Július 31., szombat
Végre hétvége eljött a hétvége. Egy kicsit kikapcsolódhattam, és nem kellett gyilkossági ügyekkel foglalkoznom. Délelőtt lementem a tengerpartra Stacy-vel, a barátnőmmel. Már régen találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni. Természetesen Ryant is megemlítettem neki, akiről rengeteg kérdése volt.
- Az biztos, hogy nagyobb szerencséd van a pasikkal mint nekem. –jelentette ki Stacy.
- Miért, mi van veled, és azzal az egyetemista sráccal? Hogy is hívják, Taylor? – érdeklődtem.
- Tyler. – javított ki. – És semmi. – válaszolta elkeseredetten. – De ne is beszéljünk róla! – mondta mosolyogva, és eltűrte a szemébe lógó, hosszú, szőke haját, és a kezét visszatette a padra, ahol ültünk – Mesélj inkább a munkádról! Milyen a rendőrségen dolgozni?
-Jó hely, csak vannak olyan ügyeink, amiknél néha úgy érzem, megoldhatatlanok. – válaszoltam.
- Például milyenek? – kíváncsiskodott. Stacy olyan lány, aki nem áll meg egy kérdésnél. Mindent mindig tudni akar.
- Sajnálom, de nem mondhatok többet, mivel a folyamatban lévő nyomozásról nem szabad beszélnünk, ez egy szabály. – nem akartam jobban belemenni abba az ügybe, amivel az elmúlt héten foglalkoztunk, és a kis magánnyomozási akciómba sem akartam beavatni.
- Oh, sajnálom, pedig én tudok titkot tartani. – mondta elkeseredetten.
- Ebbe biztos vagyok. – mosolyogtam. Száz százalékig megbíztam Stacy-ben, ezért is volt rossz látni, hogy mennyire elkeseredett, amikor kijelentettem, hogy erről nem beszélhetek neki. Nyilván most azt gondolja, mégsem bízok meg benne annyira, hogy ilyen dolgokba is beavassam, pedig ezelőtt mindent megbeszéltünk egymással És akkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen hétfő este is szabályt fogok szegni, amikor visszamegyek a kollégiumba, a csapat tudta nélkül. Akkor most miért ne tehetném meg? Különben sem olyan embernek mondom el, aki miatt veszélybe kerülhet a nyomozás…
- De lehet, hogy most tehetek egy kivételt.
Stacy szeme felcsillant.
- De ugye nem lesz belőle bajod? – kérdezte.
- Ha senki nem tudja meg, hogy elmondtam, akkor nem. – válaszoltam egy mosoly kíséretében.
- Tőlem senki, megígérem. – most már ő is mosolygott.
- Szóval, egy hete egy olyan ügyön dolgozunk, amiben van pár bizonyítékunk, de szinte használhatatlanok. És a gyilkos már két emberrel végzett. – kezdtem bele. – a főnököm szerint semmit sem tehetünk, és most „várunk”. De én nem akarom megvárni, amíg még valaki az áldozata lesz. – jelentettem ki. – Biztos vagyok benne, hogy van valami, amit eddig nem vettünk észre. Az áldozatok mind fiatal, szép egyetemista lányok, akiket megkéseltek, és összekarmolták az arcukat. De hámszövetet sem találtunk, és van néhány olyan dolog, amit nem is értek, mint például a letakart tükrök a szobájukban. – beleéltem magam a mesélésbe, és ekkor jöttem rá, hogy már kicsit többet mondtam annál, amit elterveztem.
Stacy figyelmesen hallgatott végig.
- Várj. – állított le. – Azt mondtad a tükrök le voltak takarva, és az áldozatokat megkéseltél, az arcukat pedig összekarmolták? – a szemei kikerekedtek, és kérdően nézett rám.
- Igen, azt. – nem értettem miért kérdezett vissza.
- Gyere, menjünk el a könyvtárba! – mondta, majd felkelt a homokból és a kocsija felé indult.
- Stacy, várj! Mindek megyünk könyvtárba? – kiabáltam utána, de nem válaszolt. Én pedig követtem.
Beszálltunk az ezüst színű Cabrio-jába, mivel az én autóm otthon maradt, a szolgálati kocsimért pedig ma délután kell mennem a szervizbe.
Miközben a könyvtár felé hatottunk, tovább faggattam Stacy-t.
- Elmondanád végre, miért kell könyvtárba menni?! – kérdeztem.
- Mutatni akarok valami. – mondta, és tovább vezetett.
- És mit?
- Majd meglátod. – mondta titokzatosan.
Egy kis idő múlva már a könyvtárnál is voltunk. Szerencsére nem volt messze a tengerparttól. Bementünk a könyvtár modern épületébe. Stacy határozottan ment azoknak a könyveknek az irányába, amik közül valamelyiket meg akarta mutatni. Kérdezősködés nélkül, kíváncsian mentem utána. Levett egy „Legendák és mítoszok” című könyvet a polcról, és belelapozott. De a tartalomjegyzékhez érve rájött, hogy nincs benne az, amit keres. Visszatette, és levett egy újabb legendákról szóló könyvet.
Mit akarhat egy olyan könyvel, amiben kitalált történetek vannak? – gondoltam.
Úgy tűnt, ebben már benne volt az, amit keresett, mivel a nyitott könyvet elém rakta.
- Bloody Mary? – kérdeztem, a legenda címét elolvasva.
- Igen, ez a történet róla szól. – válaszolta.
- De miért mutatod ezt meg nekem? – még mindig nem értettem, mit akar.
- Olvasd csak el, biztos vagyok benne, hogy érdekelni fog. – mondta.
- Hát jó. – és hozzákezdtem az olvasáshoz.
„Bloody Mary története a világ talán egyik legsötétebb és legelterjedtebb legendája. Egy fiatal nőről szól, akiről úgy tartják, megölték. Meggyilkolásának történetére több verzió is született, ilyen például az, hogy életét veszette egy autóbalesetben, élve eltemették, vagy hogy szemeit kikaparták, majd leszúrták. A legenda szerint Mary megidézhető egy tükör és néhány gyertya segítségével. Megidézőjének a tükör elé kell állni, majd háromszor kimondani, hogy Bloody Mary. Ezután Mary megjelentik a tükörben. Megidézője a háta mögött Mary szemeit fogja látni, és ha hátrafordul, Mary kikaparja a szemeit, és megöli. Ha kibírja, hogy ne forduljon meg, néhány napig kísérteni fogja. A következő napok valamelyikén váratlanul megjelenik a tükörben, kilép belőle, összekarmolja áldozatát, és megkéseli. A történtet másik változata szerint Mary nem öli meg azt, aki megidézi, hanem örök életében kísérteni fogja….”
- Érted már, miért akartalak elrángatni a könyvtárba? – kérdezte Stacy, amikor felnéztem a könyvből.
- Ez.. olyan, mint… mint a gyilkosságok. – mondtam halkan.
- Igen. – válaszolt Stacy.
- Valaki Bloody Mary legendáját használja fel a gyilkosságokhoz! – mondtam, már egy kicsit hangosabban. – Stacy, te zseni vagy! Már értem miért voltak letakarva a tükrök, és miért viselkedtek furcsán a lányok. Megidézték Maryt. A gyilkos pedig, tudta, hogy mit csináltak, és ezt kihasználta. Úgy tett, mintha Mary követné el a gyilkosságokat, és amikor az első lányt megölték, nem csoda, hogy a többiek rettegtek. Aztán a második lány következett, és biztos, hogy nem áll meg. Végezni fog Julie-val is. – adtam elő Stacy-nek az elméletemet a gyilkosságokról .- Beszélnem kell Julie-val.
Stacy csak némán nézett rám. Nem mondott semmit az elméletemre.
- Most mi az? – néztem rá kérdően.
- Gondolod, hogy valaki felhasználja a legendát a gyilkosságokhoz? – kérdezte meglepetten.
- Igen, minden jel erre utal. Stacy, ezzel, hogy megmutattad a könyvet közelebb kerültünk a megoldáshoz! Talán sikerül elkapni a gyilkos még az előtt, hogy megöl még valakit.
- És arra nem gondoltál, hogy talán nincs is gyilkos?
- Te meg miről beszélsz?
- Mary-ről . - mondta halkan. – Lehet, hogy legenda igaz, és nem kéne ebbe belekeverednetek.
- Ez te sem gondolod komolyan, ugye? – mondtam mosolyogva.
- De. Halálosan komolyan mondtam, Melinda. Ez veszélyes.
Azt meg kell említeni Stacy-ről, hogy elég babonás. Mióta ismerem, azóta hisz a szellemekben és a természetfeletti dolgokban. Ezért nem lepett meg annyira, amikor azt mondta, hogy szerinte Mary létezik, és ő ölte meg az áldozatokat.
- Stacy, figyelj. Ez az ember, már két lányt megölt. Nem engedhetjük, hogy még valakivel végezzen. Hétfőn beszéli fogok Julie-val, ha még nem ment el Miamiból ő pedig elmondja, mi történt a gyilkosságok előtt, és hol idézték meg Mary-t, mivel a gyilkos valószínű, hogy közben megfigyelte őket. Utána visszamegyek a kollégiumba, és még egyszer körülnézek, ott is, ahol megidézték a lányok Bloody Mary-t. És nem lesz semmi baj, ez csak egy legenda. Mary nem létezik. – próbáltam megnyugtatni Stacyt.
Stacy látta rajtam, hogy nem tud lebeszélni a tervemről.
- Melinda, nagyon vigyázz magadra! - mondta.
- Rendben. - válaszoltam. – Köszi a segítséget.
- Szívesen. De ha valami történik veled…
- Nem fog. – szakítottam félbe. – Minden rendben lesz. – mosolyogtam rá. – De most mennem kell. Ebéd után elhozom a szolgálati kocsimat a szerelőtől.
Megfogtam a legendákról szóló könyvet, és a könyvtáros felé vittem.
- Ezt szeretném elvinni. – tettem le az asztalára.
- Sajnálom, de ez nem kölcsönözhető ki. – mondta az idős hölgy. – Csak itt használható, mivel egy példány van belőle, és nagyon értékes könyv.
- Oh, értem. – mondtam elkeseredetten. – Akkor viszlát!
- Viszlát. – mondta a könyvtáros.
Stacy is elköszönt, majd hazavitt.
Miután hazaértem, bekapcsoltam a laptopomat, és rákerestem Bloody Mary-re az interneten, de csak azt találtam róla, ami a könyvtárban lévő könyvben volt, sőt még kevesebbet is.
Kicsivel később megcsörrent a mobilom. Ryan hívott.
- Szia! – vettem fel a telefont.
- Szia Melinda! – köszönt. – Tudom, hogy ma kell menned a kocsidért, és ha szeretnéd elmegyek veled.
- Az jó lenne. – válaszoltam. – Egyébként is mutatni akarok valamit. – mondtam titokzatosan.
- És mi lenne az?
- Majd meglátod. Menjünk tőlem gyalog, a szerelőműhely nincs olyan messze, és útba esik a könyvtár is.
- Miért akarsz könyvtárba menni?
- Szeretnék megmutatni egy könyvet.
- Milyen könyvet? – kérdezősködött.
- Majd út közben elmondom
- Oké, kíváncsian várom. –mondta. Hallottam a hangján hogy nevet. – Odamegyek hozzád, mondjuk fél kettőre. Az jó lesz?
- Hát persze. Várlak.
- Szia. – köszönt el.
- Szia. Szeretlek.
- Én is szeretlek – válaszolta, és letette a telefont.
Hamar eljött a délután, és Ryan is megérkezett.
- Szia. – üdvözöltem egy csókkal.
- Szia! Mi az a fontos dolog, amiről beszélni akartál velem?
- Út közben elmesélem. – válaszoltam, és bezártam a lakásom ajtaját, majd elindultunk a könyvtár, és a szerelőműhely felé vezető úton.
- Szóval – kezdtem. – Úgy kezdődött az egész, hogy Stacy Green-nel, a legjobb barátnőmmel ma délelőtt lementünk a tengerpartra, és beszélgettünk. Sok minden szóba jött, többek között a gyilkosság is, amin dolgozunk
- Te beszéltél neki a folyamatban lévő ügyünkről? De tudod, hogy ezt nem lehet.
- Várj csak, amíg meghallod, emiatt miket tudtam meg tőle. Azután hálás leszel nekem, hogy beavattam a részletekbe.
- Akkor had halljam. Nagyon kíváncsivá tettél. – mondta mosolyogva.
- A letakart tükrök, a késszúrások, és a karmolások alapján rájött, hogy Bloody Mary legendája alapján öli meg az áldozatait a gyilkosunk. Ismered a legendát? – kérdeztem.
- Csak annyit tudok, hogy ha valaki megidézi Maryt, utána nem marad sokáig életben. – válaszolta Ryan,.
- Igen, röviden ennyi. Szerintem a lányok megidézték Bloody Mary-t, és ezt a gyilkos is megtudta. Ezután kezdte el megölni őket. A lányok pedig rettegtek, mert az hitték, tényleg Mary ölte meg a barátnőjüket, és letakartak minden tükröt a szobájukban.
Ryan felhúzta a szemöldökét, és kérdően nézett rám.
- És azt mivel magyarázod, hogy az első áldozat szobájában is le voltak takarva a tükrök?
- Gondolom a gyilkos, mielőtt megölte volna Amandát alaposan rájuk ijesztett, hogy még hitelesebbnek tűnjön a legenda.
- Szép elmélet. – állapította meg. – És a legenda szerint Bloody Mary késsel gyilkol?
- Igen, van egy ilyen változata is, és abban az is benne van, hogy összekarmolja az áldozatainak az arcát. Ryan, Stacy segítségével sokkal közelebb jutottunk a megoldáshoz!
Ha ezt nem mondom el neki, most nem tudnánk, mi alapján követi el a tettes a gyilkosságait.
- Igen, de ez még mindig nem segít a megállításában.
- Dehogynem. – mondtam határozottan. – Hétfőn beszélek Julie-val, és kiszedem belőle, hol idézték meg Maryt. – Reménykedtem benne, hogy Julie annak ellenére, hogy el akarta hagyni Miami-t még itt van a városban, de ha mégsem, megszerzem a telefonszámát, és azon keresztül teszek fel neki kérdéseket. - Biztos vagyok benne, hogy valahol a kollégiumban. Azután pedig visszamegyek a kollégiumba, ahogy eredetileg is terveztem, és körülnézek azon a helyen, ahol megidézték. Még mindig van kedved velem tartani? – kérdeztem reménykedve.
- Veled megyek. Remélem nem hiába, és tényleg találunk valamit. – válaszolta.
- Én is. – mondtam.
- És mi a helyzet a könyvtárral? Miért is akartunk oda menni? – kérdezősködött.
- Satcy oda vitt el engem, hogy elolvassam Mary legendáját. Neked is meg akarom mutatni azt a könyvet, és ha lehet, akkor lefénymásolni azt a rész belőle, ami Bloody Mary-ről szól, hogy a csapat többi tagjának is elmondjam az elméletemet.
- És mégis mit mondasz nekik, honnan jöttél rá erre az összefüggésre?
- Azt még nem tudom, majd kitalálok valamit. – Még nem is gondoltam rá, hogy magyarázom meg a többi helyszínelőnek azt, hogy ilyen hírtelen rájöttem, mi alapján öli meg a gyilkos az áldozatait. Ha elmondanám, hogy Stacy-nek beszámoltam a gyilkosságok részleteiről, biztos nem örülnének neki. Úgyhogy marad a kegyes hazugság.
- Melinda, mi lenne, ha csak visszafele mennénk be a könyvtárba? – kérdezte Ryan.
- Rendben. De miért nem jó most? Mindjárt odaérünk. – kérdeztem.
- Figyelj, én nagyon értékelem ezt az egészet, hogy ennyire ki akarod deríteni ki a gyilkos, de hétvége van. Lazíthatnánk egy kicsit. A sarkon van egy kávézó. Állítólag jó hely, bár még nem jártam ott, de a könyvtár ráér.
- Hát jó. – mondtam mosolyogva. – Én is szívesebben kávézok veled, mint hogy kitalált történeteket olvasgatok és fénymásolok egy könyvtárban . – válaszoltam egy mosoly kíséretében.
- Reméltem, hogy ezt mondod majd. – mondta szintén mosolyogva, és megcsókolt.
Elismerem, nem volt rossz ötlet, hogy beüljünk abba a kávézóba Ryannel. Szép és hangulatos hely volt, egy nagy kerttel, ahol latin zene szólt. Mialatt bent ültünk, egy szó sem estett a gyilkosságokról.
Kávézás után folytattuk az utunkat a szerelőműhelybe. Mikor odaértünk, az egyik ott dolgozó ember átadta a kocsikulcsaimat, és elmondta, hogy az autóval miden rendben van, csak egy kis alkatrész kellett kicserélni, és már a fék is tökéletesen működik.
Ryannel elindultunk visszafele, de most már autóval mentünk. Én vezettem.
- Tényleg jó hely az a kávézó. Máskor is elmehetnénk. – javasoltam.
- Én benne vagyok. És akkor most irány a könyvtár. Érdekes az elméleted, kíváncsi vagyok a teljes legendára.
- Rendben. Pár perc és ott leszünk. – válaszoltam.
Leparkoltam a könyvtár épületétől nem messze. Egy árnyékos helyen álltam meg, fák közelében. Mindketten kiszálltunk az autóból, és elindultunk a könyvtár fele.
- Stacy miből jött rá hogy Bloody Mary legendájáról van szó. Azt értem, hogy a karmolások meg a szúrások segítettek ebben, de hogy hogy felismerte a történetet?
- Imádja a misztikus, természetfeletti dolgokat, és gyakran olvasgat legendákat is a neten, vagy a könyvtárban. Ezért ismeri ennyire a történetet.
- Ez azt jelenti, hogy ő hisz benne? – kérdezte elképedve Ryan.
- Igen, hisz benne. És nagyon félt, hogy valami bajom lesz a nyomozás során emiatt, de én tudom, hogy csak egy gyilkossal állunk szemben, nem pedig…
Nem tudtam befejezni a mondatomat. Már pár méterre voltunk a hummertől, amikor egy hatalmas robbanást hallottam a hátunk mögül.
- Melinda! – kiabálta Ryan.
A levegőben a szétszóródó alkatrészek szálltak. Észrevettem, hogy a földön vagyok. Hátranéztem, és megpillantottam a lángokban álló autót. Vagyis inkább csak azt, ami maradt belőle.
- Melinda vigyázz! – kiabálta ismét Ryan.
Ezután egy hatalmas ütést érzetem a fejemen, majd minden elsötétült…. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
