14.fejezet:A TETTEK MEZEJE

Az idő gyorsan röpül. Már egy hét telt el . Szinte nem is hogy eltelt inkább elszállt. A kórházban már Samanta arra készül hogy alá írhassa papírjait majd találkozzon nővérével és elhagyhassa végre ezt a várost.
Reggel 09: 00:
- Jó reggelt hölgyem!
- Jó reggelt Doktor Úr!
- Itt vannak a papírjai és itt van a zárójelentése is. Most már csak alá kell itt írni a papírt és elhagyhatja a kórházat.- s nyújtotta az orvos s papírt az aláírásra.
- Nem is tudja milyen boldog vagyok.
-A nővére mikor érkezik meg?
- Az előbb beszéltem vele. Még egy fél óra. Addig megvárhatnám itt őket?
- Persze. Vigyázzon magára!
- Köszönök mindent és úgy lesz. Viszlát Doktor Úr!
- Viszlát Hölgyem.
Most már csak egy apró kis idegesség és öröm ült Sam arcán. Idegesség azért hogy vajon milyen lesz az új élete, hogy fog boldogulni és vajon mikor tudja majd magát túltenni ezen a csapáson. Öröm pedig azért hogy újra láthatja nővérét.
Ha gyorsan telt el egy hét akkor milyen hamar szállt el ez a fél órácska! A folyosón magas sarkú kattogását lehetett hallani. Ez a hang egyre hangosabb lett és az illető közelített a 01-es szobához. A kilincs lenyomódott és egy kedves arc állt az ajtóban.
- April de jó újra látni!-s közbe csordult ki a könny az arcán Samantának- Bob szia de jó téged is látni.
- Hugicám! Jaj nagyon féltettelek de hála nincs semmi bajod! Annyira örülök hogy velünk jössz!
- Szia Sam hogy vagy?- érdeklődött Bob.
- Jaj nem is tudjátok mit érzek most belül. Olyan mintha kiszakadt volna valami belőlem és a helye fáj. Minden barátom odaveszett.
- Ne izgulj túl teszed majd magad rajta. Nem is tudod mennyire örülünk hogy odaköltözöl hozzánk.
- De nem akarok púp lenni a nyakatokon.
 -Te nem vagy az!- s nézett April Bobra aki egy mosollyal válaszolt feleségének majd annyit fűzött hozzá:
- Nyugi tényleg örülünk neked!
- Nem tudom mihez kezdenék ha ti most nem lennétek!!
- Na szerintem akkor lépjünk a tettek mezejére  és induljunk el. Bob légyszi vidd ki a csomagokat én segítek a közlekedésbe.
Nos szükség volt még a segítségre ugyanis a műtétek helye még fájt egy kicsit és  sok fekvés miatt Sam lábai egy kicsit elgyengültek de a mindennapos mozgással majd ismét rendbe fognak jönni.
- Gyere segítek felállni!
- Köszi. April…ööö..Azt akarom kérdezni hogy nem szeretnél esetleg Horatioval találkozni.
- Szerintem ezt már megbeszéltük. Én sose tudtam őt megszeretni még ha sokat is segített régen is és neked is most, de ennek ellenére látni se szeretném.
- De ő ….
- Kérlek hagyd! Tudod hogy együtt voltak szolgálatba és apa a társa volt és lelőtték és az Ő HIBÁJA VOLT!
- Mindegy ezt inkább hagyjuk.
- Akkor lépjünk.
-Igen-mondta Sam egy halovány mosolyt eleresztve.

A laborban:

- Horatio! Várj meg! Kérlek engedj el egy  órára, meg kell hogy akadályozzam hogy elmenjen.
- Jó csak siess!
Most mindennél gyorsabban ment Ryan. Érezte hogy ez az utolsó esélye. Az utat rendkívül gyorsan megtette. Éppen egy taxis állította meg abban hogy be tudjon hajtani a parkolóba. Rádudált egyet majd az vissza. Végül sikerült leparkolni és futott felfele hogy még időben beérjen a 01-es szobába. Beérve egy fekete hajó nőt látott ott. Hátulról megegyezett Samantával.
-Ó de jó hogy még itt vagy! Ne menj el! Kérlek!
Erre a nő lassan hátra fordult ránézett Ryanra És annyit mondott: