A terv
Nagyon meglepett az, amit Ryan mondott. Pár másodpercig szóhoz sem jutottam. Miután összeszedtem a gondolataimat ismét kérdezősködni kezdtem.
- Várj, lassítsunk egy kicsit. Ti meg akartok szöktetni?
- Jen – a kérdésemre Chris válaszolt – Semmi mást nem tehetünk, hogy bebizonyítsuk az ártatlanságodat, csak azt hogy veled együtt leleplezzük az igazi gyilkost., és tisztázunk téged. Ezek az idióta zsaruk maguktól nem jönnének rá, hogy nem te vagy a gyilkos.
- És mégis hogy gondoltátok ezt az egészet? – már közel álltam ahhoz, hogy kiabáljak, de tudtam, hogy a kint álló rendőrnek egy szót sem szabad meghallania a beszélgetésünkből. – Tudjátok hogy ez milyen kockázatos? Ti is bajba kerülhettek! Azt meg, hogy hogy akartok kihozni innen el sem tudom képzelni. Lehetetlen dolgot akartok megpróbálni, a Miami Dade Bűnügyi Labor az egyik legjobban őrzött rendőrség Floridában.
- Ne parázz Jen. – próbált megnyugtatni Chris.
- Érthető, hogy így reagáltál, de ha meghallod a tervünket, te is biztos leszel benne, hogy sikerül. – mondta Ryan.
- Szóval tervetek is van. – állapítottam meg, és leültem a cellámban lévő padra.
Ryan és Chris közelebb jött, hogy még biztosabbak legyenek terük titokban maradásában.
- Kértük az átszállításodat egy másik rendőrségre. – kezdte a terv felvázolását Ryan. – Arra hivatkoztunk, hogy itt rengeteg az ismerősöd, és inkább leszel előzetesben, egy másik börtönben, mint itt, ahol nap mint nap erre járhat valaki, akivel jóban voltál.
- Holnap reggel nyolckor fognak átszállítani a Miami északi részén lévő rendőrségre. – folytatta Chris. – De az autó, amivel utazni fogsz, nem ér majd oda a rendőrségre. Út közben egy kis baleset fogja érni.
- Miféle baleset? - érdeklődtem.
- Azt bízd csak rám. – kacsintott Chris.
- A járőr, aki kísérni fog, a balesetet követő kavarodásban ki fog engedni a kocsiból. – mondta Ryan.
- Csak úgy magától elenged?
- Ez buta kérdés volt Jen. – mosolygott Chris. – Pénzzel mindent meg lehet oldani.
- És innentől jön a neheze. – ismét Ryan avatott be a részletekbe. – Jól figyelj, mert nem lesz több alkalom, amikor elmondhatom. A baleset a 85. és a 66. utca sarkán fog történni. Tudom, hogy jól ismered azt a környéket, azért ide szerveztük ezt az egészet. Amint kint vagy a kocsiból, fuss végig a 85. utcán egészen addig, amíg egy nagy parkolóháznál nem vagy. Menj be a parkolóházba, és rögtön a földszinten egy piros sportkocsi fog várni. Nem lesz nehéz megtalálni, mert közel fog állni a bejárathoz. Ezután szállj, és ha már az autóban vagy, az azt jelenti, hogy sikerült a tervünk. A parkolóházból észrevétlenül ki tudunk vinni egy olyan helyre, ahol a rendőrség nem keres.
- De mind ezt nagyon gyorsan kell végigcsinálnod! – figyelmeztetett Chris. – Holnap egy igazi bűnözőt is át fognak vinni arra a helyre, ahova téged, és az őt szállító járőrautó előtted fog haladni. Körülbelül három perced lesz, arra hogy eljuss a kocsitól a parkolóházig, mert a másik autóban lévő rendőrök nagyon hamar észre fogják venni, hogy nincs rendbe valami a mögöttük haladó kocsival, és azt is, hogy eltűntél a balesetben.
Úgy tűnt, Ryan és Chris befejezte a tervük ismertetését. Ennyire jól megszervezett szökéssel még éltemben nem találkoztam.
- Le a kalappal előttetek. – mondtam halkan. – Kinek az ötlete volt ez?
- A balesetes rész az enyém. - dicsekedett Chris.
- A többi ez enyém, de Nataliáék is segítettek benne. – válaszolta Ryan.
- Natalia és Greg? – kérdeztem vissza. – Úgy érted, ők is hisznek az ártatlanságomban?
- Igen, úgy.- válaszolt mosolyogva Ryan.
- Pedig már azt hittem, hogy rajtatok kívül mindenkivel sikerült elhitetnie a gyilkosnak, hogy én öltem meg Maxine-t és Eddie-t.
- A barátaiddal nem. –mondta mosolyogva Chris.
Nagyon jól esett, amikor ezt elmondták. Jó volt tudni, hogy van még más is Ryanen és Chris-en kívül, aki bízik bennem, és akire számíthatok.
- Mr Wolfe, Mr Taylor! – szólt be a kint álló rendőr a cellába. – A látogatási idő lejárt, kérem távozzanak.
- Ne felejts el semmit, abból, amit mondtunk. – mondta Ryan, és átölelt.
Ryan után Chris következett. Ő is megölelt búcsúzásképpen.
- Sok siker a szökésedhez! – súgta a fülembe.
- Köszi. – mondtam mosolyogva.
Ryan és Chris kimentek, a cella ajtaja pedig bezárult.
A nap folyamán még felkeresett Courtney, aki elmondta, hogy átszállítanak egy másik börtönbe, de a nyomozást továbbra is itt folytatják. Próbáltam minél meggyőzőbben úgy tenni, mintha ezt most hallanám először.
Izgatottan vártam a holnap reggelt, de egy kis félelem is volt bennem. Éjszaka nem tudtam sokat aludni, de tudtam, hogy holnapra kipihentnek kell lennem, ezért csak feküdtem a kényelmetlen ágyamba, és próbáltam minden gondolatot kizárni a fejemből.
És elérkezett a reggel. Összeszedtem a ruháimat és a cuccaimat, amiket idő közben Ryan hozott be nekem, majd megbilincselve kivezettek a cellámból. Elértük az épület másik részét, ahol a labor és a rendőrség működött. Mióta letartóztattak, most először jártam itt. És most először kellett szembenéznem a munkatársaimmal. Miközben végigvonultunk folyosón, láttam, hogy Calleigh lép ki a liftből. Némán rám nézett, és Erichez sétált. Eric szintén rám nézett. Láttam a szemében, hogy szomorú, és csalódott bennem. Paola, a recepciós lány Dan Cooperrel beszélgetett. Amikor meglátott felém fordult, majd ismét mondott valamit Dannek. Fogadni mertem volna rá, hogy rólam van szó. Miközben végigmentünk a folyosón, és láttam az emberek reakcióját, rájöttem, hogy az egyetlen vágyam jelenleg az, hogy bebizonyítsam mindenkinek, hogy ártatlan vagyok, és elkapjam az igazi gyilkost. Az óráknak tűnő percek után kiértünk az épület elé, hol két rendőrautó állt. Az egyik engem várt, a másikba pedig egy kubai férfi ült be megbilincselve, két rendőr társaságában.
Én is beültem az autóba. A hátsó ülések rácsokkal voltak elválasztva a vezetői résztől. Elől egy férfi ült, mellém pedig egy rendőrnőt ültettek be, akit Lorena Sancheznek hívtak. Lorenát csak látásból ismertem, de azt tudtam, hogy Ryannel jóban van. Ez megmagyarázza, miért pont ő fog kiengedni az autóból. Mikor már mindenki a helyén volt, a kocsi elindult.
Negyed óra múlva már a 85. utcában voltunk. Már csak párszáz méterre a 85. és a 66. utca sarkától.
Hamarosan eljön az én időm... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
