13. fejezet: Lelkiismeret

Horatio kihasználta a látogatási idő egészét, majd csak annak leteltekor ment el a kórházból. Az idő már fél kilenc körül járt. A műszaka már letelt a csapatnak. Mindenki hazament hogy kipihenje a napi fáradalmait és nyugovóra térhessen. De nem mindenkinek ment könnyen az elalvás. Főleg 2 embernek esett nehezére. Az egyikük Ryan Wolfe volt. Őt az aznapi események gyötörték. Fájt neki a szerelem és a döntés is amit kedvese hozott. Talán az utolsó reményszála volt már csak az amit főnöke mondott:
- Nyugi Ryan. Szerintem nem gondolta komolyan. Biztos csak a barátai elvesztése miatti fájdalom beszélt belőle.
Sokáig gondolkozott a múltbeli eseményeken és azon a veszekedésen ami miatt most eltaszították.:
- ’Ezért nem érdemes kapcsolat kollégával.’…  ’Gyűlöllek !’ … ’Nincs rád szükségem!’
-Hogy lehettem ekkora barom, hogy ilyeneket mondtam neki! Nem gondoltam komolyan. De úgy látszik a szónak súlyos ára van.
Még kattogott az agya Ryannak a történteken de már nagyon fáradt volt és álomba zuhant.
A  másik illető akinek nehezen ment a pihenés Horatio Caine volt. Őt a szomorúság tartotta még ébren.
-Ő olyan mintha a lányom lenne és most el akar menni. Hagynom kell hogy azt tegye amit akar de szinte a családom tagja és nagyon rossz nézni ahogy szenved, rossz látni a fájdalmat az arcán látni a lezúduló könnyáradatot a szeméből. De tudom hogy Aprilnél jó sorsa lesz. Vajon April  megbocsátott már nekem? De mit is tegyek, mondjam el Ryannak hogy mit akar csinálni Sam vagy inkább hagyjam az egészet, hisz azt mondta nem számít semmit se, a döntése már úgyis végleges. Most mit tegyek?
Lassan Horatio is álomba szenderült.

Másnap reggel:

Mindkettőjükön meglátszik az hogy keveset aludtak az éjjel, de mindketten hoztak egy döntést. Ryan azt hogy megpróbálja még egyszer helyrehozni a dolgokat, Horatio pedig azt hogy ha úgy adódik elmondja Ryannak. A sors milyen fura is. Horatio már reggel találkozott Ryannal éppen a liftben. Csak nézett rá, köszönt illedelmesen de Ryan se szólt semmit. „Ging” lehetett hallani a jelzést hogy valaki kiszáll. Itt volt  a végállomás most Ryan számára, de úgy látszik másnak is. Horatio is kiszállt a liftből és Ryan után ment.
- Mr Wolfe várj meg beszélnem kell veled.
- Valami baj van?
- Az attól függ. Először is tudnom kell szeretnél-e még valami Samantától?
- Igen úgy döntöttem még egyszer bocsánatot kérek.
- Akkor felejtsd el amit mondtam.
- De miért?
- Semmi csak siess és mondd el hogy érzel. Már most is mehetsz!
- Komolyan?
- Menj már!

Nem kellett kétszer ezt mondani Ryannak. Máris indult vissza a lifthez és startolt  a kórházba. Látta a szobaajtót és rajta a 01-es számot.
- Most bemegyek és még egy esélyt adok a dolognak- önbizalommal teli gondolta magában.
Kinyílt a szoba ajtó. Most nem ugyanaz várta mint korábbi látogatásnál. A lány most tudomást vett róla.
- Mit akarsz megint itt? Már mondtam hogy lépj ki az életemből.
- Az nem olyan könnyű. Én szeretlek.
- Én viszont most semmit sem érzek csak egy űrt. Itt belül- és mutatott a mellkasára- olyan mintha senkim se lenne.
- De én itt vagyok.
- Te már nem vagy ott. Tegnap Horationak is mondtam aki megpróbált meggyőzni rólad hogy semmi esély sincs már de ha kell akkor ezt elmondom még egyszer. És hogy megnyugodjon a lelkem afelől hogy mindent tudsz csak közlöm hogy jövő héten elutazom örökre.
- Micsoda? De hova akarsz menni?
-A nővéremhez. De most ismételten megkérlek hogy hagyd el a szobámat. Neked nincs itt mit keresned.- most ezek a szavak másképpen hangzottak mint korábban. Határozott arccal, tudatos hangon mondta ki szavait Sam anélkül hogy akár könnybe is lábadt volna szeme.-És még valami. Kérlek ne keress többet. Szia.
- Rendben. De tudd hogy sose foglak elfelejteni!
- De egyszer elfogsz.

A laborban:

Most is az történt ami korábban. A megbánás egy halvány szikrája se látszott Sam arcán. Ezek szerint tényleg mindent komolyan gondolt. Mivel Ryanban volt még egy két tisztázatlan dolog ezért Horatiohoz indult.
- Szia valamit tudnom kell. Te voltál bent tegnap a kórházba?
- Szia voltam és el akartam mondani de nem tudtam hogy miként cselekedjek – mély sóhaj- szóval arról van szó hogy Sam el akar menni a nővéréhez Aprilhez.
- Már tudom. De elmondhattad volna.
- Sajnálom de Sam azt mondta hogy úgyse változtatna a dolgon de a lényeg hogy már tudod.
- Igen tudom és valóban határozott céljai vannak.