2. r�sz - A seg�t�

�pp oda akartam menni hozz�juk, hogy bemutatkozzak a seg�t�mnek, mikor hallottam, hogy mir�l besz�l: r�lam, de nem t�l kedvesen.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan, f�n�k! - m�ltatlankodott felh�borodva. Felvontam a szem�ld�k�m, �sszepr�seltem az ajkaim, �s pr�b�ltam minden felt�n�s n�lk�l hallgat�zni – egyszer� volt, el�g hangosan besz�lgettek, nem figyeltek m�sra.
- De, Mr. Wolfe. Te leszel Ms. Santiago seg�t�je. Talpraesett l�ny, nem lesz vele gond, de f� az el�vigy�zatoss�g! - mondta Horatio nyugodtan. A f�rfi haragosan v�laszolt:
- De mi�rt mindig nekem kell pesztr�lni az �joncokat? Natali�t is �n tan�tottam ki – morgott. Horatio halkan figyelmeztette:
- Mr. Wolfe, ne feledje, hogy maga is volt kezd�! �n ismerem ezt a l�nyt, �s hiszek benne. Nagy seg�ts�g�nkre lesz, csak b�zzon benne! - mondta a hadnagy.
A fogam csikorgattam ekkora szem�ts�g hallat�n. Az tuti, hogy nem z�rtam a sz�vembe a b�bics�sz�met. Nem el�sz�r fogom ezt csin�lni, voltam gyakorlaton �s kit�n�en teljes�tettem. �s � se profik�nt kezdte, ebben biztos vagyok!

Hangosan morrantam egyet, majd megpr�b�ltam nyugalmat er�ltetni magamra. Vettem egy m�ly l�legzetet, mosolyt var�zsoltam az arcomra, �s �gy tettem, mintha �pp most j�ttem volna v�gig a folyos�n, �s hozz�juk induln�k.
Bel�l m�g mindig fortyogtam �s toporz�koltam, mikor oda�rtem hozz�juk.
- Ms. Santiago, bemutatom �nnek Mr. Wolfe-ot, aki kezdetben a seg�t�je lesz – mutatott a mellette �ll�, 'kedves', �j munkat�rsamra. Feln�ztem r� – j�val magasabb volt, mint �n -, �s elcsod�lkoztam, hogy milyen j�k�p�.
Az arca komoly volt, de helyes. Sz�p �v� sz�ja fanyar mosolyra h�z�dott. Form�s orra �s �lla volt, de nem is ezek ragadt�k meg a figyelmem, hanem a szemei. Gy�ny�r�, smaragdz�ld szemp�r n�zett le r�m, a tekintete m�ly volt �s �szinte.
De n�zhet ki ez a pasi ak�rmilyen j�l, ha ilyen bunk� lesz a k�s�bbiekben, nem lesz a sz�vem cs�cske!
- Rem�lem mindkett�j�knek megfelel a d�nt�sem – lesett Horatio a t�rsamra, aki kezet ny�jtott.
- Ryan Wolfe – mondta k�z�mb�s hangon.
- Leah Santiago. Nagyon �r�l�k! - r�ztam vele kezet mosolyogva, b�r a mosoly nem volt t�l �szinte.
Wolfe- nak megcs�rrent a telefonja. P�r mondat ut�n letette.
- Bocs, mennem kell. Ha kellek, a DNS-laborban leszek – mondta, �s m�r ott sem volt.
Elfintorodtam, �s �gy d�nt�ttem megk�rdezek valamit a hadnagyt�l. �gy h�t benyitottam az irod�ba, ahol az im�nt elt�nt.
- Ms. Santiago? Miben seg�thetek? - k�rdezte ma m�r sokadj�ra. Fintorogtam, h�velykujjammal a h�tam m�g� b�ktem.
- Nem akarok tiszteletlen lenni, uram, de musz�j mell�m seg�t�? - k�rdeztem.
- Tal�n valami gond van, kisasszony? - k�rdezte meglepve. Fancsali k�pet v�gtam.
- Van egy olyan �rz�sem, hogy Wolfe egy kiss� nem kedvel – a 'kiss�' enyhe kifejez�s volt, de ezt nem mondtam neki. Meglepet�semre elmosolyodott.
- Hallotta? - bocs�natk�r�en n�ztem r�.
- Ne agg�djon, kisasszony! Mr Wolfe nagyon makacs, forr�fej� �s �nt�rv�ny�, de j�l v�gzi a dolg�t. Csak t�rekedjen a legjobbra, �s akkor � is l�tni fogja, hogy maga nem kezd� – mosolygott.
- Ha maga mondja – somolyogtam.
- �s ne hagyja, hogy len�zze vagy lekezel�en b�njon mag�val! Ha tudn�, miket m�vel � is az elej�n! - halkan, r�viden felnevetett. Vigyorogva b�lintottam.
- K�sz�n�m a tan�csokat, nem fogom hagyni magam!