4.rész – Majdnem hiba

Miután Alexx elszállíttatta a holttestet, hozzáláttunk a bizonyítékok és nyomok rögzítéséhez. Az áldozat körme alól vettem mintát, még mielőtt Dr. Woods elvitette volna.
A kilincset beporoztam, és ujjlenyomatot kerestem. Szinte mindegyik túlságosan el volt maszatolódva, de találtam egyet a fémlap alján, mint amikor valaki rámarkol.
Átvizsgáltam a hálót, esetleges idegen ondó, vér és izzadtság után kutatva, ám az ágy és a szőnyeg is makulátlanul tiszta volt. Ekkor kapott hívást Ryan.
- Alexx végzett a boncolással. Szerinte a vér azzal magyarázható, hogy a lányon valaki abortuszt akart végezni a halál után. Innen a kevés vér, viszont a magzatot nem sikerült eltávolítania a méhből. De kétlem, hogy orvos csinálta volna. - fintorgott.
Ekkor csörömpölés támadt a konyhába. Átszeltem a tágas folyosót, és a zaj irányába indultam.

Egy kisebb patkány akart feljönni a vízvezetéken. A fejével kilökte az útjában álló tárgyat, kiugrott a mosogatótálcából, és a földre ugrott. A padlón végigrohanva vízfoltot hagyott maga után, majd az ajtón keresztül távozott. Ahogy belenéztem a mosogatóba, a tálcán egy fényes tárgyat pillantottam meg. Csipesszel benyúltam, és egy nagy, régies stílusú kulcsot emeltem ki. Bronzszínű volt, mint egy kastély egyik szobájának a kulcsa. Csupa vér volt.
A hátam mögé néztem – szinte látni lehetett a röppályát, ahogy a tettes elhajította a kulcsot, miután el akarta távolítani a babát a lányból. Talán valami megzavarta. Lehet, hogy épp a patkánytól ijedt meg, talán a kaparászását hallotta. Megijedt, a ''műveletét'' abbahagyta, a kulcsot eldobta, és elmenekült.
Megköszörültem a torkom.
- Azt hiszem, megvan a kulcs a rejtélyhez.

A központba visszaérve leadtam a köröm alól levett mintákat Maxine Valerának, a DNS-szakértőnek, majd a fotólaborba mentem, ahol előhívattam a képeket.
Húsz perce álltam felettük, többször sorrendet is cseréltem, mikor Ryan futott be.
- Hé, nem tudod, hol vannak a minták a lány körme alól? - elég ellenséges volt a hangja.
- Neked is szia. - morogtam, s felnéztem a képekből. - Valeránál. - ráncoltam a homlokom.
- Nála nincsenek. Most jövök tőle, és azt mondta, semmiféle mintát nem kapott tőled. - mondta élesen. Elkerekedett a szemem.
- Az ki van zárva! Én magam vittem oda őket, és nyomtam a kezébe. - hadartam. Wolfe haragosan fonta össze a kaját a mellkasán. Egy másodperc múlva leesett.
- Ó, értem! Aha, én vagyok az új lány, és akkor minden egyből az én hibám? Minden lehet az én számlámra írni? - csattantam fel, a fotót pedig visszadobtam az asztalra.
- Nálad volt utoljára, Maxine pedig nem kapta meg! - dörrent rám. Vicsorogva rivalltam rá.
- Ide figyelj, Ryan Wolfe! Lehet, hogy új vagyok, de nem bolond és felelőtlen. Tudom, hogy leadtam azokat az átkozott mintákat, csak Maxine-nél veszhetett el. Nem fogod rám kenni! - kiabáltam. A folyosón többen is megálltak, és csodálkozva néztek be az ajtón. Ezt a bulit a világért ki nem hagyták volna!
- Most vesztetted el az egyik kulcsbizonyítékot! - kiabált. Épp valami egetrengető káromkodást akartam a nyakába zúdítani, mikor Valera dugta be a fejét az ajtón. Nagyon nyeltem, mielőtt még megeredt volna a nyelvem.
- Ezer bocsánat, srácok! Az új gyakornok, Betty Dares elrakta a mintákat az asztalomról, Leah-ra pedig azt hittem, egy új gyakornok. Ezer bocsánat, Leah! - nézett rám szorongva. Elmosolyodtam, az örömömbe viszont káröröm is vegyült. Wolfe elég rendesen pofára esett.
- Semmi baj, Maxine. Nem haragszom.
Ryan az égre emelte a szemét.
- Ó, hogy az a...
- Mit tudtunk meg? - kérdeztem, miközben elégedett mosoly ült ki az arcomra.
- A bőrszövet Jerry Lodge-é. - nyújtotta át a papírt, és köddé vált.
- Szólok Trippnek. - közölte gyorsan Ryan, és tárcsázott. Ám a telefon foglaltat jelzett.
Keresztbe fontam a karom.
- Mi van? - nézett rám ingerülten. Összevontam a szemöldököm.
- Nem gondolod, hogy tartozol egy bocsánatkéréssel?
Ő is ugyanebben a pózban állt, s szemmel láthatóan a pokolba kívánt. Majd sarkon fordult, és nagy léptekkel a folyosóra indult.
- Bocs. - szűrte a szót a foga közt, és távozott.