2. fejezet: Az angyalok v�rosa: Los Angeles

M�lt. Mit is takar ez az egy sz�? Olyan dolgokat melyeket m�r egyszer �t�lt�nk, olyan dolgokat melyeket m�r egyszer v�ghez vitt�nk, j� �s rossz d�nt�seket egyar�nt? Igen, ezeket a dolgokat. Minden embernek van m�ltja. Nekem is. Lehet ez j� �s rossz is. Az eny�met nem tudn�m egyik kateg�ri�ba se besorolni. Nem tudom , mert a j� dolgok mellet �n is hib�ztam, hoztam rossz d�nt�seket, melyekkel m�soknak is k�rt okoztam. Tal�n rossz ember lenn�k? Tal�n helytelen az, hogy nem tudom egyik kateg�ri�ba se sorolni? Megeshet. S ennek alapja, az hogy az �n hib�mb�l t�bb ember is szenvedett, hossz� id�n kereszt�l. Sokszor megesik, hogy ez szembe jut. Pedig pr�b�lom elfelejteni, igyekszek magam t�ltenni rajta. De nem nagyon megy. De m�gis az a legf�j�bb, hogy nem k�rhetek azokt�l bocs�natot, akiknek b�natot okoztam. Egy dologban biztos vagyok: a tetteimnek s�lyos �ra van.

F�l h�t van. Sz�l az �breszt��ra.
- Jaj, de kor�n van m�g.
De musz�j kelnem. Nagyot ny�jt�ztam m�g egyet az �gyban, majd er�t vettem magamon �s fel�ltem az �gyon. K�rben�ztem, pr�b�ltam �bredezni, de ez nem egyszer� feladat volt, f�leg meg �gy, hogy hajnalba j�ttem haza a munkahelyr�l. Ma azonban m�r nem volt id� lust�lkodni. Fel�lltam �s elindultam ruh�t keresni. K�r�lbel�l 10 percig keresg�ltem, majd miut�n a t�k�letes ruh�t megtal�ltam a mai napra, elindultam lezuhanyozni. Nagyon j�l esett, eg�szen felfriss�ltem. Felkaptam gyorsan a ruh�kat �s lementem a konyh�ba reggelit k�sz�teni. M�r nem sok id�m volt, �gy csak pir�t�st k�sz�tettem magamnak �s bedobtam gyorsan m�g egy k�v�t. Reggeli ut�n besz�lltam a kocsiba �s siettem, mert nem akartam k�sni. M�zlim volt, most nem keveredtem bele egy dug�ba se. Be�rve Brian a munkat�rsam fogadott.
- Szia! Jaj, de j� hogy itt vagy.
- Valami baj van?
- Nem semmi, csak a f�n�k keresett. Azt mondta, ha bej�ssz min�l hamarabb menj be hozz�, mert s�rg�sen akar veled besz�lni.
- Rendben, de az�rt j� lenne tudni mi az a fontos dolog, ami nem t�r halaszt�st. Na, de akkor megyek is. Majd besz�l�nk.
- J� szia.
Nem tudom mi van velem, m�r napok �ta. Olyan furcsa �rz�sek kavarognak bennem, mikor Briannal tal�lkozok. M�r r�gen nem �reztem ilyet. Tal�n belez�gtam? Nem! Nem szabad! � a munkat�rsam vele nem alak�thatok ki �rzelmi kapcsolatot. Ezek a gondolatok j�rtak a fejemben m�g a f�n�k irod�j�hoz  siettem. Ott �lltam az ajt� el�tt �s kopogtam.
- Szabad. – hallottam v�laszk�nt.
Erre a sz�ra bel�ptem az irod�ba., a f�n�k pedig a sz�k�be �lt.
- Szia, hallottam, hogy kerest�l.
- Gyere, �lj le. – s n�zett r�m fesz�lt arccal.
�szrevettem, hogy valami nincs rendben. �gy r� is k�rdeztem.
- Valami baj van?
- Igen, m�ghozz� el�g nagy. Nagyban �rint t�ged, �gy t�j�koztatnom kell t�ged a dolgokr�l.
- J�, de m�gis mi t�rt�nt?
- Az van, hogy – s�hajtott egy nagyot- Lucas Dawe kiszabadult a b�rt�nb�l.
- Hogy-hogy?! Hisz neki m�g �vekig r�cs m�g�tt kellene lennie! – s n�ztem r� �rtetlen�l �s �sszezavarodva.
- Ezt �n se tudom, velem is csak annyit k�z�ltek, hogy 2 nappal ezel�tt szabadult. De k�ld�tt neked valamit.
- Mit? - k�zbev�gtam hirtelen a mondanival�j�ba.
- Egy levelet. A mai posta hozta. Itt van olvasd el. – s ny�jtotta fel�m.
�n elvettem �s belekezdtem az olvas�sba. Nem volt hossz�, de a t�m�r tartalom minden fontos dolgot tudatott velem.

„ Hello Haley, vagy ink�bb maradjunk az eredetin�l Jessica? Most m�r minden bizonnyal tudja, szabad vagyok! Nyugodjon meg nem felejtettem el �nt �s sokszor gondoltam mag�ra �s arra a kis csapatra is. Sajn�lom, hogy nincs itt �s nem l�tja majd a szenved�s�ket, de ne agg�djon maga se marad ki a j�b�l. Rem�lem j�l �rzi mag�t az angyalok v�ros�ba. Vegye �gy, hogy �n�k k�lcs�nt adtak nekem �s �n apr�nk�nt t�rlesztek, term�szetesen magas kamattal! Ne felejtsen el �s azt se, hogy hamarosan tal�lkozunk!”
- Ez nem lehet igaz!
- �s most mihez akarsz kezdeni?
- Visszamegyek, oda ahol minden kezd�d�tt 7 �ve.

- De egy�ltal�n m�gis mi t�rt�nt akkor?
- Tudod 7 �ve…