Egyből megértettem, hogy ő az, aki meglőtt engem a sajtótájékoztatón.
- Na mi van, ilyen közelről már tud halálosan célozni, nem igaz?- elhatároztam, hogy húzom az időt.
- Szerintem maga nincs abban a helyzetben, hogy szemtelenkedjen velem. Pontosan tudja, hogy lövök.
- Lő… hát persze, hogy lő. Már lőtt emberre. Tudom. De ölni… ölt már embert?- Erre habozott, majd bizonytalan hangon válaszolt.
- Igen.
- Tudja nem hiszek magának.
- Bebizonyítsam?
- Szerintem arra nem lesz alkalma.-mosolyogtam. Hallottam, ahogy mögöttünk még egy pisztolyt biztosítanak ki.
- És szerintem sem.- Hallottam Horatio Cane hangját. Biztos voltam benne, hogy ha elég ideig tartom szóval, ideérnek.
Támadóm egy hirtelen mozdulattal megfordult, és a fegyvert már nem rám, hanem a hadnagyra szegezte. Arcának abban a pillanatban megfagyott, mert nem csak Horatioval találta magát szemben, hanem Frank Trippel és vagy húsz kommandóssal, akik szintén támadóállásban álltak, lövésre készen. Kezéből kiszállt minden erő, elengedett, és a feje fölé emelte. Tripp nyomozó mögé lépett, karjait hátrahúzta és megbilincselte. Intett az egyik járőrnek, aki beültette a rabszállító furgonba. Eközben az összes kommandós bemasírozott a házba. Lövéseket hallottunk, majd azt láttuk, hogy a kék-ruhások bilincsbe verve hurcolják ki a támadókat. Őket is bevágták a kocsiba. Én kiguvadt szemekkel bámultam a jelenetet. Egyszer csak valami puhát és meleget éreztem a hátamon. Az egyik járőr egy hatalmas plédet terített rám. Megköszöntem neki, és éreztem, ahogy el is pirulok, hiszen csak akkor döbbentem rá, hogy egy szál törülközőben vagyok, ami az akció hevében kicsit félrecsúszkált. Horatio megkérdezte, hogy vagyok, és a válaszomat, miszerint meg vagyok, egy biccentéssel nyugtázta. Ekkor lépett oda hozzá a kommandósok vezetője, és közölte vele, hogy bent van egy halott és egy hozzátartózó, aki nem hajlandó elengedni. A főnök megköszönte az információt és elővette a telefonját.
- Eric? Hozd Calleigh-t és gyertek.
Letette és odament a mentős autóhoz, szólt Alexx-nek és ketten befelé indultak.
Mielőtt beértek Alexx hátrafordult és rám mosolygott:
- Te nem jössz? Szükség lehet rád.
- De, persze.
Így hát én is bementem velük. H megállt a sarokban és elkeseredve nézte a helyszínt. Alexx letérdelt a holttest mellé és úgy, hogy ne zavarja a gyászolót, elkezdte végezni a feladatát. Soha nem láttam még ilyet, pedig már sok helyszínen jártam. A holttest egy férfié, mégpedig Michael Garretté. A tizenhat éves lánya, Cornelia mellette térdelt és ölelte át a nyakát. Mindketten tocsogtak a vérben, Michael vérében. Tettem egy bizonytalan lépést a nappali felé, de képtelen voltam erőt venni magamon, és a tetthelyre lépni. Behunytam a szemem és nagy levegőt vettem. Ez még nekem is túl sok(k) volt, hiszen ismerem az érintetteket. Végül is azon kaptam magam, hogy odamegyek Corneliához és én is letérdelek a test mellé. Kezemet a lány hátára tettem, és finom simogatni kezdtem. Felkapta a fejét és rám nézett. Hatalmas, hosszú, szőke haja összekuszálódva állt a fején, foltokban véres volt, ahogy a lány ruhája, és az arca is. Utóbbin a lefolyó könnycseppek függőleges mintázatot képeztek. Az éppen lecsöppenésre váró cseppet letöröltem az álláról. Tengerkék szemét nem láttam a sok könnytől.
- Elizabeth? – dadogta.
- Igen, itt vagyok.
Kezeivel elengedte apját és az én vállamra borult. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy az előbb még egy halottat ölelt, hogy a teste csupa vér, ami az én „öltözékemre” is átragad, hogy érzem a csupasz vállamon, ahogy a lány könnycseppjei végiggördülnek (a pléd ugyanis leesett rólam, mikor leültem). Kezeivel szorosan markolta a felkaromat, és testét rázta a zokogás. Megpróbáltam felállni, és őt is húztam magammal. Egy lépéssel eltávolodtunk a testtől.
- Gyere menjünk ki innen!
- Mit csinál az apámmal? – kérdezte, Alexx-ra mutatva.
- Az apád gyilkosság áldozata lett, Alexx-nek kötelessége megvizsgálni őt. Ez a munkája.
- Szép kis munka…
- Gyere, Cornelia.
Rám támaszkodott és kibotorkáltunk a házból. Ahogy kiértünk, és megláttak minket, az előbbi járőr máris odaszaladt hozzánk még egy paplannal és a szőke lányra terítette.
- Segíthetek valamit?- kérdezte.
- Igen, kísérje őt az orvosi kocsihoz, és vizsgálják át, nincs e valami baja.
- Nincs nekem semmi bajom! – tiltakozott.
- Muszáj megnézni. És le is tisztogatnak téged, menj csak velük.
- És te? Te nem jössz velem?
- Mindjárt megyek én is, oké?
- Rendben.
Néztem, ahogy Randy elkíséri őt a kocsihoz. Cornelia még egyszer hátrafordult és én bátorítóan rámosolyogtam. Még ilyen távolságból is láttam, ahogy egy hatalmas csepp buggyan ki a szeméből és gurul végig a véres arcán.
Jóban voltam Garrettékkel. Michael egyedül nevelte Corneliát. A felesége, Anne, elhagyta őket, még mikor a lánya óvodás volt. Őt lepasszolta a férfinak, beadta a válókeresetet, majd a nála jóval fiatalabb hapsijával Vegasba mentek, ahol egy minikápolnában összeházasodtak. Úgy halottam, a fazont pár hónapja lecsukták gyerekrablásért. Anne azóta Hollywoodba költözött és statisztaként próbál betörni az filmiparba. A gondolatomból egy férfi kacagás zökkentett ki.
- Nekem senki sem szólt, hogy ilyen az új munkaruhánk. Na majd legközelebb, elég szép törülközőim vannak.
- Örülök, hogy ilyen jó kedvedben vagy, Eric. A szomszédomat lelőtték, és engem is, majdnem. A férfi tizenhat éves lánya teljesen ki van készülve, már se apja, se anyja, most csak én vagyok neki. Valahogy nincs kedvem nevetni. De komolyan mondom, te érezd csak jól magad, végül is fontos a jó munkahelyi hangulat.
Nem vártam meg, hogy reagál rá, átmentem az úttesten, be a házamba. Felrohantam a fürdőszobába, a fejemet bedugtam a mosdókagylóba és hideg vizet eresztettem rá. Eltelt öt perc, megtörültem, és átmentem a gardróbba, hogy kerítsek magamnak valami ruhát. Felkaptam magamra valamit, felkötöttem a hajam, a véres törülközőt pedig egyenesen a szemetesbe hajítottam. Magamra vettem egy bőrkabátot is, annak a belsőzsebébe pedig beraktam a pisztolyom. Visszamentem a szomszédba. Mostanra már az egész házat körülkerítették, a sárga szalaggal, amin végtelenítve állt a felirat: CRIME SCENE DO NOT CROSS. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Van egy CSI:Miami-s sztorid? Szeretnéd hogy mások is olvassák? Akkor küldd el az oldal email címére (
