3.rész – Az első ügy 

Ekkor megcsörrent Horatio mobilja. Rövid, tőmondatokból párbeszéd után letette a telefont és rám nézett.
- Úgy fest, hamarabb munkába állhat, mint hittem volna. Új gyilkosság történt. Kerítsd elő Wolfe-ot és indulás! - adta ki az utasítást. Komoly arccal bólintottam, kijöttem az irodából, és a társam keresésére indultam.
DNS-labor. Remek, már ha tudnám, hogy hol az a szoba!
Végigmentem a folyosón, hogy beszálljak a liftbe – a következő emeleten akartam szerencsét próbálni -, mikor feltárult az ajtó, és egy csinos, szőke hajú nő lépett ki rajta. Odamentem.
- Helló! Tudnál segíteni? A DNS-labort keresem – hadartam zavartan.
- Nem látom a kártyád – mutatott a mellkasomra. Elvörösödtem.
- Sajnálom, még nem mutatkoztam be. Leah Santiago. Caine hadnagyot még régebbről ismerem, jelenleg próbaidőn vagyok. Ryant keresem, a DNS-laborban kellene lenni – kezet nyújtottam neki. Megkönnyebbülve mosolyodott el.
- Ó, értem. Sajnálom. Következő emelet, folyosón végig és jobbra. Calleigh Duquesne.
Beszálltam a liftbe, és mielőtt becsukódott volna az ajtó, Calleigh utánam szólt.
- Remélem minél hamarabb teljes körű csapattag leszel! - mondta vidáman, és elköszönt, én pedig Ryan keresésére indultam.
Meg is találtam a laborban. Gyorsan, de lényegre törően elmagyaráztam neki, hogy megvan az első ügy, és hogy hova kell mennünk.

Még nem kaptam meg a szolgálati autóm, a Hummer H2-est, így Ryanével mentünk. A légkör egész úton feszült volt, egy árva szót nem szóltunk egymáshoz. Nem volt kötelességem beszélni vele, pláne azok után, amiket rólam mondott. Tőlem aztán ne várjon jópofizást. Majd megmutatom neki! - fortyogtam, de közben azért izgultam.
Az első igazi ügyem! Még ha nem is önállóan – morfondíroztam, fél szemmel a vezető Wolfe-ra pillantva, majd inkább kinéztem az ablakon.
Ekkor újra eszembe jutott, hogy milyen nap is van ma. Pontosan 9 éve, hogy az a szörnyű éjszaka.. - megráztam a fejem, és visszaparancsoltam a könnycseppeket. Nem akartam most erre gondolni, mert tudtam, hogy ez csak elvonná a figyelmem a nyomozásról.

Fél szemmel megint oldalra lestem, és láttam, hogy Ryan engem néz.
- Mi az? - kérdeztem. Újra a vezetésre koncentrált.
- Semmi – mondta, és leparkolt egy ház előtt.
A sárga szalag már várt. Kinyitottam a kocsiajtót.
- Akkor rajta – mormoltam magamnak, és kiszálltam. Felvettem a táskám, átbújtam a szalagon, és bementem, Wolfe-ot messze magam mögött hagyva.

Az áldozat mellett már ott térdelt a halottkém. Felnézett, és én megelőztem a bemutatkozással.
- Leah Santiago. Próbaidőn vagyok, ez az első ügyem – hadartam., és éreztem, hogy az adrenalin felgyülemlik bennem.
- Alexx Woods. Üdv a csapatban, kedves – mosolygott. Ő olyan mindenki anyukája-típusú nő volt, szerintem mindenkivel jó kijön, velük se lesz gond. Amint látta, hogy Ryan is beért, sorolni kezdte a tényeket.
- Briana Evingan, 16 éves. A körmei sérültek, alattuk bőrt látok. - emelte meg a lány kezét, majd kinyitotta a száját.
- A nyelve kék, a nyakán zúzódások. Megfojtották. - mondtam, még mielőtt Dr. Woods bármit is mondhatott volna. Mindketten meglepve nézek rám, végül Alexx elismerően bólintott.
- Nocsak! Ügyes – mosolygott. Ryan megszólalt.
- Ha megfojtották, akkor hogy került ide a vér? - nézett körül. A lány egy kisebb tócsában feküdt, sápadt bőrére tapadt az alvadt vér. Alexx arca elkomorult.
- Igen. Valamit csináltak vele.. ott lent – nem ragozta tovább, mindannyian tudtuk, mire gondolt,. - Boncolás után többet mondok – mondta, és megsimogatta a kislány homlokát. Görcsbe rándult a gyomrom, hisz csak 16 éves volt.