A DÖNTÉS:

Körülbelül még egy fél óráig volt a szoba előtt Ryan. Minden amit halott az elmúlt fél órában nem az volt amire várt. Nem gondolta volna valaha is hogy egyszer ez lesz. De most össze kellett magát szednie és el kellett indulnia vissza a laborba mert a munka várt rá. Szomorúan elhagyta a kórházat és ment vissza a munkahelyére. Úgy érezte szüksége van valakire akivel ezt meg tudja osztani. Ez a választás a főnökére esett. Semmi másra nem tudott koncentrálni most. Egész végig csak ezek a mondatok jártak gondolataiban:
”- Menj el! Neked sincs rám szükséged és nekem se rád!! Menj már!”
Megérkezett Horatio irodájába és bekopogott hozzá.
- Szabad.
- Szia most jöttem meg a kórházból.
- Na és mi volt? Jobban van már? Mondtad neki amit üzentem?
- Sajnálom de nem mondtam el neki.- sóhajtott egyet majd szomorkás hangon folytatta- Esélyt sem adott rá. Kidobott a szobából. Megpróbáltam bocsánatot kérni tőle de nem reagált rá majd mikor meg akartam simítani az arcát ellökte a kezem és azt mondta hogy menjek el. Meg azt ordibálta hogy bárcsak meghalt volna és hogy nincs rám soha többé szüksége.
- Nyugi Ryan. Szerintem nem gondolta komolyan. Biztos csak a barátai elvesztése miatti fájdalom beszélt belőle.
- Nem. Szerintem mindent amit mondott komolyan gondolta. Még soha se volt ilyen határozott mint  most. Úgy látszik örökre elveszítettem őt.
- Nem lesz semmi majd meglátod. Megnyugszik és utána majd kibékül veled. Tudod én már régóta ismerem szerintem megbocsát majd.
- Bárcsak úgy lenne! De most megyek vissza dolgozni. Szia
- Szia

A Kórházban:

- Nővérke kérem szólna Doktor Rodrigueznak. Beszélni szeretnék vele.
- Megkeresem asszonyom.
- Köszönöm szépen.
Semmi változás nem volt abban amit most Sam gondolt és amit az előbb mondott. Ilyen határozott még életében nem volt. De még mindig nem tudta igazán felfogni a dolgokat és egy két emlékkép már beugrott  neki a történtekről. Eközben betoppant az orvos:
- Köszönöm doktor úr hogy idefáradt.
- Valami történt? Kezd már emlékezni egy két dologra?
- Sajnos igen. Azt szeretném tudni hogy mikortól mehetek majd el. Tudja el szeretnék menni a nővéremhez.
-1  vagy1,5 hét. Értesítette már őket?
- Nem, szeretném felhívni őket.
- Rendben megkeressük a telefonját a holmijai között.
- Köszönöm.
- De mindenképp szóljon ha beszélt a nővérével.
- Úgy lesz.

A Laborban

Ismét egy újabb gyilkos szedte áldozatait. Szám szerint már a másodikat. A módszer mindkét helyen ugyanaz volt késsel leszúrták az áldozatot. Most mindenki ezen ez ügyön dolgozott, beleértve Ryant is.
Elmentek a helyszínre majd begyűjtötték a nyomokat és nekiláttak a laborban a különböző vizsgálatoknak. Az idő csak úgy röpült. Már 6 óra fele volt de még a csapat tagjai sürögtek és forogtak. Mindenki el volt foglalva  a saját dolgával.

A Kórházban

Ismét érkezett egy látogató a 01-es szobába. Ez volt a száma annak a szobának ahol  Samanta  feküdt. Ismételten egy férfi lépett be a szobába. Vörös haja, határozott arca feltűnő jelenségnek számított. Ez a titokzatos látogató Horatio Caine volt. Odamenet Samhez leüllt az ágya mellé.
- Szia Samanta.
- Az ismételten oldalra fordított fej most elindult Horatio irányába:
- Szia Horatio.
- Hogy vagy?
Rosszul. De nem rosszul érzem magam hanem lelkiekben vagyok rosszul. Rombadőlt az életem- hangzottak ezek a mondatok elfojtott hangon.- Mindenki aki közel állt hozzám most itt hagyott magamra. Nagyon nehéz ez nekem. Nem bírom. Inkább én is meghaltam volna.
- Ne mondj ilyeneket. Te egy harcos jellem vagy, hiszen ismerlek. Mikor édesapád meghalt te akkor is erős voltál. És különben is megígértem akkor édesanyádnak hogy vigyázni fogok rád. Így most is erősnek kell lenned. Különben is van valaki aki nem hagyott magadra téged. Ott van Ryan.
-Ő már nekem senkim.
- Dehogynem. Tudom hogy szereted. És azt is tudom hogy ő is szeret téged.
- Nem érdekel már. Nem akarok róla semmit se tudni.
- Pedig szeretném ha most végighallgatnál. Mikor megtudta hogy mi történt veled összetört. Minden egyes nap bejött hozzád itt ült az ágyad mellet és arra várt hogy felébredj. Elmesélte hogy mit mondtál neki és azóta teljesen maga alatt van. Bármit megtenne azért hogy újra együtt legyetek.
- Ez már soha nem lesz így. Gondolom azt nem mondta, hogy a történtek előtt miket mondott nekem.  Összevesztünk és azt mondta hogy jobb lett volna ha soha nem találkozunk meg hogy gyűlöl és hogy nincs rám szüksége. Én csak az esélyt adtam meg neki erre. De nem szeretnék vele többet foglalkozni. Le szeretném zárni az életemnek ezt a nehéz fejezetét.
- Ahogy te gondolod.
- Valamit tudnod kell Horatio.- kezdte Sam így mondatát de könnycseppjei túlerőben voltak és elkezdtek arcán legördülni- Miután meghalt apu téged mindig is az apámnak tekintettelek. Mindig is vigyáztál ránk és fontos része lettél a családunknak. Ezért szeretném ha tudnád, hogy beszéltem Aprillel és mihelyst szállítható állapotban leszek elmegyek hozzájuk New York-ba.
- Az orvos már tudja hogy mit tervezel?
- Igen már megbeszéltem vele és a vizsgálatok alapján egy hét múlva mehetek.
- Én szeretném ha nem mennél de megértem a döntésed. És Ryannak szólhatok erről?
- Ha megtudja, ha nem, én már akkor sem változtatom meg a döntésem.