4. fejezet. A LIFTES KALAND

- Akkor ugye két gombóc fagyit kapok?
- Úgy gondolod jó voltál?
- Igen.
- Jó kettőt kapsz!

Eric eközben alaposan megfigyelte a mellette álló nőt. Látszott rajta hogy teljesen elvarázsolta. Nem tudta levenni a szemét a nő arcáról és legfőképpen a mosolya varázsolta el. Emily mint minden kislány ebben a korban a kíváncsiság vezérletében nagyon nyílt és közvetlen volt. Nem is ismerte a velük utazó férfit, de habozás nélkül hozzászólt:
- Szia. Te is itt dolgozol mint Horatio?
- Szia kishölgy.

- Emily nem szabad! Nem is ismered a bácsit!
- Milyen kis kíváncsi vagy. Elárulom neked hogy igen.
- Jaj ne haragudjon de mindenre kíváncsi elnézést még egyszer.
- Semmi baj. Emily elárulhatok neked valamit?
- Igen!!
- Tudod neked nagyon szép mamád van!
Sam erre elkezdett mosolyogni és már majdnem nevetésbe tört ki.
- Valami rosszat mondtam volna?
- Nem csak tudja nem maga az első már aki anyának és lányának néz minket. Én a nagynénje vagyok.
- Hát… én azt hittem hogy ön az édesanyja. Akkor ne haragudjon hogy öregítem.
- Semmi baj.
És megszólalt a megállást jező hang: GING.
- Azt hiszem eddig tartott az utunk.
Majd kiléptek Emilyvel a liftből, s erre megszólalt Eric.
- Én is arra megyek, ilyen könnyen nem szabadul meg tőlem.- majd egy csábító mosolyt eresztett el.
Sam is válaszolt rá egy mosollyal, s ezután kiléptek az ajtón:
- Nos viszlát uram örülök hogy találkoztunk.
- Én is örülök neki.
S ezzel elváltak útjaik.