1. fejezet Visszatérés (1)

Már 5 év telt el azóta a nap óta. Semmi sem változott Miamiban. A nap gőzölgő üstökösként perzseli a levegőt, a hőség pedig kínozza az embereket. De édes kín ez. 5 év elteltével minden a régi. Nyüzsgő emberek hada ostromolja az utcákat és üzleteket. Ebben a nagy embertömegben kitűnik mégis egy arc. Ismeretlenül ismerős. Karcsú, vékony teste, napbarnított bőre, hosszú fekete haja kitűnik. Főleg akkor ha egy kósza széláramlat meglebegteti azt. Ez a nő 5 éve is itt állt. De most nincs egyedül. Egy aranyos kislány volt vele.
- Gyere kincsem, felveszlek. Nézd csak ott a tenger. Ugye szép?
- Igen. – válaszolt a kislány egy ártatlan kis aprócska mosollyal.
- Gyere elviszlek valahova. Bemutatlak valakinek. Tudod az a bácsi nekem olyan mintha az apukám lenne.

Miami Dade Labor:

A recepciónál:

- Jó napot! Kit keresnek?Szia szépség, jaj de aranyos vagy!
- Köszönj szépen a néninek!
- Szia- majd a kislány elbújt Samanta fekete hajtincsei mögé.
- Csak szégyellős. Horatio Caine hadnagyot keressük.
- Rendben szólok neki.
- Várjon kérem ne! Szeretnénk meglepni. Az irodája még mindig a folyosó végén van?
- Igen. Akkor ha tudja az utat és meg szeretné lepni, itt a kártyája. Tessék.
- Köszönöm. Viszlát.
- Viszlát. Szia kishölgy.
- Szia.
- Na gyere sózsák, most megyünk tovább. Jó?
- Jó. Ha elmentünk veszel nekem majd fagyit?
- Szeretnél fagyit mazsola?
- Igen.
- És milyet szeretnél?
- Csokit! Ugye veszel. Légyszi vegyél majd! Na!
- Na jó. Kapsz majd egyet. Itt is vagyunk. Na gyere bekopogunk.

- Szabad.
- Szia Horatio!  Megismersz?
Döbbenet ült Caine hadnagy arcára. Persze hogy megismerte az előtte álló nőt. Még annyi idő elteltével is tudta. Hát hogyne tudta volna, hogy ki, hisz kisgyerek kora óta ismerte őt, mindig is saját gyerekeként szerette, csak most az öröm bénította le. Egy boldog pillanat, hogy ennyi év eltelte után ismét láthatja őt. Felállt a székéből, odament a lányhoz, megölelte és annyit mondott:
- Samanta de jó hogy látlak! Nem is tudod mennyire örülök neked! És ez a kisasszony ki? Csak nem a lányod!
- Szeretném neked bemutatni Emilyt.
- Szia Emily Horatio vagyok.
- Szia. Az ott mi?- kérdezte kíváncsian Emily.
- Ez a jelvényem. Szeretnéd megnézni?
A kislány nem szólalt meg csupán agy kis apró bólintással jelezte, hogy igényt tart erre a lehetőségre.
- Tessék. Üljünk le és mesélj! Hány éves a kislány? Miért nem szóltál, hogy gyereked van? Hasonlít rád!
- Bár hasonlít rám, de Emily nem az én lányom. April és Bob gyereke, csak nekik most dolguk akadt én pedig elvállaltam, hogy vigyázok rá.
- Ők is itt vannak?
- Igen. Végül is Bobnak most lesz egy kis munkája itt, meg egy konferencia miatt jöttünk ide, de én mindenféleképpen szerettem volna hozzád eljönni.
- És April… ő még mindig…?
- Még igen, bár szerintem már nem annyira neheztel rád. Mindig meséltem rólad neki még ha nem is akarta meghallgatni de végül mindig végighallgatott. Elmondtam neki hogy mennyit segítettél rajtam és mennyi mindent köszönhetek neked.
- Köszönöm. És meddig lesztek itt?
- Egy hónapig.
- De mikor jötettek?
- Tegnap.
- És mesélj, hogy alakult az életed. Mindent tudni akarok! Nem bántad meg a döntésed?
- Tudod nagyon nehéz döntés volt az, hogy elmentem innen, de már nem bánom. Szerencsémre nővéremék mindvégig mellettem álltak, ha nem lettek volna szerintem bele őrültem volna az egészbe. Most már elmondható, hogy életem egyik legnehezebb időszaka volt. Apránként szedtem csak össze magam. Fizikailag hamar rendbe jöttem, de a lelki problémáim bizony sokszor elhatalmasodtak rajtam. Közel álltam a depresszióhoz, még nyugtatót is szednem kellett egy darabig, különben úgy éreztem nem tudok egyszerűen meglenni. Szerencsére sikerült valahogy eltemetnem. Egy ideig abban éltem ki magam, hogy lejártam edzőterembe meg eljártam futni és ilyenkor ki tudtam kapcsolni. Körülbelül egy fél évig csináltam ezt, de akkor minden megváltozott. Ismered Bobot ugye?
- Igen, egy s mást tudok róla.
- Szóval történt egy dolog, mivel Bob orvos volt egy beteg aki műtét közben meghalt. A férje pedig az orvosokat hibáztatta és bánatát abba próbálta meg elfojtani, hogy bosszút áll mindenkin és megöli az összes orvost akik a műtéten ott voltak. Már 2 orvost megölt, amikor Bob-t vette célba. Éppen vacsoráztunk amikor betört hozzánk. Elmentem hogy megállítom és ekkor egy olyan elhatározás jött belém hogy tennem kell valamit. Dulakodtam vele de végül elmenekült.  Kihívtuk utána a rendőrséget és ők elkezdtek nyomozni.
- De ugye nem lett bajotok?

...