Poros akt�k

2004.06.11

Besz�lget�s
Alany: Jessica Wilson

- M�g miel�tt elkezden�nk, szeretn�m, ha tiszt�ba lenne azzal, hogy ez a diktafon az asztalon azt a c�lt szolg�lja, hogy a besz�lget�s�nket felvegyem, s ez alapj�n ezt �r�sba is r�gz�tsem. El�sz�r is bemutatkozom, Dr. Owen vagyok. Tudom, hogy �nt s�lyos csap�s �rte, elvesztette koll�g�j�t, de szeretn�m, ha besz�lgetn�nk �s mes�lne az �rz�seir�l. Milyen kapcsolatban �llt az elhunyttal?
- Milyen kapcsolatban? Rendben el�rulom �nnek. Egy�tt �ltem vele m�r p�r �ve. �n szerettem �t. � nem csak egy koll�ga volt nekem � t�bbet jelentett. � volt az egyik felem.
- K�rem, mes�ljen mikor ismerkedtek meg?
- Ez egy nagyon hossz� t�rt�net. Tudja mikor ide�rkeztem dolgozni, vele egy�tt kezdtem �jk�nt. Eml�kszem nem ismert�nk senkit, mi voltunk itt az �jak. Hamar r�j�tt�nk, hogy egym�sra kell sz�m�tanunk. �sszebar�tkoztunk. Egy olyan er�s sz�l alakult ki k�z�tt�nk, mint aki m�ssal m�g soha. Mindig ott volt mellettem, mikor sz�ks�gem volt r�. Nem csak velem, hanem mindenkivel hamar �sszebar�tkozott, elmondhat�, hogy mindenkivel j�ban volt. Annyiszor heccelt�k egym�st Eric Delko nev� koll�g�nkkal. Sokat nevettem rajtuk. Sokszor az is el�fordult, hogy versenyeztek egym�ssal, de ezek nem azok a v�res mindent vagy semmit versenyek voltak, ezek csak olyan olyan bar�tiak. Tudja � nem egy hars�ny ember volt. Az �rz�seit se nagyon t�rta fel mindenkinek. Sz�m�ra fontos volt a bizalom. Ha nem b�zott valakiben, nem is t�rulkozott ki el�tte. De a mi eset�nkben m�s volt a helyzet. Mindig sokat besz�lgett�nk, tudtuk egym�s gondjait, ha kellett mindig ott voltunk egym�snak. Eml�kszem h�nyszor csal�dtam. J� p�r szerelmi csal�d�son �testem �s mindig � volt az els�, akihez fordultam. Jaj, mennyiszer vigasztalt meg. Egyszer eml�kszem nagyon k�s� volt m�r. Akkor is �gy j�rtam. �gy �reztem besz�lnem kell vele. Ott �lltam az ajt�ja el�tt �s becs�ngettem. � r�vid id�n bel�l az ajt�hoz j�tt �s nem kellet semmit se mondjak, �t�lelt �s beh�vott. Tudta mi a bajom, megvigasztalt, majd p�r �r�s besz�lget�s ut�n ott hagytam. M�snap pedig olyan friss volt, mint m�skor. Mikor reggel �sszefutottunk, r�gt�n ezzel a k�rd�ssel nyitott: „Minden rendben van?” De term�szetesen, ha neki volt sz�ks�ge valamire �n is ott voltam mindig mellette. Sok mindent k�sz�nhetek neki. Sokszor noszogatott munka k�zbe is, de ez mindig j�t eredm�nyezett. �rdekes, hogy sok�ig nem j�ttem r� egy dologra. Annyiszor ott volt mellettem, annyiszor elpanaszoltam neki a b�natom, annyiszor mondtam neki, hogy egy t�rsat keresek magam mell�, s csak k�s�bb j�ttem r�, hogy �pp olyat kerestem, mint �. Ott volt az orrom el�tt �s erre nem j�ttem r�. Azt a t�rsat kerestem magamnak, aki egyszer�en mondva � volt. Azt persze nem tudtam m�g akkor. Egyszer azonban m�gis megv�ltozott valami. � kezdem�nyezett �s megcs�kolt. �n pedig vissza. Ez volt az a m�rf�ldk� ami v�g�l elind�totta a kapcsolatunkat. Innent�l a dolgok m�r egyszer�en zajlottak. �n tudtam, hogy � az akire v�rtam eddig �s � az aki nekem kell, � pedig ugyanezt gondolta r�lam. Egy dologra azonban m�gis k�v�ncsi voltam. Megk�rdeztem t�le. Ez pedig az volt, hogy mikor v�ltoztak meg az �rz�sei, mikor n�zett r�m m�sk�nt. � erre pedig csak annyit mondott: „T�l r�g�ta m�r ahhoz k�pest, amikor el�sz�r megcs�koltalak.” De �n nem b�rtam, tudni akartam pontosan, nem csak �gy elhom�lyos�tva a dolgokat. „ Akkor j�ttem r�, mikor hajnalba idej�tt�l egyszer �s itt s�rtad el a b�natod.” R�gt�n tudtam melyik est�re gondolt. �s ahogy m�r mondtam innen kezdve egyszer�en mentek a dolgaink. Nem az volt a c�lunk, hogy mindenki el�l eltitkoljuk, de mit is mondok nem is tudtuk volna. A k�zvetlen koll�g�ink r�j�ttek a kapcsolatunkra. De ez minket nem zavart. �ppen �gy nem zavart, hogy tudnak a dologr�l, mint ahogy a munk�kra sem hatott. Megtanultuk k�l�nv�lasztani a mag�n�letet a munk�t�l, az �rzelmeket ett�l a k�kem�ny vil�gt�l melyben dolgoztunk. Azt�n telt m�lt az id�. M�r r�g�ta egy�tt voltunk, �gy �sszek�lt�zt�nk. Minden csod�latos volt. Az �n lak�somat v�lasztottuk otthonunknak, hisz az m�gis nagyobb volt, mint az � leg�nylak�sa. Berendezt�k, �gy alak�tottuk �t, hogy az mind a kett�nknek megfelelt.
Eml�kszem, s ezt sose fogom tudni elfelejteni. Sose l�ttam �t addig olyan �sszet�rtnek �s v�dtelennek, mint azon a napon. Azon a napon vesztette el ugyanis az �desanyj�t. El�tte p�r nappal kapott egy telefonh�v�st a h�g�t�l. Nagyon nyugtalan volt a hangja. Tudtam, hogy baj van. Szabads�got k�rt Horatio-t�l �s azonnal utazott a sz�leihez. Nem volt r�vid �t, hisz a sz�lei Houston-t�l k�r�lbel�l 150 km-re laktak. Megbesz�lt�nk, hogy � elmegy �s b�rmi t�rt�nik, azonnal sz�l nekem �n pedig ut�namegyek. M�r h�rom napja volt ott. �n pedig mint m�skor dolgoztam. A laborba voltam �ppen, mikor a telefonom cs�rg�tt. Mikor megl�ttam, hogy � h�v, azonnal tudtam, hogy valami baj van. Felvettem:
- Szia. Mi t�rt�nt?
- Szia. A..A..Anya meghalt.
- �desem nyugodj meg azonnal megyek.
- Rendben.
- K�rlek vigy�zz addig magadra �s �desap�dra is, igyekszek est�re ott lenni.
- J�. Szia.
M�g sose halottam ilyennek. M�r a telefonb�l, csak a hangj�t hallva tudtam, nagyon �sszet�rt. Befejeztem a vizsg�latot, majd azonnal rohantam Horatio-hoz. � egy nagylelk� ember, �s meg�rt�, tudtam most ott a helyem mellette. Nem is habozott azonnal elengedett. Az els� Houston-ba tart� g�pre jegyet vettem �s elindultam. Nagyon nyugtalan voltam. Att�l f�ltem, hogy baja esett, vagy valami h�lyes�get csin�lt. Miut�n a rep�l�t�ren lesz�lltam utamat r�gt�n a sz�l�i h�z�hoz vettem. Olyan 7:30 k�r�l j�rt az id� este, mikor meg�rkeztem. Betoppantam a h�zba �s megpillantottam. Ott �lt a kanap�n �s s�rt. Rosszabb volt a helyzet, mint amire sz�m�tottam. R�gt�n odaszaladtam hozz�. � r�m n�zett fel�llt, majd �t�leltem. Tudtam erre nagy sz�ks�ge van. Megpr�b�ltam nyugtatni, de az nem volt egyszer�. A h�ga is �szrevette, hogy meg�rkeztem. �t is k�sz�nt�ttem, r�szv�temet nyilv�n�tottam. Azt hiszem nagyon sokat jelentettem akkor neki. Seg�tettem leszervezni a temet�st, hogy ez ne �ket terhelje. A temet�s ut�n megegyeztek, hogy �desapjuk a h�g�hoz k�lt�zik, � ugyanis Houston-ban lakott. Ezut�n 2 nappal mi is elj�tt�nk onnan. Hazaj�tt�nk. Tal�n az volt az a pillanat amikor m�r kezdett megnyugodni. �n persze nem hagytam mag�ra. Akkor sz�ks�g volt r�m �n pedig ott voltam.
 Term�szetesen voltak nek�nk is rossz napjaink. Olyan pillanatok amiket most �gy ut�lag �rtelmetlennek tal�lok �s sz�vesen kit�r�ln�m �ket. Ez nem is lenne k�rd�s sz�momra. Vel�nk is mint mindenki m�ssal megesett az, hogy �sszeveszt�nk. A legnagyobb ezek k�z�l m�gis akkor volt, amikor felhoztam t�m�nak a h�zass�got. � azt mondta nekem, hogy � nem akar h�zass�got. Akkor azt hittem velem van a baj, tal�n m�gsem szeret. �n azonnal r�k�rdeztem erre. � meg csak terelt, nem akarta elmondani az igazat. Ezen �gy �sszeveszt�nk, hogy mindent hozz�v�gtunk m�r a m�sik fej�hez. Azt mondtam neki utolj�ra, m�g miel�tt elmentem volna otthonr�l, hogy akkor ennek nincs �rtelme fejezz�k be. Abban a pillanatban h�zass�gra v�gytam. Majd elmentem otthonr�l. Nem is mentem haza. K�s� volt m�r. � persze h�vott t�bbsz�r is a telefonomon. �n pedig makacs voltam �s m�rges. Iszony�an haragudtam r� �s nem tudtam, hogy mi�rt. Ragaszkodtam az �lmaimhoz. �gy nem vettem fel a telefont. De � megtal�lt. A tengerparton �ltem �s n�ztem a csillog� v�zt�kr�t amivel a hold �rny�ka j�tszott, szinte simogatta a vizet. Ott �ltem a parton �s gondolkoztam, mik�zben a tenger fel�l �rkez� h�s leveg� az arcomat simogatta. Egyszer csak oda�lt mell�m. Nem sz�ltam hozz�. Csak n�ztem el�re, mintha �szre se vettem volna. �s akkor � megt�rte a csendet.
- Az�rt nem akarom, mert f�lek. F�lek att�l, hogy �gy j�rok mint a sz�leim. �k nagyon szerett�k egym�st, de a h�zass�ggal elveszett a var�zs. M�r nem a szerelem tartotta �ket �ssze, hanem a k�nyszer. Ezt a k�nyszert pedig a h�gom �s �n jelentett�k. Mindig veszekedtek, �lland�an csak azt hallgattuk, m�r a hideg r�zott mikor megint elkezdt�k. Volt olyan hogy elb�jtam a szekr�nybe. �n pedig ett�l f�lek. Nem akarom, hogy ez a var�zs is elvesszen.
- K�rlek, ne haragudj r�m. Olyan �nz� vagyok.
Ezzel pedig �t�leltem �s egym�s karjaiban �lt�nk tov�bb a homokban. Nem sz�ltunk egym�shoz csak n�zt�k a v�zt�kr�t. Az viszont nagyon j�l esett, hogy mindezt elmondta. Att�l kezdve nem forsz�roztam a t�m�t. Szerencs�re ett�l nagyobb veszeked�s�nk nem volt. Nem tudom, azt m�g tal�n nem eml�tettem, hogy � hitt a dolgokban. Hitt abban, hogy mi j�t tesz�nk. Hitt a t�rv�nyess�gben, hitt az igazs�gban �s hitt benn�nk. �n is hittem ezekben a dolgokban. Hittem azt hogy igazs�g igen is l�tezik �s ez megb�nteti a v�tkeseket. De most megv�ltozott bennem valami. M�r nem �gy gondolom ezt. Ha van igazs�g, akkor m�gis ez micsoda. Ez egy nagy pofon az �lett�l. Ez t�bb, ez �rtelmetlens�g. Addig hittem, m�g ez meg nem t�rt�nt. Ez a nap megv�ltoztatta az �letem. Azon a reggelen m�g nem is sejtettem, hogy ez fog t�rt�nni. Minden szok�sos menetben zajlott.  Felkelt�nk, reggelizt�nk, elk�sz�lt�nk, majd munk�ba indultunk. Most nem egy �gy�n dolgoztunk. Akkor reggel m�s �gyre osztottak be minket. M�g miel�tt elindultunk volna mindketten a saj�t helysz�n�nkre egy cs�kkal v�ltunk el egym�st�l. Az utols�val. Nem is sejtettem, hogy egy �kszerboltba val� bemenetel sor�n � m�r nem fog t�bbet kij�nni. Az �kszerboltban l�v�ld�z�s t�rt ki, az � fegyvere pedig nem s�lt el. Nem volt kell�en kitiszt�tva ez volt az oka. Hib�ztathatn�m �t is az�rt ami�rt most magamra hagyott, de nem v�ltoztatna a dolgokon. �rdekes �s furcsa a sors. M�sokat is megl�tt�k m�r, engem is. Olyan is volt, hogy nem egy goly�t kaptam. � viszont csak egyet. De ez az egy m�gis puszt�t�bb volt mint m�sik kett�. Rossz helyen tal�lta el. Ez pedig csak egyet jelentett a v�get. �n m�r akkor �rtes�ltem az esetr�l, mikor � m�r nem �lt. Azonnal odarohantam �s betoppanva ott l�ttam �t a f�ld�n, mozdulatlanul fekve mellette pedig a f�n�k�m Horatio �lt. A ruh�j�n, a kez�n �s m�g az arc�n is Tim v�re volt. Odarohantam mozdulatlan test�hez, sz�ltam neki ink�bb elmondhat� ord�tottam zokog�som k�zepette:
- �bredjTim! Gyer�nk! Nyisd ki a szemed! �n vagyok az, k�rlek… k�ny�rg�k..k�rlek sz�pen nyisd ki a szemed.
De � nem nyitotta ki. Hozz��rtem az arc�hoz. A teste m�r nem volt olyan meleg mint m�skor. Az a test volt ott el�ttem �s �rzetem, hogy h�l kifele, amihez el�z� este m�g odab�jtam, s a karjaival �t�lelt �s �gy aludtunk egym�s mellett, mit sem sejtve hogy ilyen m�r nem lesz soha t�bbet. Odatettem a sz�v�hez a kezem, �s nem �reztem m�r a dobog�s�t. Nem �reztem, a kezem felemelve pedig v�res lett.
- K�rlek! Ne csin�ld velem! Tim, csak �n vagyok az Jess, n�zz r�m k�rlek, ford�tsd ide a fejed!
- Odany�ltam a fej�hez �s fel�m ford�tottam.
- Itt vagyok, itt vagyok el�tted, nyisd ki…nyisd ki a szemed!
De erre sem reag�lt. A s�r�s gy�z�tt f�l�ttem. Ekkor betoppant Eric. � odafutott mell�m, megfogta a kezem, �sszeszedett a f�ldr�l �s ennyit mondott:
- Menj�nk innen, meghalt, Tim elment, engedd el �t. Hagyd megnyugodni �s te is tedd azt. El kell �t engedned. Gyere velem.
�n n�ztem r� �rtetlen�l, majd v�g�l �tkarolt �s megpr�b�lt kivezetni onnan. �n csak zokogtam, �llni is alig b�rtam. M�g vetettem r� egy utols� pillant�st. Ott fek�dt a padl�n az �n m�sik felem, a saj�t v�r�ben �ztatott ruh�j�ban �s nem n�z r�m, nem sz�l hozz�m, nem felel, nem reag�l, nem csin�l semmit.
Mindenki azt mondta nekem az azt k�vet� napokban, hogy pr�b�ljak megnyugodni, jobb lesz. Nem �k nem mondtak igazat! Nem lett jobb! M�g most is hi�nyzik.
Azt�n elj�tt a temet�s napja. �letem legrosszabb napjai k�z� sorolom. Ott �lltam a kopors�ja mellett, mellettem a munkat�rsai, �k is s�rtak ak�rcsak �n. Ez volt az � utols� �tja. Egy m�lt� tisztess�ges m�sok r�szr�l al�zatos �s tisztelettel teli �t melyen �t elk�s�rt�k. �n csak n�ztem. Sodr�dtam az esem�nyekkel. �gy mint amikor a tenger visz valamit. �n pedig az a valami voltam a tenger habjain. Abban rem�nykedtem, hogy oda�ll, mell�m, r�m n�z, megfogja a kezem �s megk�rdezi: „Mi�rt vagyunk most itt?” De nem tette ezt meg. M�r soha nem fogta meg a kezem. Lehet, hogy az � hal�la csak egy csepp volt a tengerben, de nekem �pp ez a csepp jelentette az �letet, azt a kortyot amit�l m�r nem szomjazok.
�s most itt vagyok �nnel �s besz�lgetek. M�r h�rom hete volt a temet�s. Azt mondtam nemr�g, mindenki azt mondta nekem jobb lesz. M�r akkor tudtam, hogy nem. Ha most megk�rdezn� �n is , hogy v�ltozott-e valami, ugyanazt feleln�m: NEM. M�g mindig nem tudok felejteni. Sok�ig haza sem tudtam menni aludni. A hal�la ut�n k�r�lbel�l egy h�ttel szedtem �ssze magam �s el�sz�r mentem haza. Ahogy bel�ptem csak �t l�ttam magam el�tt. Mikor kinyitottam a kulcsot �s a kapcsol�hoz ny�ltam, titokban abban rem�nykedtem, hogy ott fog �lni a kanap�n, v�r majd r�m, �s j�l �sszeszid, hogy csak most j�ttem haza. De ez sem �gy t�rt�nt. �gy k�zlekedtem a h�zban, mintha idegen helyen lettem volna. Minden r� eml�keztetett. A rengeteg k�p, nem k�nny�tette meg dolgomat. El�g volt az eml�kekkel megbirk�zni, ezzel sok volt. K�s� volt m�r befek�dtem az �gyba. De nem tudtam elaludni. Ink�bb felkeltem �s pakolgattam. Elkezdtem a holmijait �sszeszedni. Azt hittem olyan napom nem lesz m�g egy, mint amikor megtudtam, hogy � meghalt. De most is t�vedtem. R�d�bbentem az �letemben, f�leg az ut�bbi id�ben sokat t�vedtem. S csak akkor j�ttem r�, hogy milyen fontos voltam a sz�m�ra. A dolgai k�z�tt ugyanis r�tal�ltam valamire. Ez egy kis dobozka volt. Kinyitottam a dobozt. A dobozban pedig egy eljegyz�si gy�r� volt. Eml�kszem, mikor elmondta, hogy nem akar h�zass�got, de tudta, hogy ez az �lmom �s � be akarta teljes�teni. Leg�rd�lt egy k�nnycsepp az arcomon. Ezt viszont t�bb k�vette. Csak folyt a k�nnyem szakadatlanul �s csak s�rtam �s s�rtam. Az eg�sz �jszak�t �ts�rtam.
Az�ta is sokszor j�r az eszembe, ink�bb, szinte mindig. Egyed�l a munka tudja a gondolataimat r�la elterelni. Azon morfond�rozok sokat vajon meddig lesz ez, tal�n �r�kre fogom ezt �rezni? Abban biztos vagyok, hogy a hi�nya mindig elk�s�r majd. Abban is biztos vagyok, hogy � az �letem egyik meghat�roz� szem�lyis�ge volt. Sokszor gy�tr�m magam �s keresek egy k�rd�sre v�laszt. De sose kapom meg r� a v�laszt �s saj�t magam sem tudok r� v�laszolni. Ez a k�rd�s pedig a Mi�rt? Mi�rt pont �? Mi�rt kellett ennek �gy lennie. Ink�bb lettem volna �n, de akkor Mi�rt nem �n?
Ha most megk�rdezn� t�lem, mit gondolok arr�l, hogyha ezt el�re tudom, akkor is �gy d�nt�k, hogy �t v�lasztom-e t�rsamnak, azonnal haboz�s n�lk�l r� tudn�m v�gni a v�laszt. Sz�momra ez nem k�rd�s. � egy �rt�kes ember volt, nekem pedig a leg�rt�kesebb. A vele egy�tt t�lt�tt percek, �r�k ,napok, hetek, h�napok, �vek nekem a legboldogabbak voltak. Akkor voltam igaz�n boldog, mellette az voltam aki szerettem volna lenni. Az � h� t�rsa aki kitartott mellette j�ban �s rosszban, noha ezt esk�vel nem �g�rte meg neki. De mit sz�m�t az esk�. Egy fabatk�t sem �r. Az �n v�laszom ez lenne: Igen.

El�g volt ennyi Caine hadnagy sz�m�ra, nem b�rta tov�bb. � mindkett�j�ket ismerte, pontosan tiszt�ba volt az � kapcsolatukkal �s most neh�z volt neki ezt elolvasni. Hab�r � is az a fajta ember aki �rz�seit nem t�rja a vil�g sz�m�ra nyilv�noss�, most m�g az � szeme is k�nnybe l�badt. �sszecsukta az akt�t, belerakta a t�bbihez, majd elhelyezte �ket oda, ahova csak az igaz�n nagyok, a szakma h�sei ker�lnek, azok, akik �let�ket vesztett�k, mik�zben szolg�lt�k a haz�t.