. – Hoartio csapata ebben az ügyben nem nyomozhat, remélem megérti.
- Meg. – válaszoltam kedvetlenül. – És pontosan milyen bizonyítékaik is vannak ellenem? – kérdeztem.
- Valerát ugyan azzal a pisztollyal ölték meg, amivel Eddie Worringhtont, de ezúttal megtaláltuk rajta az ujjlenyomatát. A fegyver a helyszínen volt.
Szinte leesett az állam, amikor ezt Courtney kimondta.
- Remek! Akkor most már nem csak Valerát öltem meg, hanem Eddiet is? Szóval kettős gyilkos vagyok? – és keserűen felnevettem. Nem bírtam elhinni, hogy komolyan ezt feltételezik rólam.
- Nézze, a nyomozás még tart, többet nem tudok mondani. – válaszolta. – Hol volt tegnap késő délután?
Erősen próbáltam visszaemlékezni, de nem nagyon jutott eszembe. Végül beugrott mit is csináltam.
- Dolgoztam, majd az öcsém hazavitt. – válaszoltam.
- Rendben. És lehetséges, hogy munka közben elhagyta a labort?
- Igen, persze, de minden helyszínelő elhagyja munka közben a labort, én is.
- Tudja valaki igazolni, hogy tegnap délután végig bent dolgozott?
- Nem. – mondtam ki a választ. Sajnos valóban senki sem tudta igazolni, hiszen tegnap egyedül dolgoztam egy cserbenhagyásos gázolás ügyén.
A kihallgatás rövidesen véget ért. A nap többi részét, körülbelül délig a más megszokott cellámban töltöttem.
Végiggondoltam hogy kinek, és mi oka lehetett rám kenni a gyilkosságokat, de senki sem jutott eszembe, mivel nincsenek ellenségeim.
Ismét megjelent egy járőr az ajtónál, de nem egyedül. Ryan is ott állt mellette.
- Ryan!- mondtam, mikor észrevettem.
- Szia. Sajnálom, hogy csak most tudtam bejönni. – köszönt, majd amikor kinyitotta az őr az ajtót, odasietett hozzám, és megölelt.
- Ugye nem hiszed el amit mondanak? Én nem öltem meg senkit. – mondtam könnyes szemekkel.
- Persze hogy nem. – és megpróbált egy mosolyt erőltetni a szájára, de nem nagyon sikerült neki.
- Azt mondták, hogy megtalálták az ujjlenyomatomat... – kezdtem volna bele, de Ryan a számra tette az ujját.
- Hallottam én is, de ez csak véletlen lehet, mert a fegyver a laborból való, és bármikor rákerülhetett. Neked nem is mondták hogy találtak mást is? – kérdezte meglepődve.
- Mi mást? – az én meglepettségem jóval nagyobb volt az övénél.
- Maxine-t a házában ölték meg, miközben a bulidra készülődött, és a holtest közelében találtak néhány hajszálat is, ami a tiéd.
- Ez nem lehet! Nem is jártam Valera házában. – és nekidőltem a falnak.
- Tudom. Figyelj Jen! – mondta, és az arcomat magafelé fordította. – Kiderítjük ki az igazi gyilkos. – folytatta kicsit halkabban, nehogy a kint álló rendőr meghallja.
- De hát ti nem is dolgozhattok az ügyön. – néztem rá értetlenül.
- Nem érdekel. Mondta most már egy igazi mosoly kíséretében. – Ki foglak innen hozni. – és újra magához ölelt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
