2.fejezet: Visszatérés (2)

- Nem , semmi.
- Elkapták a pasast?
- Igen. Hozzá jár a sztorihoz, hogy mivel már 2 orvost is megölt az illető ezért a New York-i nyomozói labor is beszállt az ügybe. Mivel dulakodtam a gyilkossal, ezért nekem is be kellett menjek vallomást tenni. April megemlítette, hogy zsaru voltam és utána kaptam egy lehetőséget Mac Taylortól. Így a rendőrségen dolgoztam és még ráadásul át is képeztettem magam közben helyszínelővé. Így már kb. 3 éve vagyok Mac csapatába. Ő nem csak a főnököm nekem hanem mintha az őrangyalom lenne. Jaj igen míg el nem felejtem az üdvözletét küldi.
- Mondd meg neki hogy én is üdvözlöm. Örülök, hogy jóra fordult az életed. Nem akarok a magánéletedbe turkálni, de van már valaki a láthatáron?
- Nem vájkálsz benne, de most nincs. Párszor megpróbálkoztam azóta, de nem tartottak sokáig. Valahol legbelül még mindig félek attól, hogy ha valaki közel kerül hozzám, akkor elveszítem, és ez nagyon megrémít.

- Ezt sajnálom. Mit szólnál ahhoz ha körbevezetnélek. Tudod 5 év alatt sokat fejlődött a laborunk, s így összehasonlíthatnád a New York-ival.
- Okés. Na gyere Emily, most Horatio körbevezet minket.
- Felvehetném én?- kérdezte Horatio lelkendezve.
- Persze. Egész nyugodtan.
- Akkor gyere Emily.
- Jó.
Ezzel elindultak, hogy Horatio bemutassa a megszépült labort. Mint minden átlagos munkanap ma is sokan sürögtek, forogtak a laborban. Olyan sok ismeretlen arc volt itt. De közülük mégis talált egyet Samanta. Az évek alatt semmit se változott. Ugyanúgy nézett ki. Hosszú szőke hajáról már távolabbról is fel lehetett ismerni. Igen ő Calleigh Ducainese volt.
- Ó Istenem, szia Samanta. Téged meg mi szél fújt erre?
- Szia Calleigh. Éppen itt nyaralunk.
- Ki ez a kis tünemény itt?
- Ő itt Emily Wilson. A nővéremék gyereke.
- Nagyon aranyos. És meddig maradtok?
- Ha minden igaz 1 hónapig.
- Ne haragudj, de most sietnem kell, remélem még majd összefutunk.
- Én is szia.

- Akkor mi mehetünk tovább.
- Mehetünk. Ahogy elnéztem eddig, nagyon fejlett laborotok van szóval rendkívül magas színvonalon tudtok itt dolgozni.
Mintha egy csengőszó lett volna, Horatio telefonja úgy csörgött. Félrevonult pár lépéssel arrébb Samantától és a kis Emilytől. Miután letette a telefont a következőket mondta:
- Ne haragudj csak közbe nyomozás zajlik és épp találtak valamit így el kellene most oda mennem.
- Oké, akkor majd…
- Semmi gond elkísérhettek odáig és kint megvártok.
- Nem akarunk a munkádba zavarni.
- Kérlek gyertek, olyan régen láttalak már és ez  a kis tünemény is itt van most!
- Na jó menjünk.
Az út nem tartott sokáig. A szobában 2 férfi volt bent, de Samanta nem nézte meg őket alaposan, csupán egy gyors pillantást vetett oda.