2.fejezet: Visszatrs (2)
- Nem , semmi.
- Elkaptk a pasast?
- Igen. Hozz jr a sztorihoz, hogy mivel mr 2 orvost is meglt az illet ezrt a New York-i nyomozi labor is beszllt az gybe. Mivel dulakodtam a gyilkossal, ezrt nekem is be kellett menjek vallomst tenni. April megemltette, hogy zsaru voltam s utna kaptam egy lehetsget Mac Taylortl. gy a rendrsgen dolgoztam s mg radsul t is kpeztettem magam kzben helysznelv. gy mr kb. 3 ve vagyok Mac csapatba. nem csak a fnkm nekem hanem mintha az rangyalom lenne. Jaj igen mg el nem felejtem az dvzlett kldi.
- Mondd meg neki hogy n is dvzlm. rlk, hogy jra fordult az leted. Nem akarok a magnletedbe turklni, de van mr valaki a lthatron?
- Nem vjklsz benne, de most nincs. Prszor megprblkoztam azta, de nem tartottak sokig. Valahol legbell mg mindig flek attl, hogy ha valaki kzel kerl hozzm, akkor elvesztem, s ez nagyon megrmt.
- Ezt sajnlom. Mit szlnl ahhoz ha krbevezetnlek. Tudod 5 v alatt sokat fejldtt a laborunk, s gy sszehasonlthatnd a New York-ival.
- Oks. Na gyere Emily, most Horatio krbevezet minket.
- Felvehetnm n?- krdezte Horatio lelkendezve.
- Persze. Egsz nyugodtan.
- Akkor gyere Emily.
- J.
Ezzel elindultak, hogy Horatio bemutassa a megszplt labort. Mint minden tlagos munkanap ma is sokan srgtek, forogtak a laborban. Olyan sok ismeretlen arc volt itt. De kzlk mgis tallt egyet Samanta. Az vek alatt semmit se vltozott. Ugyangy nzett ki. Hossz szke hajrl mr tvolabbrl is fel lehetett ismerni. Igen Calleigh Ducainese volt.
- Istenem, szia Samanta. Tged meg mi szl fjt erre?
- Szia Calleigh. ppen itt nyaralunk.
- Ki ez a kis tnemny itt?
- itt Emily Wilson. A nvremk gyereke.
- Nagyon aranyos. s meddig maradtok?
- Ha minden igaz 1 hnapig.
- Ne haragudj, de most sietnem kell, remlem mg majd sszefutunk.
- n is szia.
- Akkor mi mehetnk tovbb.
- Mehetnk. Ahogy elnztem eddig, nagyon fejlett laborotok van szval rendkvl magas sznvonalon tudtok itt dolgozni.
Mintha egy csengsz lett volna, Horatio telefonja gy csrgtt. Flrevonult pr lpssel arrbb Samanttl s a kis Emilytl. Miutn letette a telefont a kvetkezket mondta:
- Ne haragudj csak kzbe nyomozs zajlik s pp talltak valamit gy el kellene most oda mennem.
- Ok, akkor majd…
- Semmi gond elksrhettek odig s kint megvrtok.
- Nem akarunk a munkdba zavarni.
- Krlek gyertek, olyan rgen lttalak mr s ez a kis tnemny is itt van most!
- Na j menjnk.
Az t nem tartott sokig. A szobban 2 frfi volt bent, de Samanta nem nzte meg ket alaposan, csupn egy gyors pillantst vetett oda.
|